*Niall szemszöge*
Demivel nagyon jól sikerült a vacsoránk.Elképesztő egyéniség.Megvan benne a báj,a keménység,mégis egyszerű.
...-Jó újra látni, Szöszi!-adott két puszit,majd lassan egymás mellett sétálva elindultunk a közös kedvenc éttermünkbe.
-Na,és mi újság a karriereddel?-kezdtem meg a beszélgetést,miután leadtuk a rendelést.
-Egészen jól.Egyre többen hallgatják a zenéimet,és hamarosan kész az új album is.-mondta büszkén,mit én csak egy hatalmas mosollyal nyugtáztam....
Meséltem neki,én is a karrierünkről,és miután elfogyasztottuk a desszertet is,ami meg kell jegyeznem,most is isteni volt,elmentünk sétálni.Kicsit hűvös volt,így udvariasan,levettem a kabátom,és Demi hátára tettem,majd derekát átkarolva indultunk el a messzeségbe.
...-Lassan,ideje lenne visszamenni a szállodába.-mondta, mire egyetértően bólintottam.Felálltam a padról,majd kezét megfogva,őt is felsegítettem.Mivel eléggé elbóklásztunk az étteremtől,és halvány lila gőzünk sem volt,merre felé van a hotel,"fogtam" egy taxit,majd a címet bediktálva,máris az épület előtt voltunk.
-Köszönöm az estét.-mondta suttogva.Még én is csak alig hallottam,pedig tényleg csak pár centi volt köztünk.
-Ugyan.Remélem jól érezted magad.-válaszoltam neki,és zavaromban a tarkómat kezdtem vakargatni.
-Remekül.-suttogta ismét,majd közelebb hajolt,és egy puszit nyomott az arcomra.Ajkai forrón,szinte perzselték arcbőrömet.Testem mellett tétlenkedő kezemmel,hirtelen magamhoz húztam,és a "tarkómra fagyott" kezemet,szintén hátára tettem.Arca milliméterekre volt enyémtől.Éreztem leheletét az arcomon.Nem bírtam ellenállni.Hirtelen mozdulattal eltűnt köztünk az a kis távolság is,és amint éreztem hogy ajka enyémre tapad,majd megbizonyosodtam arról,hogy nincs ellene a dolognak élvezettel csókolóztunk...
-Niall!-hallottam a hangot,lentről ami minden bizonyára Louis vékony,és mindenhol felismerhető hangja volt.Az eddig ölemben tartott laptopom tetejét lehajtottam és az éjjeli szekrényemre tettem,majd futólépésben indultam meg a hang irányába.
-Mi van már?-léptem be a konyhába.Meg kell mondanom,hogy eléggé érdekes helyzet volt.Lou tetőtől talpig valami ragacsos cuccban,és azt hiszem lisztben,vagy talán porcukorban állt előttem.-Ohhooo...-mindössze ennyi volt rá a reagálásom,de sejtettem mire kellek neki...de mért nem Liam?vagy Zayn?Akik főzni is tudnak..mért én?...
-Segítenél egy kicsit odaát?-vetette be kölyökkutya pofiját,aminek még én sem tudok ellenállni.
-Ugyan,nem tudsz reggelit csinálni,két nyolc éves kislánynak,akik nem mellesleg a húgaid?-néztem rá összeráncolt szemöldökkel.
-A húgaimmal elbírok,de azzal a korccsal nagyon nem..-tette ölbe kezét.Mi?Milyen korcs?
-Mi van?-néztem rá most aztán tényleg értetlenül,mert eddig fel tudtam fogni,mi a fészkes fene történik,de most már én is belezavarodtam.
-Csak gyere és ne nyafogj!-parancsolt,és már el is indult az ajtó felé.
-Héj!De miért pont én?Hisz köztudott,hogy nekem csak a csirkerendelés megy...-mondtam kicsit bele is pirulhattam...de hát mindegy.
-Hahó!Hányadika van ma?..-nézett rám.Jézusom!Most komolyan én vagyok ekkora hülye?
-Ömm...17?-néztem rá,és reméltem,hogy legalább ezt jól mondtam.
-Pontosan.És mi van 17-én?-nézett rám erőteljesen.-OKTÓBET 17-én??-hangsúlyozta.
-Mi?-néztem rá kiguvadt szemekkel.
-Jaj!Lori szülinap!!...-mondta majd csuklón ragadt és ismét elindult az ajtó felé,de én gyorsan kihúztam a kezemet tenyeréből.-Mi van már megint?-nézett rám,kissé ideges tekintettel.-A gyerekek éhen halnak odaát!-magyarázta.
-Jó,jó.Mindjárt,de még mindig nem tudom,hogy miért pont NEKEM kell átmennem?!-néztem rá ismét hülye fejet vágva...gondolom már megszokta..mindenki.
-Mert a többiek már rég elmentek szervezkedni egy tök jó bárba,Loretta pedig úgy körülbelül...-rátekintett a nem létező órájára-...nem tudom mikor fog hazaérni a válogatásról.-hát jó,ha nem ismerném Lou-t,most tuti megijednék.Ja,és igen.Lori kapott egy szuper jó lehetőséget,hogy ha befejeztük az Európai turnénkat,leszerződtetik egy cégnél,és ma,amint most már eszembe juttatta Lou,a szülinapján,remélem,hogy sikerül neki.
-Jó,mehetünk.-mondtam ki,mire a csíkos srác fellélegzett,és kilépett az ajtón.
*Loretta szemszöge*
-Oké lányok!Már csak ti ketten vagytok a mezőnyben.Most eldől,hogy melyikőtöké lesz,ez az egész épület...saját név,saját cég,saját stúdiók,saját eberek blablabla...-magyarázta nyugodtan,és ráérősen a számomra egyáltalán nem ismeretlen nő,Cameron.Igen.Ha ő nincs,azt hiszem én most otthon ülök,és totál elrontom az életem.Mindent neki köszönhetek,a "mentoromnak".-Na készen álltok?-nézett ránk.Egy utolsó mély levegő vétel,egy utolsó pillantás az előző életemből,és ha ez sikerül,most minden megváltozhat.Kezét a magnóra helyezte.-Mehet?-mind ketten bólintottunk.-Hajrá!-megnyomta a gombot,és nekem automatikusan lecsukódtak a szemhéjaim."Zene be,Világ ki."-ismételgettem magamba.
-Josh,kérlek ne!Ne csináld ezt!Nem akarom!-lökdöstem le magamról.
-Mért nem,kislány?Megegyeztünk nem de?-vetette rám ismét magát.
-Leszarom a megegyezést!-ordítottam.
-Igen?Hát legyen.-kettétépte rajtam gyenge anyagú pólómat,és melltartómtól próbált megszabadítani.Egy erőteljes mozdulattal orron fejeltem,majd lelöktem magamról,és rohanni kezdtem.A kinti időjárás most nem segített sokat.A zuhogó esőtől csak néhány fényt láttam.Nem tudtam hol vagyok,de ez esetben nem is érdekelt,csak szedtem a lábaim és rohantam,míg nem meghallottam magam mögött a zilált ordítású Josh-t.Bőrig ázva,cipő nélkül futottam az utcán,egy-két járókelő mellett elhaladva,de csodálkoztam volna,ha azon a környéken bármelyik is segítséget nyújtott volna.Leléptem az úttestről,de már nem tudtam tovább menni.Utolért.Hirtelen megrántotta a vállamat,majd maga felé fordított.Ölébe kapott és lekanyarodott egy másik utcába.Fogytán volt minden energiám,de ennek ellenére is erőteljesen kapálóztam,hátha megunja és úgy látszik,volt is értelme.Kicsúsztam kezéből és földre estem.A fájdalom minden porcikámba bele nyílalt.
-Nekem itt is jó!-nevette el magát,majd lehajolt,és lefogta mindkét kezem.Átmászott rajtam,és rám ült,így biztosítva azt,hogy semerre se tudjak mozdulni...
-Loretta,minden oké?-zökkentett ki,Cameron.
-Igen,persze.-mondtam kicsit elgondolkodva.
-Rendben lányok.Meghoztuk a döntést.-állt fel egy középkorú barnás hajú nő,a zsűriből.-Nehéz volt a döntés,mivel mind a kettőtök eszméletlenül tehetséges,de végül közös megegyezés alapján eldöntöttük,hogy-a vérnyomásom meghaladta a 200-at,és a szívem is duplán annyira vert.
*Harry szemszöge*
-Liam.Akkor,ahogy azt mondtam,Lou 7 órára rendelte a tortát a hátsó kijárathoz,ez a te felelősséged,el ne felejts!-osztottam a parancsot mindenkinek.
-Jól van haver,ne idegeskedj már,minden rendben lesz,jó?-állt mellém Zayn,tök lazán.Persze,nem az ő menyasszonyának lesz a születésnapja,és nem az ő menyasszonyának dől el,perceken belül a jövője...
