31.rész - Gyerek?

*Harry szemszöge*

-A fogkefémet eltetted?-rohantam le a lépcsőn,a konyhában pakolászó,immár menyasszonyomhoz.
-El.Mert?-nézett egy pillanatra hátra.
-Melyik táskába?Fogat akarok mosni.-mondtam teljesen hétköznapian.
-Most mostad meg,alig fél órája.-tárta szét kezeit és szemöldökét az egekbe futtatta.Válaszom csak egy hanyag vállrántás volt.-Piros bőrönd.-mondta majd nagyon sóhajtva folytatta pakolászását.
Kikutattam az említett bőröndből a fogkefémet és a fogkrémet,majd ismét fogat mostam.Nem tudom mért de szeretek.Összeszedtem még pár cuccunkat,majd az összes bőröndöt az ajtóhoz vittem.Ráérősen bepakoltunk a kocsiba,majd az apartmantól és Hawaii gyönyörű partjától elbúcsúzva,fájó szívvel a reptérre mentünk.


*Loretta szemszöge*

Nehéz itt hagyni...Annyira jó volt itt lenni.Itt,ahol minden békés volt.Nem rohamozták le szegény Harry-t lányok hada,és nem kellett  paparazzikkal foglalkoznunk.Nyugalom és Béke.Ez hiányzott már annyira.E kis idő alatt rájöttem mind arra mekkora kincset kaptam az Élettől.Kincs.Mindennél nagyobb,ami a Világon létezik.

A gondolataimtól a bemondó hangja zökkentett ki.:
-Kérem,hogy a Londonba induló járat utasai,kezdjék meg a felszállást! 
Összekulcsolt kézzel,mosollyal és pihent arccal, szálltunk fel a gépre,és foglaltuk el a helyünket,majd kényelmesen elhelyezkedve álomba szenderültem.


-Kicsim!Lori!-ébresztgetett egy mély hang,amit bármikor megismernék.-Mindjárt Londonban vagyunk.-suttogta a szavakat halkan és hízelgően a fülembe,amitől azt hiszem nem kell mondanom mennyire kirázott a hideg...
-Már is?-dünnyögtem,és oldalra fordultam,de amint forró arcbőrömhöz ért a hideg üvegablak,ágyúgolyóként pattantak ki a szemeim.
-Igen...és megint folytatódik az egész...-húzta el a száját.-Nem mondom,hogy nem szeretem...és hogy most nem pihentem ki magam,meg,hogy nem hiányoznak a rajongók..,de olyan jó volt kettesben.-vigyorodott el,hangsúlyozva a "kettesben" szót.
-Jajj,drágám.-pusziltam meg a homlokát.-Jó lesz az!-mondtam,majd becsatoltam az övemet,ahogy azt a jól megszokott női hang mondta.
-Ha Te velem leszel,biztos jó!-hízelgett tovább,majd éreztem a 'földet a talpam alatt'.Megkerestük a csomagjainkat,és Hapcit,majd hárman,mint egy kis család indultunk volna ki a reptérről,azonban már az ajtóban hallottuk a rengeteg sikítozó rajongót.Hazza kotorászni kezdett a dzsekije belső zsebében,majd két  ugyanolyan napszemüveget húzott elő.-Ezt vedd fel!-mondta,és kezembe nyújtotta az egyiket.Ellenkezés nélkül felvettem,és fejemre húztam a kapucnimat.Persze,mind a ketten tisztában voltunk vele,hogy észre vesznek minket,de szeretnénk életben átmenni az autómegőrzőbe.Felkapott a vállára két utazó táskát,míg én a kisebb táskákkal,és egy gurulós bőrönddel indultam el.Amint kinyitottuk az ajtót,a számítottnál is több vakuvillanás árasztott el minket."Az egy kutya?","Mióta van kutyátok?","Igaz,hogy gyereket vársz Harry-től,és ezért utaztatok el?" -hogy mi van?gyereket?ezek esküszöm,hogy meghibbantak...-"Miss Morgan, hogy dolgozta fel az édesanyja halálát?"-na ez szuper..még ezt is fel kell hozniuk?...szerintük,hogy a fenébe?más hogy dolgozza fel..fafejüek!-Úgy éreztem,hogy még egy idióta kérdés és elküldöm őket melegebb éghajlatra!Végül nagy-nagy-nagy nehézséggel,de eljutottunk az autómegőrzőhöz.
-Azt hittem sosem érünk ide!-mondtam.majd egy sóhaj után a pultnak támaszkodtam.
-Hát én is!-fújtatott Hazza,majd megszabadult a napszemüvegétől.
-Jó estét!Miben segíthetek?-kérdezte az idős bácsi.
-Harry Styles néven van itt az autóm.-mondta hétköznapian a szupersztár...
-Oh!Ismerős gyerek vagy te nekem!Nem te vagy az az énekes bandából?-érdeklődött a bácsika.
-De,de igen.-mosolygott Harry,és úgy éreztem elmondta magában egy párszor,hogy: "Csak ne kürtölje szét!Csak ne kürtölje szét!..."
-Az unokám nagy rajongód!-oh,szóval ide akart kilyukadni a bácsi...autógramm.
-Hát ez,kedves.-sóhajtotta "gyerek a bandából".
-Esetleg...
-Sietünk!
-Csak egy gyors aláírást.
-Rendben.-majd gyorsan odafirkantotta a nevét egy papírlapra,és fellélegezve mentünk a kocsikulcs kíséretében a parkolóba.

*Eleanor szemszöge*

-Louis!Szívem!Szerintem vigyük át a lányokat.-suttogtam a fülébe,majd magammal rántva felálltam,és ölembe vettem Daisy-t,míg ő egyetértően bólogatott.-Na,igyekezz már,sérvet kapok!-mondtam "ordítva".
-Jó jó!-mondta,és akár egy pillekönnyű tollpárnát felkapta,és előre menve kinyitotta az ajtót,kiengedett,majd halottam egy "Jóéjt" mondatot,azt hiszem Niall-től.Pár percen belül,már a vendégszobában voltunk.Elővettem a bőröndjükből egy-egy pizsama alsót,és rájuk adtam.Mégis csak kényelmesebb,mint farmerban...Dais igazán békésen és mélyen aludt így vele nem volt gond,ellenben Phoebe-val,aki majdnem orron rúgott...
-El!-nyöszörgött Phoebe,miután távozni akartam a helységből.
-Igen kicsim?-mentem vissza az ágy mellé.
-Nem maradnál itt,amíg elalszok?Rosszat álmodtam.-kérlelt azokkal a gyönyörű hatalmas szemeivel.
-De,persze.-mondtam,és bebújtam mellé az ágyba.-Aludj csak!Én itt leszek.-nyugtattam,és egy puszit nyomtam a homlokára.Felém fordult,és már hallottam is a tüneményes szuszogását.Már majd nem engem is elnyomott az álom amikor hallottam,hogy nyílik az ajtó.
-Alszol?-halottam a hangot,amit bárhol és bármikor felismernék.Lou hangját.
-Nem.-mondtam egyszerűen.Csak leült az ágy szélére,és a folyosóról beszűrődő fényeknek köszönhetően tökéletesen láttam,azokat az elmondhatatlanul szép szemeit.Csak nézett,és nézett.Én pedig álltam a tekintetét(bár a fáradtságtól nehezen).
-Kéne nekünk is egy gyerek!-mondta suttogva,majd közelebb hajolt és csókot nyomott ajkaimra.Nem tudom,hogy én értettem-e rosszul,vagy tényleg azt mondta,hogy gyereket akar?!
-Gyerek?-néztem rá kidülledt szemekkel.-Itt van kettő is!-mondtam és felültem az ágyban.
-De nem.Saját.A Tiéd meg az Enyém.-mosolygott rám édesen.
-Amennyit csak szeretnél!-nevettem el magam,mire ő befogta tenyerével a számat,jelezve,hogy fel ne keltsem a békésen alvó kislányokat.Felkapott az ölébe,majd kivitt a folyosóra.Bezárta az ajtót maga mögött,és  nekinyomott a falnak.Leengedte a lábaimat,majd szenvedélyesen megcsókolt.Nyelveink mókásan kalandoztak egymás szájában.Éreztem forró tenyerét a derekamon,majd a hasamon és egyre feljebb.Ép a pólójától próbáltam megszabadítani,amikor hallottuk záródni a bejárati ajtót.
-Harryék!!-mondta a számba nyögve,majd hátrébb lépett tőlem,és megigazította a haját és a ruháját,ugyanígy én is.Kézen fogva indultunk meg a földszintre.-Halihó emberek!-mondta vidáman Lou,majd elsőkén Lorihoz ment megölelni,majd Harry-t míg én pont fordítva.