Sajnálom,hogy így elhúzódott az új rész,de még mindig bizonytalan vagyok azzal kapcsolatban,hogy szeretitek-e a blogot?!Nagyon szeretném,ha legalább egy szót,vagy bármit,rossz kritikákat is elfogadok,mert tudom,abból lehet igazán tanulni.
De a másik,hogy ezt a blogot így is,úgy is szeretném befejezni,mert amit elkezdek,azt általában be is szoktam.:') Próbáltam a legjobbat kihozni ebből a részből és a továbbiakban is ezt szeretném.
Köszönöm,annak aki olvassa!
Puszi,Barbi.
Liam:
Fejfájósan és óvatosan mentem lefelé a lépcsőn,hogy nehogy meglepetés érjen.Mindenki itt aludt (Niall,Zayn,Dina,Danielle,Louis,Eleanor,és én is.) Harryéknél ugyanis a bulinak reggel lett vége.Ahogy beléptem a konyhába elszörnyedten néztem körül,majd megrántottam a vállam,mintha bárki is látná és tovább mentem a nappaliba,ahol a fotel és a kanapé közül két láb kukucskált,melyeken nem volt zokni.Bizony ez Louis lesz.Közelebb merészkedtem és meglestem,hogy jóra tippeltem-e és hát persze.Louis drága megint aratott és egy szál gatyában partizott,most azonban elég kimerültnek tűnt,ugyanis tátott szájjal mélyen aludt.Na de mennyünk további felderítésre.A következő helyszín a fürdőszoba volt,ahol meglepetésemre senkit sem találtam.Utána a vendégszobába menetem,persze tudtam hogy Ella és El alszik,de azért megbizonyosodtam róla.A továbbiakban vissza mentem az emeletre.Harry és Lori hálószobájuk előtt elgondolkoztam majd inkább tovább mentem,mielőtt még rosszat látnék.Elég hamar feljöttek,gondolom nem fáradtak voltak..khmm.Na de még van egy szoba,mégpedig az emeleti vendégszoba.Benyitottam,és hálás voltam hogy ruhában találtam barátomat,Zaynt és kedvesét Denat.Halkan rájuk zártam az ajtót majd visszamentem a konyhába.Erősen agyalni kezdtem,hogy hogyan keltsem fel a drága,hőn szeretett alvó barátaimat.Hirtelen bevillant egy ötlet,és a szekrényből kivettem egy fedőt,majd a fiókból egy .. nem nem.Rossz ötlet.Fakanál..nem.De kell valami ami..áhh meg is van.A pulton tejszínhabos dobozok tömkelege sorakozott.Elvettem egyet,majd fedővel a kezemben a lépcsőhöz mentem,ami körülbelül a ház közepe.Jó erősen összecsaptam a két tárgyat a kezemben,ezzel hangos zajt keltve,mire ajtó csapódások,és nyöszörgő,káromkodó hangok siettek le.
-Neked teljesen elment az eszed?-nézett rám Harry a lépcső tetejéről.
-Ez meg mi a franc?-jött Zayn-től,aki felváltotta Harry helyét,mivel a göndörke visszament szunyálni.
-Tedd már le azt a szart,és hagyj aludni!-dünnyögött a nappali ajtóban álló Louis.
-Azt már nem!-mondtam és most sorozatosan kezdtem el "dobolni".Végig az egész házon.Amikor bevillant valami.Hol van Niall?A nagy kavarodásba,és gondolkozásba Niall teljesen kiment a fejemből..
-Héj,srácok!Délután fél három van legyetek oly kedvesek és toljátok ide a csinos kis hátsótokat!-ordítottam el magam.Szépen lassan mindenki megjelent.Kivétel Harry.Fogtam egy poharat,amit tele töltöttem vízzel.
Louis:
A fejem sajog,és ragad az egész mellkasom..Jobb lesz ha megyek és lezuhanyzok.
-Én elmegyek zuhanyozni!-jelentettem ki majd felálltam a kanapéról,és a fürdőbe vettem az irányt.Már ép nyitottam volna az ajtót,amikor hangos káromkodás,majd sikítást hallottam.:
-Hogy az a * * * * * * * * * * ..-ordította egy mély hang melynek tulajdonosa nem más volt mint Harry.Nem értettem mi lehetett így inkább megnéztem.Nyúltam volna a kilincshez amikor az ajtó kicsapódott előttem és egy riadt,Liam rohant ki,utána pedig egy dühös,vizes Harry.Oh,hát így..
Niall:
Másnaposságtól gyötörten fordulok az oldalamra,azonban egy kemény tárgy fúródik bordáim közé.A kellemetlen érzés hatására kipattannak szemeim,és szemügyre veszem azt.De ami jobban érdekelt,hogy hol is vagyok valójában?A számomra ismeretlen szobát lassan felfedezni vélem,majd az ablakhoz lépek,ahonnan a Big Ben tárul látóköröm elé.Másnaposságomat elfeledve keresem meg hiányos öltözékem darabjait,ami egy pólót,nadrágot és cipőt foglal magába.Amíg "keresgéltem" próbáltam visszaemlékezni,hogy a francba kerülök ide..és mégis hol van az az "ide".És főleg,mért aludtam egy vízipisztollyal?Mivel sehogy sem tudtam dűlőre jutni,és a telefonomat sem találtam,óvatosan kiléptem a szobából,egy hosszú bézs tapétával ellátott folyosóra.Egy halk "hahó" kíséretében merészkedtem végig az "átjárón",míg egy fekete kovácsolt vas korlátú lépcsőhöz nem érkeztem.Szintén halk és lassú léptekkel mentem lefelé,egészen egy konyháig,amit egy hangulatos társalgó követett.Az előszobába érve a fogason sorba voltak felakasztva ruhadarabjaim,de a cipőmet még mindig nem találtam..
*Eközben Harry és Loretta házában*
Zayn:
-Most komolyan semmi hír Niall-ről?-nézek tágra nyílt szemekkel a többiekre.
-Nem,mindent tudunk Niall hollétéről,és hogylétéről,csak nincs jobb dolgunk és inkább ülünk itt,várva,hogy netán kapunk valami jelet tőle..-válaszolt cinikusan Harry,mit a "kellemes" keltésének könyveltem el.
-Telefonját sem veszi fel?-kérdeztem halkan,de úgy látszik hangosabbra sikerült mint gondoltam mert mindenki a homlokára csapott,vagy elszörnyülködve nézett rám.
-Inkább maradj csendben,Zayn!-nevetett fájdalmasan Liam.
Niall.:
Ügyesen kiderítettem,hogy egy hotelben vagyok.Hogy,hogy jöttem rá?Addig nyitogattam kifelé minden ajtót,míg nem a bejáratihoz találtam.Igaz a cipőmet nem találom,de most ez a legkisebb gondom.A hosszú folyosóra érve láttam az egymással szemben lévő ajtókon a számokat,és a hosszú folyosó végén egy liftet.A liftbe szállva a földszintre mentem,onnan pedig a recepciós pulthoz.Kaptam pár megvető,és érdekes pillantást de ezekkel nem törődve kérdeztem meg hogy hol tudnák telefonálni.Elém rakott egy vonalas készüléket,amivel egyből Liam számát tárcsáztam.
-Halló?-szólt bele egy unalmas,feszült hang.
-Liam?-kérdeztem,mert a hang a szokottnál is rekedtebb volt.
-Igen.
-Niall vagyok.-a vonal tilsó végén egy "Niall az" hangzott el,majd megkönnyebbült levegővételek sora.
-Hol a fenébe vagy?-kérdezte kissé ingerülten.
-Nem tudom.Valami hotelban.A neve-próbáltam keresni valamit amin a hotel neve található-Metropolitan Hotel-pillantottam az előttem álló szőke,középkorú nő névtáblájára.
-Rendben odamegyünk.
-Ja,és hozzatok már cipőt!-mondtam gyorsan mielőtt még kinyomta volna a telefont.
-Cipőt?Oké.-és ahogy gondoltam,már ki is nyomta.Amíg vártam,hogy megérkezzenek a srácok..ami egyébként körülbelül 2 óra,ha nem keverednek nagy dugóba..szétnéztem a bájos kis "szállásomon".Elsőnek visszamentem abba a szobába ahol ébredtem,hátha mégis megtalálom a cipőm,vagy a mobilom,vagy valamit ami arra utal,hogy hogy a fenébe kerülök én ide.Ha jól jegyeztem meg akkor a 4.emelet 53-as szoba.
*Fél órával később*
Már minden megnéztem,de sehol semmi.A vízipisztolyon kívül nincs más a szobában,ami nem a hotel tulajdona.Így hát lementem ismét a recepciós pulthoz,és érdeklődni kezdtem,hogy ki nevére lett foglalva a szoba.
-Niall Horan.-mondta bájosan,a hölgy,miután kinyitott egy mappát.
-Oh,értem.-húztam a számat,majd gondolkoztam tovább.-És ki volt az éjjel az őr,vagy bárki aki láthatta hogy kik jönnek be?-érdeklődtem tovább,hiszen az időmbe bőven belefér..bár elég hülyén érzem magam cipő nélkül..
-Ő ott George.-mutatott az ajtóban álló,jókora "felhőkarcolóra".-Ő volt itt az éjjel is.
-Köszi.-mosolyogtam,majd 180 fokos fordulatot véve elindultam az őr felé.-Ömm..elnézést.-lépek elé bizonytalanul.
-Miben segíthetek?-nézett le rám..
-Tegnap éjszaka,kissé sokat ittam ami azt illeti..-kezdtem el vakargatni a tarkóm-..és hát,az az igazság,hogy semmire sem emlékszem.Nem emlékszik rá,esetleg,kivel/kikkel jöttem?Vagy teljesen egyedül?-néztem rá,majd lehúzta napszemüvegét és végigmért,aztán visszahelyezte eredeti helyére.Pár másodperc némaság után,elnevette magát,amire csak értetlen pillantásokkal reagáltam.
-Igen,igen emlékszem rád.Egy csinos hölggyel voltál,és kivetettek egy szobát.Majd elmentetek valahová,és aztán-lenézett a lábamra-te mezízláb jöttél vissza,és a lányon volt a cipőd.Majd kibéreltétek a bártermet,és hívtatok egy anyakönyvvezetőt.-itt kidülledtek a szemeim,és torkom is kiszáradt-Csak ti ketten,és pár pincér,meg szállodai dolgozó voltatok ott,és hát...-emelte fel a kezemet-..összeházasodtatok.-Azt hiszem a vér is megállt bennem.Hogy mit mondott?Összeházasodtam?De mégis kivel?És..a gyűrű. -Bal kezemmel lehúztam a gyűrűt az ujjamról,és zsebre tettem.Még összefutok valami fotósokkal,és már a lapokban is ez lesz..Niall,Niall!!Hogy a fenébe lehetsz ilyen ostoba? -Szidtam magamat.
Harry:
Louis,Liam és Zayn elmentek Niall-ér..És vittek neki cipőt.Ami nem tudom,hogy miért,de azt hiszem ebből jó kis sztori lesz..-gondolkodtam magamban miközben a TV előtt ültem.-Eleanor és Dena átmentek a Louis-val közös lakásunkra és vigyáztak a kis Phoebe-ra és Daisy-re.Lori és Danielle ebédet készítenek,aminek meg kell mondanom,isteni illata van...
2012. november 1., csütörtök
2012. október 26., péntek
Díj.:)
Sziasztok! Mielőtt hoznák nektek egy új részt,szeretném megköszönni Alexa L. Wozdenak,ezt a díjat.:) Rendkívül örülök,hogy van aki várja,és szeretné tovább olvasni,figyelni a blogomat.:) Igaz,hogy csak egy komment érkezett,de én ha csak 1-2 ember olvassa is megírom,mert ha már nekik örömet szerezhetek,nekem z is sokat jelen.:)
Tehát a díj.:
1.Írj magadról 11 dolgot.
-Hát azt hiszem már tudtok rólam nagyon sok mindent,és az életemben nem sok minden változott,szóval ezt kihagyom.:)
2.Válaszolj 11 kérdésre.
3.Írj 11 kérdést.
4.Küld tovább 11 blognak.
- Milyen számot hallgattál utoljára? Beyonce.If I were a boy
- Kedvenc tantárgy? Kémia,Rajz
- Fested a körmöd? Mivel a suliba a házi rend tiltja,nem.De ha hosszabb szünet van pl.mint most volt a 4 napos szünet,akkor szoktam.:)
- Mi alkotta meg a szereplőid jellemét? Részben a saját jellemem is benne van minden szereplőmben.Valamint elképzeltem a saját fantáziám szerint,hogy azok alapján ahogy én ismerem a srácokat,ki illene hozzájuk.:)
- Szereted a Pretty Little Liars-t? annyira nem.
- Kedvenc ruhadarab? ruháimból annyira nincs kedven..:) inkább a cipők..:$
- Mit szólnál egy nyári bloggertalálkozóhoz? :D imádnám.:D
- Kedvenc lány-együttes? annyira nem hallgatok lány-együtteseket.De ha már így kérded,akkor a Little Mix :D
- Magas sarkú vagy lapos? lapos.:D
- Szoktál buszozni? életemben 3x buszoztam,abból 2 osztálykirándulás,szóval nem:D
- Kedvenc könyved?most a Szent Johanna Gimi nagyon tetszik,de sok van :D
-Melyik az az amerikai város,ahová szeretnél egyszer eljutni?
-Mi a véleményed Amanda Todd történetéről?
-Kedvenc női külföldi énekesed?
-Voltál már külföldön?
-Ha igen hol?
-Milyen koncerten voltál utoljára?
-Ültél már repülőn?
-Úsznál delfinekkel?
-Kedvenc filmed?/filmjeid?
-Van blogod?Ha igen mi inspirált az írásra?
-Mi leszel "ha nagy leszel"?
Akiknek küldöm a díjat:
-Alexa L. Wozde
-Tyra
-Diana
Azért csak hármat írok,mert ők azok,akiknek a bloguk,hazással volt az érzelmeimre.:)
Köszönöm nekik! :))
Tehát a díj.:
1.Írj magadról 11 dolgot.
-Hát azt hiszem már tudtok rólam nagyon sok mindent,és az életemben nem sok minden változott,szóval ezt kihagyom.:)
2.Válaszolj 11 kérdésre.
3.Írj 11 kérdést.
4.Küld tovább 11 blognak.
- Milyen számot hallgattál utoljára? Beyonce.If I were a boy
- Kedvenc tantárgy? Kémia,Rajz
- Fested a körmöd? Mivel a suliba a házi rend tiltja,nem.De ha hosszabb szünet van pl.mint most volt a 4 napos szünet,akkor szoktam.:)
- Mi alkotta meg a szereplőid jellemét? Részben a saját jellemem is benne van minden szereplőmben.Valamint elképzeltem a saját fantáziám szerint,hogy azok alapján ahogy én ismerem a srácokat,ki illene hozzájuk.:)
- Szereted a Pretty Little Liars-t? annyira nem.
- Kedvenc ruhadarab? ruháimból annyira nincs kedven..:) inkább a cipők..:$
- Mit szólnál egy nyári bloggertalálkozóhoz? :D imádnám.:D
- Kedvenc lány-együttes? annyira nem hallgatok lány-együtteseket.De ha már így kérded,akkor a Little Mix :D
- Magas sarkú vagy lapos? lapos.:D
- Szoktál buszozni? életemben 3x buszoztam,abból 2 osztálykirándulás,szóval nem:D
- Kedvenc könyved?most a Szent Johanna Gimi nagyon tetszik,de sok van :D
-Melyik az az amerikai város,ahová szeretnél egyszer eljutni?
-Mi a véleményed Amanda Todd történetéről?
-Kedvenc női külföldi énekesed?
-Voltál már külföldön?
-Ha igen hol?
-Milyen koncerten voltál utoljára?
-Ültél már repülőn?
-Úsznál delfinekkel?
-Kedvenc filmed?/filmjeid?
-Van blogod?Ha igen mi inspirált az írásra?
-Mi leszel "ha nagy leszel"?
Akiknek küldöm a díjat:
-Alexa L. Wozde
-Tyra
-Diana
Azért csak hármat írok,mert ők azok,akiknek a bloguk,hazással volt az érzelmeimre.:)
Köszönöm nekik! :))
2012. október 25., csütörtök
33.rész-Meglepetések
Zayn szemszöge:
-Jó,még egy lépcső..óvatosan..oké.Most várj meg itt,de ne less!-gyorsan berohantam a színpadra,és elhalkítottam a közönséget,majd visszamentem Dena-ért,és bevezettem a színpadra.Az ismerősök,barátok olyan csendben álltak,hogy Dena nem is sejthette mire készülök,de titeket beavatlak.Dena-nak a múlt héten volt a születés napja,de mivel azon a napon jöttek,nem igazán volt ünneplés.De ami múlik,az nem késik..-Oké,most leveszem kendőt.-mondtam,majd háta mögé léptem,és levettem róla.
Dena szemszöge:
Amint Zayn levette rólam a kendőt,hatalmas tapsvihar és ismerős arcok léptek elém.A fények lekapcsoltak,és csak a színpadot világították meg,majd Zayn lépett elém.Ismerős zene kezdődött el,majd átkaroltuk egymást és táncoltunk,táncoltunk,táncoltunk.(http://www.youtube.com/watch?v=WpmILPAcRQo)
-Készen állsz?-suttogta a fülembe,majd hátrébb lépett.Furcsán néztem rá.Jelzett a kezével,és akkor bevillant a film jelenet.Lendülettel menetem közel hozzá,mire ő elkapta a derekam,és a magasba emelt.
Harry szemszöge:
Fél óra múlva jönnek a vendégek.Minden a helyén,fények,zene,kaja,pia.Zayn és Dena,csak később jönnek.Megérkezett Danielle is,szóval Liammel,elmentek valamerre.. ők is csak később érnek ide.
A vendégek csoportokban beszélgettek,halkan,hogy a megérkező ünnepelt ne vegyen tudomást a meglepetésről.Louis a pultnál ült a laptopjával,és a bulvárhíreket bújta.Niall evett.-mit is vártunk?-Én pedig izgatottan vártam,hogy megérkezzen Loretta.
-Csssst!Azt hiszem megjött az ünnepeltünk!-mondtam "suttogva".-Mindenki a helyére!intettem a kezemmel,és én is elbújtam a kanapé mögé.Fordult a zár,majd nyílt az ajtó,és mindenki előugrott "búvóhelyéről"..
Loretta szemszöge:
Kedvenc számomat dúdolászva léptem be a bejárati ajtón.Ledobtam a kulcsokat,majd felkapcsoltam a villanyt,és kisebb szívroham ért.
Közel 50 ember bújt elő és kiabálták,hogy "Boldog Szülinapot Loretta!"-azt hiszem mondanom sem kell,hogy pár percig feldolgozás alatt volt a szitu,de aztán hatalmas mosollyal csókoltam meg az előttem álló hercegemet,majd mindenkit utána,és megköszöntem hogy eljöttek.Ez beletelt egy bő órába,majd a pultnál viháncoló Niall-hez és Lou-hoz léptem.
-Oh,hát itt a gyönyörű szülinaposunk!-mosolygott Lou,és nyomott egy puszi a homlokomra.
-Ne hagyd ki,hogy fáradt szülinapos..-mondtam kissé elkókadva,de Niall a kezembe nyomott egy pohár italt.-Ez mi?-kérdeztem homlokomat ráncolva.
-Az mindegy...-mondta halál nyugodtan-Egyszer vagy 18 éves!Húzd le!-kacsintott.
-Fenékig!-mondta Louis,majd úgy is tettem.Nem tudom mi a szentszar lehetett az,de olyan erős volt,hogy megkönnyeztem.
-Végre megtaláltam az én gyönyörűségemet.-ölelt át hátulról két kéz,majd forró csókot nyomott a nyakamra.
-Milyen érdekes,hogy ma mindenki engem keres..-nevettem el magam.
*20 perccel később*
-Na,nem szeretnél kibontani pár ajándékot?-dörzsölte össze tenyerét Louis,gonosz tekintettel.-Mondjuk,azt ott.-mutatott rá,egy lila csomagolású dobozra.
-De végül is mért ne.-mosolyogtam,majd elvettem a lila dobozt.kikötöztem a masnit,és körbenéztem.Harry visszatartva a röhögését harapdálta a száját,Louis már szinte fuldokolt,Niall..hát ő szokásosan már most szakadt a nevetéstől.-Mi lenne,ha kibontanád nekem TE,Louis?-mondtam,mint aki nem sejt semmit,pedig nagyon is.
-Áh,nem!Hisz ez a te szülinapod,a te ajándékod..nyisd ki nyugodtan.-majd Niall még hangosabban kezdett nevetni.
-Hali emberek,megjött a patryállat!-lépett be az ajtón Zayn,mögötte Dena,mögöttük pedig Liam és Danielle.
-Pont jókor!-nevetett Harry.-Ép ajándék bontás van..-nevette el magát,majd a másik két most érkező srácnak is felvillant a szeme.
-Igen,és pont arra szeretném rávenni Louis drágát,hogy bontsa ki ő,legyen szíves.-nevettem el magam most már én is.
-Ez nem szükséges,amint mondtam,ez a te szülinapod!-ellenkezett ismét.
-Na,légyszíves!-könyörögtem.-Danielle?Kibontod esetleg te,helyettem?Szeretném.-mosolyogtam,mire Liam elvette a dobozt és odaadta Louisnak.
-Te nyisd ki Louis.-tudta,hogy nincs vissza út..Kibontotta,és egy nagy adag trutyi jól képen találta.Mindenki a földön fetrengett a nevetéstől.
*1-2 órával később*
Pár perce megérkezett Eleanor is,így végre megvan a boldogsága Louis-nak is.Sajnos nem tudott előbb jönni,mert az anyukája jött 2 napra vigyázni a lányokra,és még fellépése is volt.Na de a lényeg,hogy itt van.
-Mit csinálsz?-kérdeztem Harry-t miután ölébe kapva rohant fel velem a hálószobánkba.Felkapcsolt egy kis hangulatvilágítást,zenét és egy pohár pezsgőt adott a kezembe.
-Most jön az én ajándékom.-mondta,majd elkezdte kifelé csatolni a nadrágja övét.
-Styles..csak nem?-nevettem el magam.
-Csak figyelj,és élvezd.-nevetett ő is,kissé perverzen.
-Várj,hol a kutya?-kérdeztem.
-Louis-nál.-mondta majd letépte magáról a pólót.Majd mikor már csak egy alsógatya volt rajta közelebb jött,kivette kezemből a poharat,letette,majd szenvedélyes csókok keretében gombolgatta kifelé a blúzomat.Apró puszijai csikizték a hasam,de attól függetlenül jólesett.Ha belegondolok,hogy egy világsztár ágyán fekszem.Egy olyan sráccal,akiért több millió lány megbolondulna./megbolondult./Hogy mi lenne velem,ha akkor nem megyek el arra a válogatásra..ha nem találkozok Harry-vel..Akkor most hol lennék?Mert megfordult a fejemben..hogy már nem lennék.Ő az aki tartja bennem a lelket,aki az erőt adja.Nélküle nem lennék..
-Jól vagy?-nézett komoly arckifejezéssel a szemembe.
-Persze.-mondtam,majd felülkerekedtem rajta és most én "uraltam a pályát".Mikor már egy ideje csak egymás mellett feküdtünk és csak bámultuk egymást,az órájára pillantott.
-Gyere!-ült fel majd felkapta magára a köntöst és rám is adott egyet.
-Mért is megyünk ki az erkélyre?-értetlenkedtem.
-Héj,ez a szülinapod.Tele meglepetésekkel..-mosolygott.
-Még pár másodpercig bamba képet vágva néztem hol Harry-t,hol az udvarra gyülemlő tömeget,akik eddig bent buliztak,majd hangos durranást hallottam,és a fejem az égre emeltem.
-Boldog születésnapot,Drágám.-mosolygott angyalian,és gyengéd csókot nyomott ajkaimra.
-Jó,még egy lépcső..óvatosan..oké.Most várj meg itt,de ne less!-gyorsan berohantam a színpadra,és elhalkítottam a közönséget,majd visszamentem Dena-ért,és bevezettem a színpadra.Az ismerősök,barátok olyan csendben álltak,hogy Dena nem is sejthette mire készülök,de titeket beavatlak.Dena-nak a múlt héten volt a születés napja,de mivel azon a napon jöttek,nem igazán volt ünneplés.De ami múlik,az nem késik..-Oké,most leveszem kendőt.-mondtam,majd háta mögé léptem,és levettem róla.
Dena szemszöge:
Amint Zayn levette rólam a kendőt,hatalmas tapsvihar és ismerős arcok léptek elém.A fények lekapcsoltak,és csak a színpadot világították meg,majd Zayn lépett elém.Ismerős zene kezdődött el,majd átkaroltuk egymást és táncoltunk,táncoltunk,táncoltunk.(http://www.youtube.com/watch?v=WpmILPAcRQo)
Harry szemszöge:
Fél óra múlva jönnek a vendégek.Minden a helyén,fények,zene,kaja,pia.Zayn és Dena,csak később jönnek.Megérkezett Danielle is,szóval Liammel,elmentek valamerre.. ők is csak később érnek ide.
A vendégek csoportokban beszélgettek,halkan,hogy a megérkező ünnepelt ne vegyen tudomást a meglepetésről.Louis a pultnál ült a laptopjával,és a bulvárhíreket bújta.Niall evett.-mit is vártunk?-Én pedig izgatottan vártam,hogy megérkezzen Loretta.
-Csssst!Azt hiszem megjött az ünnepeltünk!-mondtam "suttogva".-Mindenki a helyére!intettem a kezemmel,és én is elbújtam a kanapé mögé.Fordult a zár,majd nyílt az ajtó,és mindenki előugrott "búvóhelyéről"..
Loretta szemszöge:
Kedvenc számomat dúdolászva léptem be a bejárati ajtón.Ledobtam a kulcsokat,majd felkapcsoltam a villanyt,és kisebb szívroham ért.
Közel 50 ember bújt elő és kiabálták,hogy "Boldog Szülinapot Loretta!"-azt hiszem mondanom sem kell,hogy pár percig feldolgozás alatt volt a szitu,de aztán hatalmas mosollyal csókoltam meg az előttem álló hercegemet,majd mindenkit utána,és megköszöntem hogy eljöttek.Ez beletelt egy bő órába,majd a pultnál viháncoló Niall-hez és Lou-hoz léptem.
-Oh,hát itt a gyönyörű szülinaposunk!-mosolygott Lou,és nyomott egy puszi a homlokomra.
-Ne hagyd ki,hogy fáradt szülinapos..-mondtam kissé elkókadva,de Niall a kezembe nyomott egy pohár italt.-Ez mi?-kérdeztem homlokomat ráncolva.
-Az mindegy...-mondta halál nyugodtan-Egyszer vagy 18 éves!Húzd le!-kacsintott.
-Fenékig!-mondta Louis,majd úgy is tettem.Nem tudom mi a szentszar lehetett az,de olyan erős volt,hogy megkönnyeztem.
-Végre megtaláltam az én gyönyörűségemet.-ölelt át hátulról két kéz,majd forró csókot nyomott a nyakamra.
-Milyen érdekes,hogy ma mindenki engem keres..-nevettem el magam.
*20 perccel később*
-Na,nem szeretnél kibontani pár ajándékot?-dörzsölte össze tenyerét Louis,gonosz tekintettel.-Mondjuk,azt ott.-mutatott rá,egy lila csomagolású dobozra.
-De végül is mért ne.-mosolyogtam,majd elvettem a lila dobozt.kikötöztem a masnit,és körbenéztem.Harry visszatartva a röhögését harapdálta a száját,Louis már szinte fuldokolt,Niall..hát ő szokásosan már most szakadt a nevetéstől.-Mi lenne,ha kibontanád nekem TE,Louis?-mondtam,mint aki nem sejt semmit,pedig nagyon is.
-Áh,nem!Hisz ez a te szülinapod,a te ajándékod..nyisd ki nyugodtan.-majd Niall még hangosabban kezdett nevetni.
-Hali emberek,megjött a patryállat!-lépett be az ajtón Zayn,mögötte Dena,mögöttük pedig Liam és Danielle.
-Pont jókor!-nevetett Harry.-Ép ajándék bontás van..-nevette el magát,majd a másik két most érkező srácnak is felvillant a szeme.
-Igen,és pont arra szeretném rávenni Louis drágát,hogy bontsa ki ő,legyen szíves.-nevettem el magam most már én is.
-Ez nem szükséges,amint mondtam,ez a te szülinapod!-ellenkezett ismét.
-Na,légyszíves!-könyörögtem.-Danielle?Kibontod esetleg te,helyettem?Szeretném.-mosolyogtam,mire Liam elvette a dobozt és odaadta Louisnak.
-Te nyisd ki Louis.-tudta,hogy nincs vissza út..Kibontotta,és egy nagy adag trutyi jól képen találta.Mindenki a földön fetrengett a nevetéstől.
*1-2 órával később*
Pár perce megérkezett Eleanor is,így végre megvan a boldogsága Louis-nak is.Sajnos nem tudott előbb jönni,mert az anyukája jött 2 napra vigyázni a lányokra,és még fellépése is volt.Na de a lényeg,hogy itt van.
-Mit csinálsz?-kérdeztem Harry-t miután ölébe kapva rohant fel velem a hálószobánkba.Felkapcsolt egy kis hangulatvilágítást,zenét és egy pohár pezsgőt adott a kezembe.
-Most jön az én ajándékom.-mondta,majd elkezdte kifelé csatolni a nadrágja övét.
-Styles..csak nem?-nevettem el magam.
-Csak figyelj,és élvezd.-nevetett ő is,kissé perverzen.
-Várj,hol a kutya?-kérdeztem.
-Louis-nál.-mondta majd letépte magáról a pólót.Majd mikor már csak egy alsógatya volt rajta közelebb jött,kivette kezemből a poharat,letette,majd szenvedélyes csókok keretében gombolgatta kifelé a blúzomat.Apró puszijai csikizték a hasam,de attól függetlenül jólesett.Ha belegondolok,hogy egy világsztár ágyán fekszem.Egy olyan sráccal,akiért több millió lány megbolondulna./megbolondult./Hogy mi lenne velem,ha akkor nem megyek el arra a válogatásra..ha nem találkozok Harry-vel..Akkor most hol lennék?Mert megfordult a fejemben..hogy már nem lennék.Ő az aki tartja bennem a lelket,aki az erőt adja.Nélküle nem lennék..
-Jól vagy?-nézett komoly arckifejezéssel a szemembe.
-Persze.-mondtam,majd felülkerekedtem rajta és most én "uraltam a pályát".Mikor már egy ideje csak egymás mellett feküdtünk és csak bámultuk egymást,az órájára pillantott.
-Gyere!-ült fel majd felkapta magára a köntöst és rám is adott egyet.
-Mért is megyünk ki az erkélyre?-értetlenkedtem.
-Héj,ez a szülinapod.Tele meglepetésekkel..-mosolygott.
-Még pár másodpercig bamba képet vágva néztem hol Harry-t,hol az udvarra gyülemlő tömeget,akik eddig bent buliztak,majd hangos durranást hallottam,és a fejem az égre emeltem.
-Boldog születésnapot,Drágám.-mosolygott angyalian,és gyengéd csókot nyomott ajkaimra.
2012. október 21., vasárnap
Újra itt vagyok..:)
Sziasztok!
Rettenetesen sajnálom,hogy már jó ideje nem hoztam bejegyzést,de családi problémák jöttek közbe,aztán most kezdődött a suli,de szerencsére belerázódtam..nem könnyű a 7..:s de ez mindegy is.Szóval,kedves olvasóim,folytatom a blog írását,szeretnélek titeket megkérni hogy osszátok meg,és gyűjtsük még pár rendszeres olvasót,valamint a másik,hogy ehhez a bejegyzéshez ha minimum kapok 3 hozzászólást,csak akkor folytatom,szeretném tudni van e értelme az egésznek,vagy tetszik-e nektek ez az egész..esetleg ne is folytassam?!
Kérlek titeket írjatok!:))
Sok köszönet,és hála.:Barbi.:))
Rettenetesen sajnálom,hogy már jó ideje nem hoztam bejegyzést,de családi problémák jöttek közbe,aztán most kezdődött a suli,de szerencsére belerázódtam..nem könnyű a 7..:s de ez mindegy is.Szóval,kedves olvasóim,folytatom a blog írását,szeretnélek titeket megkérni hogy osszátok meg,és gyűjtsük még pár rendszeres olvasót,valamint a másik,hogy ehhez a bejegyzéshez ha minimum kapok 3 hozzászólást,csak akkor folytatom,szeretném tudni van e értelme az egésznek,vagy tetszik-e nektek ez az egész..esetleg ne is folytassam?!
Kérlek titeket írjatok!:))
Sok köszönet,és hála.:Barbi.:))
2012. június 10., vasárnap
32.rész - Visszaemlékezések
*Niall szemszöge*
Demivel nagyon jól sikerült a vacsoránk.Elképesztő egyéniség.Megvan benne a báj,a keménység,mégis egyszerű.
...-Jó újra látni, Szöszi!-adott két puszit,majd lassan egymás mellett sétálva elindultunk a közös kedvenc éttermünkbe.
-Na,és mi újság a karriereddel?-kezdtem meg a beszélgetést,miután leadtuk a rendelést.
-Egészen jól.Egyre többen hallgatják a zenéimet,és hamarosan kész az új album is.-mondta büszkén,mit én csak egy hatalmas mosollyal nyugtáztam....
Meséltem neki,én is a karrierünkről,és miután elfogyasztottuk a desszertet is,ami meg kell jegyeznem,most is isteni volt,elmentünk sétálni.Kicsit hűvös volt,így udvariasan,levettem a kabátom,és Demi hátára tettem,majd derekát átkarolva indultunk el a messzeségbe.
...-Lassan,ideje lenne visszamenni a szállodába.-mondta, mire egyetértően bólintottam.Felálltam a padról,majd kezét megfogva,őt is felsegítettem.Mivel eléggé elbóklásztunk az étteremtől,és halvány lila gőzünk sem volt,merre felé van a hotel,"fogtam" egy taxit,majd a címet bediktálva,máris az épület előtt voltunk.
-Köszönöm az estét.-mondta suttogva.Még én is csak alig hallottam,pedig tényleg csak pár centi volt köztünk.
-Ugyan.Remélem jól érezted magad.-válaszoltam neki,és zavaromban a tarkómat kezdtem vakargatni.
-Remekül.-suttogta ismét,majd közelebb hajolt,és egy puszit nyomott az arcomra.Ajkai forrón,szinte perzselték arcbőrömet.Testem mellett tétlenkedő kezemmel,hirtelen magamhoz húztam,és a "tarkómra fagyott" kezemet,szintén hátára tettem.Arca milliméterekre volt enyémtől.Éreztem leheletét az arcomon.Nem bírtam ellenállni.Hirtelen mozdulattal eltűnt köztünk az a kis távolság is,és amint éreztem hogy ajka enyémre tapad,majd megbizonyosodtam arról,hogy nincs ellene a dolognak élvezettel csókolóztunk...
-Niall!-hallottam a hangot,lentről ami minden bizonyára Louis vékony,és mindenhol felismerhető hangja volt.Az eddig ölemben tartott laptopom tetejét lehajtottam és az éjjeli szekrényemre tettem,majd futólépésben indultam meg a hang irányába.
-Mi van már?-léptem be a konyhába.Meg kell mondanom,hogy eléggé érdekes helyzet volt.Lou tetőtől talpig valami ragacsos cuccban,és azt hiszem lisztben,vagy talán porcukorban állt előttem.-Ohhooo...-mindössze ennyi volt rá a reagálásom,de sejtettem mire kellek neki...de mért nem Liam?vagy Zayn?Akik főzni is tudnak..mért én?...
-Segítenél egy kicsit odaát?-vetette be kölyökkutya pofiját,aminek még én sem tudok ellenállni.
-Ugyan,nem tudsz reggelit csinálni,két nyolc éves kislánynak,akik nem mellesleg a húgaid?-néztem rá összeráncolt szemöldökkel.
-A húgaimmal elbírok,de azzal a korccsal nagyon nem..-tette ölbe kezét.Mi?Milyen korcs?
-Mi van?-néztem rá most aztán tényleg értetlenül,mert eddig fel tudtam fogni,mi a fészkes fene történik,de most már én is belezavarodtam.
-Csak gyere és ne nyafogj!-parancsolt,és már el is indult az ajtó felé.
-Héj!De miért pont én?Hisz köztudott,hogy nekem csak a csirkerendelés megy...-mondtam kicsit bele is pirulhattam...de hát mindegy.
-Hahó!Hányadika van ma?..-nézett rám.Jézusom!Most komolyan én vagyok ekkora hülye?
-Ömm...17?-néztem rá,és reméltem,hogy legalább ezt jól mondtam.
-Pontosan.És mi van 17-én?-nézett rám erőteljesen.-OKTÓBET 17-én??-hangsúlyozta.
-Mi?-néztem rá kiguvadt szemekkel.
-Jaj!Lori szülinap!!...-mondta majd csuklón ragadt és ismét elindult az ajtó felé,de én gyorsan kihúztam a kezemet tenyeréből.-Mi van már megint?-nézett rám,kissé ideges tekintettel.-A gyerekek éhen halnak odaát!-magyarázta.
-Jó,jó.Mindjárt,de még mindig nem tudom,hogy miért pont NEKEM kell átmennem?!-néztem rá ismét hülye fejet vágva...gondolom már megszokta..mindenki.
-Mert a többiek már rég elmentek szervezkedni egy tök jó bárba,Loretta pedig úgy körülbelül...-rátekintett a nem létező órájára-...nem tudom mikor fog hazaérni a válogatásról.-hát jó,ha nem ismerném Lou-t,most tuti megijednék.Ja,és igen.Lori kapott egy szuper jó lehetőséget,hogy ha befejeztük az Európai turnénkat,leszerződtetik egy cégnél,és ma,amint most már eszembe juttatta Lou,a szülinapján,remélem,hogy sikerül neki.
-Jó,mehetünk.-mondtam ki,mire a csíkos srác fellélegzett,és kilépett az ajtón.
*Loretta szemszöge*
-Oké lányok!Már csak ti ketten vagytok a mezőnyben.Most eldől,hogy melyikőtöké lesz,ez az egész épület...saját név,saját cég,saját stúdiók,saját eberek blablabla...-magyarázta nyugodtan,és ráérősen a számomra egyáltalán nem ismeretlen nő,Cameron.Igen.Ha ő nincs,azt hiszem én most otthon ülök,és totál elrontom az életem.Mindent neki köszönhetek,a "mentoromnak".-Na készen álltok?-nézett ránk.Egy utolsó mély levegő vétel,egy utolsó pillantás az előző életemből,és ha ez sikerül,most minden megváltozhat.Kezét a magnóra helyezte.-Mehet?-mind ketten bólintottunk.-Hajrá!-megnyomta a gombot,és nekem automatikusan lecsukódtak a szemhéjaim."Zene be,Világ ki."-ismételgettem magamba.
-Josh,kérlek ne!Ne csináld ezt!Nem akarom!-lökdöstem le magamról.
-Mért nem,kislány?Megegyeztünk nem de?-vetette rám ismét magát.
-Leszarom a megegyezést!-ordítottam.
-Igen?Hát legyen.-kettétépte rajtam gyenge anyagú pólómat,és melltartómtól próbált megszabadítani.Egy erőteljes mozdulattal orron fejeltem,majd lelöktem magamról,és rohanni kezdtem.A kinti időjárás most nem segített sokat.A zuhogó esőtől csak néhány fényt láttam.Nem tudtam hol vagyok,de ez esetben nem is érdekelt,csak szedtem a lábaim és rohantam,míg nem meghallottam magam mögött a zilált ordítású Josh-t.Bőrig ázva,cipő nélkül futottam az utcán,egy-két járókelő mellett elhaladva,de csodálkoztam volna,ha azon a környéken bármelyik is segítséget nyújtott volna.Leléptem az úttestről,de már nem tudtam tovább menni.Utolért.Hirtelen megrántotta a vállamat,majd maga felé fordított.Ölébe kapott és lekanyarodott egy másik utcába.Fogytán volt minden energiám,de ennek ellenére is erőteljesen kapálóztam,hátha megunja és úgy látszik,volt is értelme.Kicsúsztam kezéből és földre estem.A fájdalom minden porcikámba bele nyílalt.
-Nekem itt is jó!-nevette el magát,majd lehajolt,és lefogta mindkét kezem.Átmászott rajtam,és rám ült,így biztosítva azt,hogy semerre se tudjak mozdulni...
-Loretta,minden oké?-zökkentett ki,Cameron.
-Igen,persze.-mondtam kicsit elgondolkodva.
-Rendben lányok.Meghoztuk a döntést.-állt fel egy középkorú barnás hajú nő,a zsűriből.-Nehéz volt a döntés,mivel mind a kettőtök eszméletlenül tehetséges,de végül közös megegyezés alapján eldöntöttük,hogy-a vérnyomásom meghaladta a 200-at,és a szívem is duplán annyira vert.
*Harry szemszöge*
-Liam.Akkor,ahogy azt mondtam,Lou 7 órára rendelte a tortát a hátsó kijárathoz,ez a te felelősséged,el ne felejts!-osztottam a parancsot mindenkinek.
-Jól van haver,ne idegeskedj már,minden rendben lesz,jó?-állt mellém Zayn,tök lazán.Persze,nem az ő menyasszonyának lesz a születésnapja,és nem az ő menyasszonyának dől el,perceken belül a jövője...
Demivel nagyon jól sikerült a vacsoránk.Elképesztő egyéniség.Megvan benne a báj,a keménység,mégis egyszerű.
...-Jó újra látni, Szöszi!-adott két puszit,majd lassan egymás mellett sétálva elindultunk a közös kedvenc éttermünkbe.
-Na,és mi újság a karriereddel?-kezdtem meg a beszélgetést,miután leadtuk a rendelést.
-Egészen jól.Egyre többen hallgatják a zenéimet,és hamarosan kész az új album is.-mondta büszkén,mit én csak egy hatalmas mosollyal nyugtáztam....
Meséltem neki,én is a karrierünkről,és miután elfogyasztottuk a desszertet is,ami meg kell jegyeznem,most is isteni volt,elmentünk sétálni.Kicsit hűvös volt,így udvariasan,levettem a kabátom,és Demi hátára tettem,majd derekát átkarolva indultunk el a messzeségbe.
...-Lassan,ideje lenne visszamenni a szállodába.-mondta, mire egyetértően bólintottam.Felálltam a padról,majd kezét megfogva,őt is felsegítettem.Mivel eléggé elbóklásztunk az étteremtől,és halvány lila gőzünk sem volt,merre felé van a hotel,"fogtam" egy taxit,majd a címet bediktálva,máris az épület előtt voltunk.
-Köszönöm az estét.-mondta suttogva.Még én is csak alig hallottam,pedig tényleg csak pár centi volt köztünk.
-Ugyan.Remélem jól érezted magad.-válaszoltam neki,és zavaromban a tarkómat kezdtem vakargatni.
-Remekül.-suttogta ismét,majd közelebb hajolt,és egy puszit nyomott az arcomra.Ajkai forrón,szinte perzselték arcbőrömet.Testem mellett tétlenkedő kezemmel,hirtelen magamhoz húztam,és a "tarkómra fagyott" kezemet,szintén hátára tettem.Arca milliméterekre volt enyémtől.Éreztem leheletét az arcomon.Nem bírtam ellenállni.Hirtelen mozdulattal eltűnt köztünk az a kis távolság is,és amint éreztem hogy ajka enyémre tapad,majd megbizonyosodtam arról,hogy nincs ellene a dolognak élvezettel csókolóztunk...
-Niall!-hallottam a hangot,lentről ami minden bizonyára Louis vékony,és mindenhol felismerhető hangja volt.Az eddig ölemben tartott laptopom tetejét lehajtottam és az éjjeli szekrényemre tettem,majd futólépésben indultam meg a hang irányába.
-Mi van már?-léptem be a konyhába.Meg kell mondanom,hogy eléggé érdekes helyzet volt.Lou tetőtől talpig valami ragacsos cuccban,és azt hiszem lisztben,vagy talán porcukorban állt előttem.-Ohhooo...-mindössze ennyi volt rá a reagálásom,de sejtettem mire kellek neki...de mért nem Liam?vagy Zayn?Akik főzni is tudnak..mért én?...
-Segítenél egy kicsit odaát?-vetette be kölyökkutya pofiját,aminek még én sem tudok ellenállni.
-Ugyan,nem tudsz reggelit csinálni,két nyolc éves kislánynak,akik nem mellesleg a húgaid?-néztem rá összeráncolt szemöldökkel.
-A húgaimmal elbírok,de azzal a korccsal nagyon nem..-tette ölbe kezét.Mi?Milyen korcs?
-Mi van?-néztem rá most aztán tényleg értetlenül,mert eddig fel tudtam fogni,mi a fészkes fene történik,de most már én is belezavarodtam.
-Csak gyere és ne nyafogj!-parancsolt,és már el is indult az ajtó felé.
-Héj!De miért pont én?Hisz köztudott,hogy nekem csak a csirkerendelés megy...-mondtam kicsit bele is pirulhattam...de hát mindegy.
-Hahó!Hányadika van ma?..-nézett rám.Jézusom!Most komolyan én vagyok ekkora hülye?
-Ömm...17?-néztem rá,és reméltem,hogy legalább ezt jól mondtam.
-Pontosan.És mi van 17-én?-nézett rám erőteljesen.-OKTÓBET 17-én??-hangsúlyozta.
-Mi?-néztem rá kiguvadt szemekkel.
-Jaj!Lori szülinap!!...-mondta majd csuklón ragadt és ismét elindult az ajtó felé,de én gyorsan kihúztam a kezemet tenyeréből.-Mi van már megint?-nézett rám,kissé ideges tekintettel.-A gyerekek éhen halnak odaát!-magyarázta.
-Jó,jó.Mindjárt,de még mindig nem tudom,hogy miért pont NEKEM kell átmennem?!-néztem rá ismét hülye fejet vágva...gondolom már megszokta..mindenki.
-Mert a többiek már rég elmentek szervezkedni egy tök jó bárba,Loretta pedig úgy körülbelül...-rátekintett a nem létező órájára-...nem tudom mikor fog hazaérni a válogatásról.-hát jó,ha nem ismerném Lou-t,most tuti megijednék.Ja,és igen.Lori kapott egy szuper jó lehetőséget,hogy ha befejeztük az Európai turnénkat,leszerződtetik egy cégnél,és ma,amint most már eszembe juttatta Lou,a szülinapján,remélem,hogy sikerül neki.
-Jó,mehetünk.-mondtam ki,mire a csíkos srác fellélegzett,és kilépett az ajtón.
*Loretta szemszöge*
-Oké lányok!Már csak ti ketten vagytok a mezőnyben.Most eldől,hogy melyikőtöké lesz,ez az egész épület...saját név,saját cég,saját stúdiók,saját eberek blablabla...-magyarázta nyugodtan,és ráérősen a számomra egyáltalán nem ismeretlen nő,Cameron.Igen.Ha ő nincs,azt hiszem én most otthon ülök,és totál elrontom az életem.Mindent neki köszönhetek,a "mentoromnak".-Na készen álltok?-nézett ránk.Egy utolsó mély levegő vétel,egy utolsó pillantás az előző életemből,és ha ez sikerül,most minden megváltozhat.Kezét a magnóra helyezte.-Mehet?-mind ketten bólintottunk.-Hajrá!-megnyomta a gombot,és nekem automatikusan lecsukódtak a szemhéjaim."Zene be,Világ ki."-ismételgettem magamba.
-Josh,kérlek ne!Ne csináld ezt!Nem akarom!-lökdöstem le magamról.
-Mért nem,kislány?Megegyeztünk nem de?-vetette rám ismét magát.
-Leszarom a megegyezést!-ordítottam.
-Igen?Hát legyen.-kettétépte rajtam gyenge anyagú pólómat,és melltartómtól próbált megszabadítani.Egy erőteljes mozdulattal orron fejeltem,majd lelöktem magamról,és rohanni kezdtem.A kinti időjárás most nem segített sokat.A zuhogó esőtől csak néhány fényt láttam.Nem tudtam hol vagyok,de ez esetben nem is érdekelt,csak szedtem a lábaim és rohantam,míg nem meghallottam magam mögött a zilált ordítású Josh-t.Bőrig ázva,cipő nélkül futottam az utcán,egy-két járókelő mellett elhaladva,de csodálkoztam volna,ha azon a környéken bármelyik is segítséget nyújtott volna.Leléptem az úttestről,de már nem tudtam tovább menni.Utolért.Hirtelen megrántotta a vállamat,majd maga felé fordított.Ölébe kapott és lekanyarodott egy másik utcába.Fogytán volt minden energiám,de ennek ellenére is erőteljesen kapálóztam,hátha megunja és úgy látszik,volt is értelme.Kicsúsztam kezéből és földre estem.A fájdalom minden porcikámba bele nyílalt.
-Nekem itt is jó!-nevette el magát,majd lehajolt,és lefogta mindkét kezem.Átmászott rajtam,és rám ült,így biztosítva azt,hogy semerre se tudjak mozdulni...
-Loretta,minden oké?-zökkentett ki,Cameron.
-Igen,persze.-mondtam kicsit elgondolkodva.
-Rendben lányok.Meghoztuk a döntést.-állt fel egy középkorú barnás hajú nő,a zsűriből.-Nehéz volt a döntés,mivel mind a kettőtök eszméletlenül tehetséges,de végül közös megegyezés alapján eldöntöttük,hogy-a vérnyomásom meghaladta a 200-at,és a szívem is duplán annyira vert.
*Harry szemszöge*
-Liam.Akkor,ahogy azt mondtam,Lou 7 órára rendelte a tortát a hátsó kijárathoz,ez a te felelősséged,el ne felejts!-osztottam a parancsot mindenkinek.
-Jól van haver,ne idegeskedj már,minden rendben lesz,jó?-állt mellém Zayn,tök lazán.Persze,nem az ő menyasszonyának lesz a születésnapja,és nem az ő menyasszonyának dől el,perceken belül a jövője...
2012. május 24., csütörtök
31.rész - Gyerek?
*Harry szemszöge*
-A fogkefémet eltetted?-rohantam le a lépcsőn,a konyhában pakolászó,immár menyasszonyomhoz.
-El.Mert?-nézett egy pillanatra hátra.
-Melyik táskába?Fogat akarok mosni.-mondtam teljesen hétköznapian.
-Most mostad meg,alig fél órája.-tárta szét kezeit és szemöldökét az egekbe futtatta.Válaszom csak egy hanyag vállrántás volt.-Piros bőrönd.-mondta majd nagyon sóhajtva folytatta pakolászását.
Kikutattam az említett bőröndből a fogkefémet és a fogkrémet,majd ismét fogat mostam.Nem tudom mért de szeretek.Összeszedtem még pár cuccunkat,majd az összes bőröndöt az ajtóhoz vittem.Ráérősen bepakoltunk a kocsiba,majd az apartmantól és Hawaii gyönyörű partjától elbúcsúzva,fájó szívvel a reptérre mentünk.
*Loretta szemszöge*
Nehéz itt hagyni...Annyira jó volt itt lenni.Itt,ahol minden békés volt.Nem rohamozták le szegény Harry-t lányok hada,és nem kellett paparazzikkal foglalkoznunk.Nyugalom és Béke.Ez hiányzott már annyira.E kis idő alatt rájöttem mind arra mekkora kincset kaptam az Élettől.Kincs.Mindennél nagyobb,ami a Világon létezik.
A gondolataimtól a bemondó hangja zökkentett ki.:
-Kérem,hogy a Londonba induló járat utasai,kezdjék meg a felszállást!
Összekulcsolt kézzel,mosollyal és pihent arccal, szálltunk fel a gépre,és foglaltuk el a helyünket,majd kényelmesen elhelyezkedve álomba szenderültem.
-Kicsim!Lori!-ébresztgetett egy mély hang,amit bármikor megismernék.-Mindjárt Londonban vagyunk.-suttogta a szavakat halkan és hízelgően a fülembe,amitől azt hiszem nem kell mondanom mennyire kirázott a hideg...
-Már is?-dünnyögtem,és oldalra fordultam,de amint forró arcbőrömhöz ért a hideg üvegablak,ágyúgolyóként pattantak ki a szemeim.
-Igen...és megint folytatódik az egész...-húzta el a száját.-Nem mondom,hogy nem szeretem...és hogy most nem pihentem ki magam,meg,hogy nem hiányoznak a rajongók..,de olyan jó volt kettesben.-vigyorodott el,hangsúlyozva a "kettesben" szót.
-Jajj,drágám.-pusziltam meg a homlokát.-Jó lesz az!-mondtam,majd becsatoltam az övemet,ahogy azt a jól megszokott női hang mondta.
-Ha Te velem leszel,biztos jó!-hízelgett tovább,majd éreztem a 'földet a talpam alatt'.Megkerestük a csomagjainkat,és Hapcit,majd hárman,mint egy kis család indultunk volna ki a reptérről,azonban már az ajtóban hallottuk a rengeteg sikítozó rajongót.Hazza kotorászni kezdett a dzsekije belső zsebében,majd két ugyanolyan napszemüveget húzott elő.-Ezt vedd fel!-mondta,és kezembe nyújtotta az egyiket.Ellenkezés nélkül felvettem,és fejemre húztam a kapucnimat.Persze,mind a ketten tisztában voltunk vele,hogy észre vesznek minket,de szeretnénk életben átmenni az autómegőrzőbe.Felkapott a vállára két utazó táskát,míg én a kisebb táskákkal,és egy gurulós bőrönddel indultam el.Amint kinyitottuk az ajtót,a számítottnál is több vakuvillanás árasztott el minket."Az egy kutya?","Mióta van kutyátok?","Igaz,hogy gyereket vársz Harry-től,és ezért utaztatok el?" -hogy mi van?gyereket?ezek esküszöm,hogy meghibbantak...-"Miss Morgan, hogy dolgozta fel az édesanyja halálát?"-na ez szuper..még ezt is fel kell hozniuk?...szerintük,hogy a fenébe?más hogy dolgozza fel..fafejüek!-Úgy éreztem,hogy még egy idióta kérdés és elküldöm őket melegebb éghajlatra!Végül nagy-nagy-nagy nehézséggel,de eljutottunk az autómegőrzőhöz.
-Azt hittem sosem érünk ide!-mondtam.majd egy sóhaj után a pultnak támaszkodtam.
-Hát én is!-fújtatott Hazza,majd megszabadult a napszemüvegétől.
-Jó estét!Miben segíthetek?-kérdezte az idős bácsi.
-Harry Styles néven van itt az autóm.-mondta hétköznapian a szupersztár...
-Oh!Ismerős gyerek vagy te nekem!Nem te vagy az az énekes bandából?-érdeklődött a bácsika.
-De,de igen.-mosolygott Harry,és úgy éreztem elmondta magában egy párszor,hogy: "Csak ne kürtölje szét!Csak ne kürtölje szét!..."
-Az unokám nagy rajongód!-oh,szóval ide akart kilyukadni a bácsi...autógramm.
-Hát ez,kedves.-sóhajtotta "gyerek a bandából".
-Esetleg...
-Sietünk!
-Csak egy gyors aláírást.
-Rendben.-majd gyorsan odafirkantotta a nevét egy papírlapra,és fellélegezve mentünk a kocsikulcs kíséretében a parkolóba.
*Eleanor szemszöge*
-Louis!Szívem!Szerintem vigyük át a lányokat.-suttogtam a fülébe,majd magammal rántva felálltam,és ölembe vettem Daisy-t,míg ő egyetértően bólogatott.-Na,igyekezz már,sérvet kapok!-mondtam "ordítva".
-Jó jó!-mondta,és akár egy pillekönnyű tollpárnát felkapta,és előre menve kinyitotta az ajtót,kiengedett,majd halottam egy "Jóéjt" mondatot,azt hiszem Niall-től.Pár percen belül,már a vendégszobában voltunk.Elővettem a bőröndjükből egy-egy pizsama alsót,és rájuk adtam.Mégis csak kényelmesebb,mint farmerban...Dais igazán békésen és mélyen aludt így vele nem volt gond,ellenben Phoebe-val,aki majdnem orron rúgott...
-El!-nyöszörgött Phoebe,miután távozni akartam a helységből.
-Igen kicsim?-mentem vissza az ágy mellé.
-Nem maradnál itt,amíg elalszok?Rosszat álmodtam.-kérlelt azokkal a gyönyörű hatalmas szemeivel.
-De,persze.-mondtam,és bebújtam mellé az ágyba.-Aludj csak!Én itt leszek.-nyugtattam,és egy puszit nyomtam a homlokára.Felém fordult,és már hallottam is a tüneményes szuszogását.Már majd nem engem is elnyomott az álom amikor hallottam,hogy nyílik az ajtó.
-Alszol?-halottam a hangot,amit bárhol és bármikor felismernék.Lou hangját.
-Nem.-mondtam egyszerűen.Csak leült az ágy szélére,és a folyosóról beszűrődő fényeknek köszönhetően tökéletesen láttam,azokat az elmondhatatlanul szép szemeit.Csak nézett,és nézett.Én pedig álltam a tekintetét(bár a fáradtságtól nehezen).
-Kéne nekünk is egy gyerek!-mondta suttogva,majd közelebb hajolt és csókot nyomott ajkaimra.Nem tudom,hogy én értettem-e rosszul,vagy tényleg azt mondta,hogy gyereket akar?!
-Gyerek?-néztem rá kidülledt szemekkel.-Itt van kettő is!-mondtam és felültem az ágyban.
-De nem.Saját.A Tiéd meg az Enyém.-mosolygott rám édesen.
-Amennyit csak szeretnél!-nevettem el magam,mire ő befogta tenyerével a számat,jelezve,hogy fel ne keltsem a békésen alvó kislányokat.Felkapott az ölébe,majd kivitt a folyosóra.Bezárta az ajtót maga mögött,és nekinyomott a falnak.Leengedte a lábaimat,majd szenvedélyesen megcsókolt.Nyelveink mókásan kalandoztak egymás szájában.Éreztem forró tenyerét a derekamon,majd a hasamon és egyre feljebb.Ép a pólójától próbáltam megszabadítani,amikor hallottuk záródni a bejárati ajtót.
-Harryék!!-mondta a számba nyögve,majd hátrébb lépett tőlem,és megigazította a haját és a ruháját,ugyanígy én is.Kézen fogva indultunk meg a földszintre.-Halihó emberek!-mondta vidáman Lou,majd elsőkén Lorihoz ment megölelni,majd Harry-t míg én pont fordítva.
-A fogkefémet eltetted?-rohantam le a lépcsőn,a konyhában pakolászó,immár menyasszonyomhoz.
-El.Mert?-nézett egy pillanatra hátra.
-Melyik táskába?Fogat akarok mosni.-mondtam teljesen hétköznapian.
-Most mostad meg,alig fél órája.-tárta szét kezeit és szemöldökét az egekbe futtatta.Válaszom csak egy hanyag vállrántás volt.-Piros bőrönd.-mondta majd nagyon sóhajtva folytatta pakolászását.
Kikutattam az említett bőröndből a fogkefémet és a fogkrémet,majd ismét fogat mostam.Nem tudom mért de szeretek.Összeszedtem még pár cuccunkat,majd az összes bőröndöt az ajtóhoz vittem.Ráérősen bepakoltunk a kocsiba,majd az apartmantól és Hawaii gyönyörű partjától elbúcsúzva,fájó szívvel a reptérre mentünk.
*Loretta szemszöge*
Nehéz itt hagyni...Annyira jó volt itt lenni.Itt,ahol minden békés volt.Nem rohamozták le szegény Harry-t lányok hada,és nem kellett paparazzikkal foglalkoznunk.Nyugalom és Béke.Ez hiányzott már annyira.E kis idő alatt rájöttem mind arra mekkora kincset kaptam az Élettől.Kincs.Mindennél nagyobb,ami a Világon létezik.
A gondolataimtól a bemondó hangja zökkentett ki.:
-Kérem,hogy a Londonba induló járat utasai,kezdjék meg a felszállást!
Összekulcsolt kézzel,mosollyal és pihent arccal, szálltunk fel a gépre,és foglaltuk el a helyünket,majd kényelmesen elhelyezkedve álomba szenderültem.
-Kicsim!Lori!-ébresztgetett egy mély hang,amit bármikor megismernék.-Mindjárt Londonban vagyunk.-suttogta a szavakat halkan és hízelgően a fülembe,amitől azt hiszem nem kell mondanom mennyire kirázott a hideg...
-Már is?-dünnyögtem,és oldalra fordultam,de amint forró arcbőrömhöz ért a hideg üvegablak,ágyúgolyóként pattantak ki a szemeim.
-Igen...és megint folytatódik az egész...-húzta el a száját.-Nem mondom,hogy nem szeretem...és hogy most nem pihentem ki magam,meg,hogy nem hiányoznak a rajongók..,de olyan jó volt kettesben.-vigyorodott el,hangsúlyozva a "kettesben" szót.
-Jajj,drágám.-pusziltam meg a homlokát.-Jó lesz az!-mondtam,majd becsatoltam az övemet,ahogy azt a jól megszokott női hang mondta.
-Ha Te velem leszel,biztos jó!-hízelgett tovább,majd éreztem a 'földet a talpam alatt'.Megkerestük a csomagjainkat,és Hapcit,majd hárman,mint egy kis család indultunk volna ki a reptérről,azonban már az ajtóban hallottuk a rengeteg sikítozó rajongót.Hazza kotorászni kezdett a dzsekije belső zsebében,majd két ugyanolyan napszemüveget húzott elő.-Ezt vedd fel!-mondta,és kezembe nyújtotta az egyiket.Ellenkezés nélkül felvettem,és fejemre húztam a kapucnimat.Persze,mind a ketten tisztában voltunk vele,hogy észre vesznek minket,de szeretnénk életben átmenni az autómegőrzőbe.Felkapott a vállára két utazó táskát,míg én a kisebb táskákkal,és egy gurulós bőrönddel indultam el.Amint kinyitottuk az ajtót,a számítottnál is több vakuvillanás árasztott el minket."Az egy kutya?","Mióta van kutyátok?","Igaz,hogy gyereket vársz Harry-től,és ezért utaztatok el?" -hogy mi van?gyereket?ezek esküszöm,hogy meghibbantak...-"Miss Morgan, hogy dolgozta fel az édesanyja halálát?"-na ez szuper..még ezt is fel kell hozniuk?...szerintük,hogy a fenébe?más hogy dolgozza fel..fafejüek!-Úgy éreztem,hogy még egy idióta kérdés és elküldöm őket melegebb éghajlatra!Végül nagy-nagy-nagy nehézséggel,de eljutottunk az autómegőrzőhöz.
-Azt hittem sosem érünk ide!-mondtam.majd egy sóhaj után a pultnak támaszkodtam.
-Hát én is!-fújtatott Hazza,majd megszabadult a napszemüvegétől.
-Jó estét!Miben segíthetek?-kérdezte az idős bácsi.
-Harry Styles néven van itt az autóm.-mondta hétköznapian a szupersztár...
-Oh!Ismerős gyerek vagy te nekem!Nem te vagy az az énekes bandából?-érdeklődött a bácsika.
-De,de igen.-mosolygott Harry,és úgy éreztem elmondta magában egy párszor,hogy: "Csak ne kürtölje szét!Csak ne kürtölje szét!..."
-Az unokám nagy rajongód!-oh,szóval ide akart kilyukadni a bácsi...autógramm.
-Hát ez,kedves.-sóhajtotta "gyerek a bandából".
-Esetleg...
-Sietünk!
-Csak egy gyors aláírást.
-Rendben.-majd gyorsan odafirkantotta a nevét egy papírlapra,és fellélegezve mentünk a kocsikulcs kíséretében a parkolóba.
*Eleanor szemszöge*
-Louis!Szívem!Szerintem vigyük át a lányokat.-suttogtam a fülébe,majd magammal rántva felálltam,és ölembe vettem Daisy-t,míg ő egyetértően bólogatott.-Na,igyekezz már,sérvet kapok!-mondtam "ordítva".
-Jó jó!-mondta,és akár egy pillekönnyű tollpárnát felkapta,és előre menve kinyitotta az ajtót,kiengedett,majd halottam egy "Jóéjt" mondatot,azt hiszem Niall-től.Pár percen belül,már a vendégszobában voltunk.Elővettem a bőröndjükből egy-egy pizsama alsót,és rájuk adtam.Mégis csak kényelmesebb,mint farmerban...Dais igazán békésen és mélyen aludt így vele nem volt gond,ellenben Phoebe-val,aki majdnem orron rúgott...
-El!-nyöszörgött Phoebe,miután távozni akartam a helységből.
-Igen kicsim?-mentem vissza az ágy mellé.
-Nem maradnál itt,amíg elalszok?Rosszat álmodtam.-kérlelt azokkal a gyönyörű hatalmas szemeivel.
-De,persze.-mondtam,és bebújtam mellé az ágyba.-Aludj csak!Én itt leszek.-nyugtattam,és egy puszit nyomtam a homlokára.Felém fordult,és már hallottam is a tüneményes szuszogását.Már majd nem engem is elnyomott az álom amikor hallottam,hogy nyílik az ajtó.
-Alszol?-halottam a hangot,amit bárhol és bármikor felismernék.Lou hangját.
-Nem.-mondtam egyszerűen.Csak leült az ágy szélére,és a folyosóról beszűrődő fényeknek köszönhetően tökéletesen láttam,azokat az elmondhatatlanul szép szemeit.Csak nézett,és nézett.Én pedig álltam a tekintetét(bár a fáradtságtól nehezen).
-Kéne nekünk is egy gyerek!-mondta suttogva,majd közelebb hajolt és csókot nyomott ajkaimra.Nem tudom,hogy én értettem-e rosszul,vagy tényleg azt mondta,hogy gyereket akar?!
-Gyerek?-néztem rá kidülledt szemekkel.-Itt van kettő is!-mondtam és felültem az ágyban.
-De nem.Saját.A Tiéd meg az Enyém.-mosolygott rám édesen.
-Amennyit csak szeretnél!-nevettem el magam,mire ő befogta tenyerével a számat,jelezve,hogy fel ne keltsem a békésen alvó kislányokat.Felkapott az ölébe,majd kivitt a folyosóra.Bezárta az ajtót maga mögött,és nekinyomott a falnak.Leengedte a lábaimat,majd szenvedélyesen megcsókolt.Nyelveink mókásan kalandoztak egymás szájában.Éreztem forró tenyerét a derekamon,majd a hasamon és egyre feljebb.Ép a pólójától próbáltam megszabadítani,amikor hallottuk záródni a bejárati ajtót.
-Harryék!!-mondta a számba nyögve,majd hátrébb lépett tőlem,és megigazította a haját és a ruháját,ugyanígy én is.Kézen fogva indultunk meg a földszintre.-Halihó emberek!-mondta vidáman Lou,majd elsőkén Lorihoz ment megölelni,majd Harry-t míg én pont fordítva.
2012. május 9., szerda
Díj 2
 |
| 1. |
Szabályok:
1. Tedd ki a képet a blogodra. (megvolt)
2. Említsd meg annak a jómadárnak a nevét, akitől kaptad a díjat (megvolt)
3. Küldd tovább minimum három, kizárólag One Direction fanfictionos blognak. (megvolt)
4. Írj magadról pár infót, amit 1D-vel kapcsolatos. [Pl. hol és hogyan ismerted meg őket, ki(k) a kedvence(i)d, és miért, stb.] (megvolt)
5. Akiknek tovább küldöd, hagyj egy megjegyzést a blogjukon, hogy tudják, mi vár rájuk. (megvolt)
1. Tedd ki a képet a blogodra. (megvolt)
2. Említsd meg annak a jómadárnak a nevét, akitől kaptad a díjat (megvolt)
3. Küldd tovább minimum három, kizárólag One Direction fanfictionos blognak. (megvolt)
4. Írj magadról pár infót, amit 1D-vel kapcsolatos. [Pl. hol és hogyan ismerted meg őket, ki(k) a kedvence(i)d, és miért, stb.] (megvolt)
5. Akiknek tovább küldöd, hagyj egy megjegyzést a blogjukon, hogy tudják, mi vár rájuk. (megvolt)
3.:
A díjat azoknak szeretném küldeni,akiktől kaptam.:) vagyis Mimi13-nak és Nancy-nak.:) <3 Köszönök nekik mindent,és persze a többi rendszeres olvasómnak is.:)
4.:Húha...már elég régóta ismerem őket.Egy idézetes oldalon(facebook) nézegettem a képket,amikor volt három nagyon aranyos fiú.(Niall,Harry,Liam)Láttam,hogy rengetegen aláírták,hogy "One Direction".Mivel már akkor úgy (első pillantásra.:D) megtetszettek,beírtam a Google-ba,és rájuk kerestem.Egy kis időre elfeledkeztem róluk,telt az idő,és megjelent a 'What makes you beautiful' klipjük,amit azóta is nagyon szeretek:)
Kedvencem közülük?! Talán Harry egy kicsit kilóg a sorból.Őt kedveltem meg legjobban legelőször,és azt hiszem ő marad mindig a legelső,de sorrendet biztos nem tudnék állítani.:)Szeretem mind az 5 idiótát.:)
Hát azt hiszem ezzel megvolnék.:)
Nemsokára hozom az új részt!Kitartást!:)
2012. május 4., péntek
Díj
Sziasztok!
Nos,nem is tudom hol kezdjem...Nem azért mert nincs mit mondanivalóm,hanem mert annyi mondani valóm van,hogy az hihetetlen.Na akkor mennyünk sorba,remélem nem hagyok ki semmit.
- 1.: Tudom,hogy azt mondtam 2-3 komment után jön új rész,de mivel ez sajnos nem így van,kommentek számától függetlenül hozom a részeket.DE!Ez nem azt jelenti,hogy nem várom tárt karokkal a jobbnál és kedvesebbnél jobb és kedvesebb(na ez zavaros) kommenteket.Továbbra is számítok Rátok.A másik ok,a komikat illetően,hogy az a néhány ember,akik rendszeres olvasóim,és rendszeresen várják a részeket,megérdemlik,hogy sűrűbben hozzam őket.
- 2.: MEGHALADTUK A 6600 látogatót!! Én személy szerint ennek mindennél jobban örülök!Köszönöm Nektek!Mindent!
- 3.: Kaptunk,kaptam egy díjat.Azért írom,hogy "kaptunk" mert ezt Nektek köszönhetem.Ti adtatok ihletet,Ti támogattatok és támogattok (remélem) és Ti adtátok minden rész előtt és után az a rengeteg pozitív energiát.Köszönöm szépen!
Köszönöm a Díjat : Mimi13
Kreatív Blogger Díj avagy Bloggerina
Nem tudom mik ennek a díjnak a szabályai,de akkor úgy csinálom,mint előttem már páran.
Akiknek a díjat adom:
2012. április 29., vasárnap
30.rész - Meglepetés,meglepetés hátán
.::Eközben::.*Zany szemszöge*
Még egy utolsó simítás a hajamon és már kész is.Áhh,csodás!Na,akkor telefon,pénztárca,kocsikulcs...minden megvan.Körbenéztem a szobában,hogy nem-e felejtek ott valami.Ohh,dehogynem.A rózsát,amit Niall-el vetettem.Nekem nem volt már időm.
Lenyomtam a szobaajtóm kilincsét,majd két lépést követően már kopogtam is Dena ajtaján.Kisvártatva,de végül kinyitotta azt.Az a gyönyörű mosoly,az a csodás haj,és ...azok a szemek.Bolond vagyok,mert hagytam,hogy mindez másé lehessen.
-Zayn,hahóó!Ennyire rossz?-legyezett kezével az arcom előtt.
-Mi?..nem dehogy!Gyönyörű vagy!-dicsértem mire elmosolyodott.-Ez a Tiéd!-adtam át a hátam mögött lapuló, szúrós,de annál szebb vörös rózsát.
-Köszönöm.-mondta, és egy pillanatra eltűnt,majd visszajött,immár táskájával kezében.
-Indulhatunk?-aprót bólintott,majd kezembe karolva indultunk meg lefelé.Úgy éreztem,hogy ez már randi.Sőt, egész biztos,hogy ez már randi.Mihelyst elhaladtunk a nappali előtt vigyorgó arcok követték minden egyes mozdulatunkat.-Elmentünk!-kiabáltam vissza az ajtóból.
-Láttuk!-szólt Niall vinnyogós hangon.
-Hová megyünk?-kérdezősködött.
-A kedvenc helyemre.-mondtam egy vállrántás kíséretében,majd ajtót nyitottam és segítettem neki beszállni.
*Harry szemszöge*
-Loretta Morgan.Lennél a feleségem?- kérdeztem,kicsit félénken,de a "feleségem" szó kimondása után megkönnyebbültem,és elszállt minden félelmem.Tekintetemmel övét kerestem,de azok a gyűrűn pihentek.Láttam,hogy ledermedt.Mintha megállt volna körülötte minden.Levegőt is alig vett.Többször szólásra nyitotta a száját,de hang nem jött ki rajta.-Persze esküvő csak akkor lesz,ha az már nem lesz illegális.-mondtam, és úgy láttam ezzel megkönnyebbült.Kifújta a levegőt,és hatalmas mosolyra húzta ajkait.
-Igen!-mondta kérdésemre a választ.Azt nem mondom,hogy gondolkodás nélkül,de "igen"-t mondott.Felálltam és kivettem a kis dobozból a csillogó gyémánt gyűrűt.Szemébe néztem, majd le ami teste mellett pihent.Felemeltem és tenyeremben tartva ráhúztam gyűrűs ujjára az ékszert.Észre sem vettem,hogy mindez idő alatt ő már csak engem nézett.Tekintetem ismét arcára emeltem.Ott álltunk egymással szemben.Kéz a késben,alig pár centire egymástól,a gyönyörű naplementében.Egyre jobban tűnt el a távolság köztünk.Mikor a mellkasunk összeért,száját enyémre tapasztotta.Enyhén elnyíltak ajkaim,majd hosszas csókcsatába kezdtünk.Párszor megálltunk levegőt venni,de nem tágítottunk.Felkaptam kezembe,és óvatosan lemásztam vele a sziklákról,majd az apartmanunkig meg sem álltam.Azt ajtóban letettem,hogy kinyithassam azt,majd ismét ölembe véve rohantam fel vele a lépcsőn.Óvatosan letettem az ágyra,és még tüzesebben folytattuk csókunkat.Kezeim a derekán és a fenekén kalandoztak.Már ép a pólójától akartam megszabadítani amikor a kutya felugrott az ágyra, és szabályosan röhögve lihegett az arcunkba.
-Hapci!Tűnés!Menny már!-lökdöstem le az ágyról,de ő újra és újra felugrott.
-Hagyd!Úgy sem tudja mit csinálunk.-mondta, Loretta huncutsággal hangjában.
-De!Nagyon jól tudja.-mondtam, és most a kutyát kaptam fel az ölembe,majd kizártam a szobából.Vissza másztam előző pózomba, és ott folytattuk ahol félbeszakadt.Ezúttal sikeresen kaptam le róla pólóját,és minden egyebet.
*Louis szemszöge*
-Na, sipirc csajok!-mondtam nekik,miután sikeresen leszállt a gép.Nem szerettük volna lassúságunkkal és bénaságunkkal lelassítani,hogy a többi utas leszálljon ezért maradtunk utoljára.Két rózsaszín kis táskával egyik kezemben, míg másikban drága barátnőm keze volt.A lányok felszabadultan és vidáman,ugrándozva szálltak le.Mivel a Twitteren azt osztottam meg,hogy este száll le a gépünk,csak néhány rajongó állított meg.Sikeresen fogtunk egy taxit,és miután bediktáltam a címet,ismét csak várni kellett.20 perc utazgatás után megpillantottam rég látott,oly szeretett másik otthonomat.
-Mindenkinek mindene megvan?-néztem körbe a lányaimon (persze nem a lányaim,csak ... mindegy tudjátok,hogy értem?!) és miután megbizonyosodtam róla,hogy mindenki és minden megvan,néhány bőröndöt felkapva a bejárati ajtóhoz mentem.az előszobában lepakoltam a cuccokat, majd egy újabb adagot.
-HAHÓÓÓ!!-kiabáltam,de ezek szerint a srácok odaát vannak.Már ha van már itthon valaki.
-Gyertek, itt senki sincs.Szerintem odaát vannak!-mondtam.Egyik oldalamon Phoeb kezét fogtam, másikon Eleanor-ét,aki Daisy-ét.Csengettem egy jó hosszút és vártuk,hogy valaki ajtót nyit-e.
-Az istenit!Jövök már!Jövök!-kiabálta az ismerős mély hang.
-LIAM!-kiabálták a kicsik,amikor az ajtó kinyílt és meglátták a hang tulajdonosát.
-Hát ti meg?-nézett rájuk.A lányok majdnem fellökték,miközben megölelték.
-Jönni akartak.-mondta,de ekkor megpillantottam Danellet és a szöszit is.Mindenki köszönt mindenkinek,aztán leültünk a nappaliba.-Héé!Zayn még nem jött meg?-kérdeztem a beszélgető,vihorászó társaságtól.
-Randin van!-mondta hatalmas vicsorral arcán Niall.
-Már?-kérdezte Eleanor,miközben szemöldökei az egekbe futottak.
-Kivel?-tettem fel az abszolút hülye kérdést,mivel Zayn bárkivel randizik.Biztos megint valami rajongó.
-Az unokahúgommal.-húzta ki magát büszkén Niall,még a szeme is elkezdett csillogni.
-Hogy mi?Dena-val?-néztem meteorit méretű szemgolyókkal a Szöszire.
-Igen.-mondta és kényelmesen elhelyezkedett,ismét.
Még egy utolsó simítás a hajamon és már kész is.Áhh,csodás!Na,akkor telefon,pénztárca,kocsikulcs...minden megvan.Körbenéztem a szobában,hogy nem-e felejtek ott valami.Ohh,dehogynem.A rózsát,amit Niall-el vetettem.Nekem nem volt már időm.
Lenyomtam a szobaajtóm kilincsét,majd két lépést követően már kopogtam is Dena ajtaján.Kisvártatva,de végül kinyitotta azt.Az a gyönyörű mosoly,az a csodás haj,és ...azok a szemek.Bolond vagyok,mert hagytam,hogy mindez másé lehessen.
-Zayn,hahóó!Ennyire rossz?-legyezett kezével az arcom előtt.
-Mi?..nem dehogy!Gyönyörű vagy!-dicsértem mire elmosolyodott.-Ez a Tiéd!-adtam át a hátam mögött lapuló, szúrós,de annál szebb vörös rózsát.
-Köszönöm.-mondta, és egy pillanatra eltűnt,majd visszajött,immár táskájával kezében.
-Indulhatunk?-aprót bólintott,majd kezembe karolva indultunk meg lefelé.Úgy éreztem,hogy ez már randi.Sőt, egész biztos,hogy ez már randi.Mihelyst elhaladtunk a nappali előtt vigyorgó arcok követték minden egyes mozdulatunkat.-Elmentünk!-kiabáltam vissza az ajtóból.
-Láttuk!-szólt Niall vinnyogós hangon.
-Hová megyünk?-kérdezősködött.
-A kedvenc helyemre.-mondtam egy vállrántás kíséretében,majd ajtót nyitottam és segítettem neki beszállni.
*Harry szemszöge*
-Loretta Morgan.Lennél a feleségem?- kérdeztem,kicsit félénken,de a "feleségem" szó kimondása után megkönnyebbültem,és elszállt minden félelmem.Tekintetemmel övét kerestem,de azok a gyűrűn pihentek.Láttam,hogy ledermedt.Mintha megállt volna körülötte minden.Levegőt is alig vett.Többször szólásra nyitotta a száját,de hang nem jött ki rajta.-Persze esküvő csak akkor lesz,ha az már nem lesz illegális.-mondtam, és úgy láttam ezzel megkönnyebbült.Kifújta a levegőt,és hatalmas mosolyra húzta ajkait.
-Igen!-mondta kérdésemre a választ.Azt nem mondom,hogy gondolkodás nélkül,de "igen"-t mondott.Felálltam és kivettem a kis dobozból a csillogó gyémánt gyűrűt.Szemébe néztem, majd le ami teste mellett pihent.Felemeltem és tenyeremben tartva ráhúztam gyűrűs ujjára az ékszert.Észre sem vettem,hogy mindez idő alatt ő már csak engem nézett.Tekintetem ismét arcára emeltem.Ott álltunk egymással szemben.Kéz a késben,alig pár centire egymástól,a gyönyörű naplementében.Egyre jobban tűnt el a távolság köztünk.Mikor a mellkasunk összeért,száját enyémre tapasztotta.Enyhén elnyíltak ajkaim,majd hosszas csókcsatába kezdtünk.Párszor megálltunk levegőt venni,de nem tágítottunk.Felkaptam kezembe,és óvatosan lemásztam vele a sziklákról,majd az apartmanunkig meg sem álltam.Azt ajtóban letettem,hogy kinyithassam azt,majd ismét ölembe véve rohantam fel vele a lépcsőn.Óvatosan letettem az ágyra,és még tüzesebben folytattuk csókunkat.Kezeim a derekán és a fenekén kalandoztak.Már ép a pólójától akartam megszabadítani amikor a kutya felugrott az ágyra, és szabályosan röhögve lihegett az arcunkba.
-Hapci!Tűnés!Menny már!-lökdöstem le az ágyról,de ő újra és újra felugrott.
-Hagyd!Úgy sem tudja mit csinálunk.-mondta, Loretta huncutsággal hangjában.
-De!Nagyon jól tudja.-mondtam, és most a kutyát kaptam fel az ölembe,majd kizártam a szobából.Vissza másztam előző pózomba, és ott folytattuk ahol félbeszakadt.Ezúttal sikeresen kaptam le róla pólóját,és minden egyebet.
*Louis szemszöge*
-Na, sipirc csajok!-mondtam nekik,miután sikeresen leszállt a gép.Nem szerettük volna lassúságunkkal és bénaságunkkal lelassítani,hogy a többi utas leszálljon ezért maradtunk utoljára.Két rózsaszín kis táskával egyik kezemben, míg másikban drága barátnőm keze volt.A lányok felszabadultan és vidáman,ugrándozva szálltak le.Mivel a Twitteren azt osztottam meg,hogy este száll le a gépünk,csak néhány rajongó állított meg.Sikeresen fogtunk egy taxit,és miután bediktáltam a címet,ismét csak várni kellett.20 perc utazgatás után megpillantottam rég látott,oly szeretett másik otthonomat.
-Mindenkinek mindene megvan?-néztem körbe a lányaimon (persze nem a lányaim,csak ... mindegy tudjátok,hogy értem?!) és miután megbizonyosodtam róla,hogy mindenki és minden megvan,néhány bőröndöt felkapva a bejárati ajtóhoz mentem.az előszobában lepakoltam a cuccokat, majd egy újabb adagot.
-HAHÓÓÓ!!-kiabáltam,de ezek szerint a srácok odaát vannak.Már ha van már itthon valaki.
-Gyertek, itt senki sincs.Szerintem odaát vannak!-mondtam.Egyik oldalamon Phoeb kezét fogtam, másikon Eleanor-ét,aki Daisy-ét.Csengettem egy jó hosszút és vártuk,hogy valaki ajtót nyit-e.
-Az istenit!Jövök már!Jövök!-kiabálta az ismerős mély hang.
-LIAM!-kiabálták a kicsik,amikor az ajtó kinyílt és meglátták a hang tulajdonosát.
-Hát ti meg?-nézett rájuk.A lányok majdnem fellökték,miközben megölelték.
-Jönni akartak.-mondta,de ekkor megpillantottam Danellet és a szöszit is.Mindenki köszönt mindenkinek,aztán leültünk a nappaliba.-Héé!Zayn még nem jött meg?-kérdeztem a beszélgető,vihorászó társaságtól.
-Randin van!-mondta hatalmas vicsorral arcán Niall.
-Már?-kérdezte Eleanor,miközben szemöldökei az egekbe futottak.
-Kivel?-tettem fel az abszolút hülye kérdést,mivel Zayn bárkivel randizik.Biztos megint valami rajongó.
-Az unokahúgommal.-húzta ki magát büszkén Niall,még a szeme is elkezdett csillogni.
-Hogy mi?Dena-val?-néztem meteorit méretű szemgolyókkal a Szöszire.
-Igen.-mondta és kényelmesen elhelyezkedett,ismét.
2012. április 27., péntek
29.rész - Lennél?
*Niall szemszöge*
-Itt lennénk!-szóltam előre a sofőrnek aki óvatosan lefékezett,majd kiszállt és kedvesen segített nekünk kipakolni.-Tessék!-adtam kezébe a pénzt,majd egy mosolyt és intést követően a házba cuccoltunk Dena-val.
-Otthonos.-mondta amint az előszobánál beljebb merészkedett.
-Az!-értettem vele egyet.-Gyere megmutatom az ideiglenes szobádat.-kacsintottam majd megragadtam csuklóját és magammal húztam.-Ha mér itt járunk akkor,ez a fürdő.-nyitottam be a lépcső melletti "szobába".-Az én szobám.A Liam-é és úgy tudom,hogy jön,szóval Danielle is itt alszik.Ez Zayn-é.-innen gyorsan tovább is szedtem a lábam,majd a folyosó legvégén elhelyezkedő fehér ajtó kilincsét lenyomva beléptünk most már az ő szobájába.-Na?Hogy tetszik?-faggattam.
-Eszméletlen!Köszönöm!-fordult felém,majd a nyakamba ugrott és egy puszit nyomott az arcomra.
-Akkor hozzuk fel a bőröndöket és pakoljunk ki!-mondtam, s elindultunk le az emeletről.
-Liam!Danielle!-kiáltottam,mikor megláttam kedves barátaimat az ajtóban.
-Az istenit Niall!A frászt hoztad rám!-szólalt meg Liam.Kicsit feszültnek látszott.
-Bocs.De úgy hiányoztatok!-öleltem meg őket egyszerre,s ők viszonozták.Miután elengedtük egymást,eszembe jutott Dena.Ők még nem is ismerik egymást.
-Ja,tényleg!-eszméltem fel hangosan.-Ő itt az unoka húgom,Dena.Dena, Liam és a barátnője,Danielle.-mutattam be mindenkit mindenkinek,hogy érthető legyen.
-Helló emberek!-jött be az ajtón Zayn,és tekintetét a bőröndjeinek szegezte,s azokat küszködve hozta be az ajtón.-Jó újra...-felemelte a fejét,majd amint végig futott a társaságon tekintete Dena-n állapodott.-...itthon.-fejezte be majd egy hatalmasat nyelt.Mindenki megölelgette Zayn-t,kivétel unokahúgocskám.Igen.Feszes volt a légkör...azt hiszem mondanom sem kell mennyire.
-É akkor felmegyek, és ... és kipakolok!-hadarta gyorsan Dena,majd felkapta volna a bőröndjeit,de azok erősebbek voltak nála,így visszarántották aprócska testét.Bizony,még nálam is kisebb,szóval most már leállhatnak a cikizéssel a fiúk!
-Hagyd!Segítek.-udvariaskodott Zany,majd megemelte a két táskát,és az emeletre ment vele.Esküszöm úgy fogta őket,mint két pihe puha párnát,amik kincset érnek...
*Zayn szemszöge*
Éreztetek már valaha is hiányt?Ha igen,akkor talán most átélhetitek a helyzetem.Nem tudtam,fogalmam sem volt,hogy mi hiányzik.De tudtam,hogy van valami.És azt hiszem meg van,mi az a valami.A gyönyörűséges,és most már szinte felnőtt nő, Dena.Még a neve is káprázatos.Csak így,hogy Rá gondolok.
-Köszi,hogy segítettél.-mondta,majd kis hezitálás után,be akarta csukni az ajtót,de én lábammal megtámasztottam,így fuccsba szállt a terve.Érdeklődve fürkészte arcomat,míg én mondandómon gondolkoztam.
-Rég beszéltünk.-böktem ki az elsőt ami eszembe jutott.
-Valóban.-helyeselt.
-És most lenne kedved, beszélni?-tértem a lényegre.
-Lenne?-ezt most kérdezte?...
-Mondjuk körbe vezethetnélek a városban.-mondtam és fejemmel biccentettem a központ irányába.
-Rendben.Egy fél óra múlva.-mondta, és most már teljes magabiztossággal csapta be orrom előtt az ajtót.Ajkaimat hatalmas mosolyra húztam, és így álltam még egy ideig az ajtóban,míg nem Liam megzavart.
-Az angyalodat látod?-kérdezte irritáló hangon,mire én arrébb ugrottam és a még mindig levakarhatatlan mosolyommal arcomon kikerültem és a szobámba mentem.Ideje készülődni!
*Loretta szemszöge*
-Tessék!-adott kezembe Harry egy hatalmas adag fagyit.
-És ezt én mind meg fogom enni?-néztem érdekesen a fehér színű fagylaltomat.
-De még mennyire.Ha meg mégsem, akkor itt vagyok én.-húzta ki magát büszkén.Elmosolyogtam szerepjátékán,majd hezitálva,de végül belenyaltam a fagyimba.
-Na,ízlik?-nézett rám édes arccal.Szó szerint édes arccal,ugyanis az orrától az álláig csupa csoki fagyi volt.Nem bírtam visszatartani nevetésem,így hasamat fogva lerogytam az út közepén,és levegő mentes nevetésbe kezdtem.-Most meg min nevetsz?-kérdezte szemöldökét felhúzva.
-Látnád magad!-mondtam egy másodperces szünet közben.majd ismét neki kezdtem érdekes "műveletemnek".Harry az út szélén parkoló kocsihoz sétált,majd belenézett annak visszapillantó tükrébe, és egyszerre véltem felfedezni arcán meglepettséget és ördögi vigyort.(hmm..milyen költői vagyok.xD)
Én még mindig a földön guggoltam, amikor mellém lépett, majd kezét felém nyújtva felsegített.Mosolyogva néztem ahogy mélyen szemembe nézve vicsorít,majd hirtelen közel lépett hozzám,és arcát, enyémnek nyomta.Csóknak nem nevezném cselekedetét...Ennek köszönhetően én is maszatos lettem.-Őrült vagy!-mondtam majd összekulcsolva kezeinket,úgy ahogy voltunk a fagyijainkkal együtt mentünk tovább.Elég hülyének nézhettek minket, de "úgysem-ismer-senki-szóval-leszarom" alapon büszkén mentem tovább.Egy szökőkútnál megmosakodtunk kicsit, majd így ballagtunk a kocsihoz.
-Várj meg itt!-mondta, Hazza, és már egy szempillantás alatt el is tűnt,egy hatalmas áruházba besietve.Már egy ideje álltam az épület árnyékában,amikor valamit a háta mögött tartva jött felém.
-Az mi?-kíváncsiskodtam,és keze felé böktem.
-Aki kíváncsi,hamar megöregszik!-nevetett, majd gondolom és farzsebébe csúsztatva azt,kézen ragadott és futásnak eredt.
-Ne már!Most hová futunk?-kérdeztem,de hátra sem nézve szaladt tovább.Már-már az ájulás szélén voltam, amikor megállt a parkolóba az autónk mellett, majd annak támaszkodva kapkodott a levegőért.-Most minek szaladtunk közel 35°C-ban?-néztem rá értetlenül.
-Fölösleges energiám volt.-vigyorgott,mire én hitetlenül meresztettem rá a szemeimet.-Pattanj be!-mondta két oktávval magasabban és kinyitva nekem az anyósülés ajtaját,betessékelt.Átszaladt az autó másik oldalára és beült mellém.
*30 perc múlva*
-Úgy maradnák még...de hát vár a kötelesség...-sóhajtozott Harry.A parton sétálgattunk.A lemenő nap sugarai gyönyörűen világították meg a fodrozódó óceán hullámait.Egyetértően bólintottam,majd fejemet vállára hajtva mentünk tovább.Miután elég messze kerültünk az apartmanunktól,felmásztunk egy sziklára,aminek köszönhetően magasabbról nézhettük a naplementét.Egymással szembe fordulva,közelebb hajolt,és kezét derekamra csúsztatva,még közelebb húzott magához.Hosszú,édes csókot lehelt ajkaimra.Kicsit eltolt magától,és tapogatni kezdte nadrágját.Miután gondolom megtalálta amit keresett, mosolyogva letérdelt elém.Előhúzott háta mögül egy kis fehér dobozt.Felnyitotta tetejét,és felém fordította.
-Loretta Morgan.Lennél a feleségem?
"Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."
-Itt lennénk!-szóltam előre a sofőrnek aki óvatosan lefékezett,majd kiszállt és kedvesen segített nekünk kipakolni.-Tessék!-adtam kezébe a pénzt,majd egy mosolyt és intést követően a házba cuccoltunk Dena-val.
-Otthonos.-mondta amint az előszobánál beljebb merészkedett.
-Az!-értettem vele egyet.-Gyere megmutatom az ideiglenes szobádat.-kacsintottam majd megragadtam csuklóját és magammal húztam.-Ha mér itt járunk akkor,ez a fürdő.-nyitottam be a lépcső melletti "szobába".-Az én szobám.A Liam-é és úgy tudom,hogy jön,szóval Danielle is itt alszik.Ez Zayn-é.-innen gyorsan tovább is szedtem a lábam,majd a folyosó legvégén elhelyezkedő fehér ajtó kilincsét lenyomva beléptünk most már az ő szobájába.-Na?Hogy tetszik?-faggattam.
-Eszméletlen!Köszönöm!-fordult felém,majd a nyakamba ugrott és egy puszit nyomott az arcomra.
-Akkor hozzuk fel a bőröndöket és pakoljunk ki!-mondtam, s elindultunk le az emeletről.
-Liam!Danielle!-kiáltottam,mikor megláttam kedves barátaimat az ajtóban.
-Az istenit Niall!A frászt hoztad rám!-szólalt meg Liam.Kicsit feszültnek látszott.
-Bocs.De úgy hiányoztatok!-öleltem meg őket egyszerre,s ők viszonozták.Miután elengedtük egymást,eszembe jutott Dena.Ők még nem is ismerik egymást.
-Ja,tényleg!-eszméltem fel hangosan.-Ő itt az unoka húgom,Dena.Dena, Liam és a barátnője,Danielle.-mutattam be mindenkit mindenkinek,hogy érthető legyen.
-Helló emberek!-jött be az ajtón Zayn,és tekintetét a bőröndjeinek szegezte,s azokat küszködve hozta be az ajtón.-Jó újra...-felemelte a fejét,majd amint végig futott a társaságon tekintete Dena-n állapodott.-...itthon.-fejezte be majd egy hatalmasat nyelt.Mindenki megölelgette Zayn-t,kivétel unokahúgocskám.Igen.Feszes volt a légkör...azt hiszem mondanom sem kell mennyire.
-É akkor felmegyek, és ... és kipakolok!-hadarta gyorsan Dena,majd felkapta volna a bőröndjeit,de azok erősebbek voltak nála,így visszarántották aprócska testét.Bizony,még nálam is kisebb,szóval most már leállhatnak a cikizéssel a fiúk!
-Hagyd!Segítek.-udvariaskodott Zany,majd megemelte a két táskát,és az emeletre ment vele.Esküszöm úgy fogta őket,mint két pihe puha párnát,amik kincset érnek...
*Zayn szemszöge*
Éreztetek már valaha is hiányt?Ha igen,akkor talán most átélhetitek a helyzetem.Nem tudtam,fogalmam sem volt,hogy mi hiányzik.De tudtam,hogy van valami.És azt hiszem meg van,mi az a valami.A gyönyörűséges,és most már szinte felnőtt nő, Dena.Még a neve is káprázatos.Csak így,hogy Rá gondolok.
-Köszi,hogy segítettél.-mondta,majd kis hezitálás után,be akarta csukni az ajtót,de én lábammal megtámasztottam,így fuccsba szállt a terve.Érdeklődve fürkészte arcomat,míg én mondandómon gondolkoztam.
-Rég beszéltünk.-böktem ki az elsőt ami eszembe jutott.
-Valóban.-helyeselt.
-És most lenne kedved, beszélni?-tértem a lényegre.
-Lenne?-ezt most kérdezte?...
-Mondjuk körbe vezethetnélek a városban.-mondtam és fejemmel biccentettem a központ irányába.
-Rendben.Egy fél óra múlva.-mondta, és most már teljes magabiztossággal csapta be orrom előtt az ajtót.Ajkaimat hatalmas mosolyra húztam, és így álltam még egy ideig az ajtóban,míg nem Liam megzavart.
-Az angyalodat látod?-kérdezte irritáló hangon,mire én arrébb ugrottam és a még mindig levakarhatatlan mosolyommal arcomon kikerültem és a szobámba mentem.Ideje készülődni!
*Loretta szemszöge*
-Tessék!-adott kezembe Harry egy hatalmas adag fagyit.
-És ezt én mind meg fogom enni?-néztem érdekesen a fehér színű fagylaltomat.
-De még mennyire.Ha meg mégsem, akkor itt vagyok én.-húzta ki magát büszkén.Elmosolyogtam szerepjátékán,majd hezitálva,de végül belenyaltam a fagyimba.
-Na,ízlik?-nézett rám édes arccal.Szó szerint édes arccal,ugyanis az orrától az álláig csupa csoki fagyi volt.Nem bírtam visszatartani nevetésem,így hasamat fogva lerogytam az út közepén,és levegő mentes nevetésbe kezdtem.-Most meg min nevetsz?-kérdezte szemöldökét felhúzva.
-Látnád magad!-mondtam egy másodperces szünet közben.majd ismét neki kezdtem érdekes "műveletemnek".Harry az út szélén parkoló kocsihoz sétált,majd belenézett annak visszapillantó tükrébe, és egyszerre véltem felfedezni arcán meglepettséget és ördögi vigyort.
Én még mindig a földön guggoltam, amikor mellém lépett, majd kezét felém nyújtva felsegített.Mosolyogva néztem ahogy mélyen szemembe nézve vicsorít,majd hirtelen közel lépett hozzám,és arcát, enyémnek nyomta.Csóknak nem nevezném cselekedetét...Ennek köszönhetően én is maszatos lettem.-Őrült vagy!-mondtam majd összekulcsolva kezeinket,úgy ahogy voltunk a fagyijainkkal együtt mentünk tovább.Elég hülyének nézhettek minket, de "úgysem-ismer-senki-szóval-leszarom" alapon büszkén mentem tovább.Egy szökőkútnál megmosakodtunk kicsit, majd így ballagtunk a kocsihoz.
-Várj meg itt!-mondta, Hazza, és már egy szempillantás alatt el is tűnt,egy hatalmas áruházba besietve.Már egy ideje álltam az épület árnyékában,amikor valamit a háta mögött tartva jött felém.
-Az mi?-kíváncsiskodtam,és keze felé böktem.
-Aki kíváncsi,hamar megöregszik!-nevetett, majd gondolom és farzsebébe csúsztatva azt,kézen ragadott és futásnak eredt.
-Ne már!Most hová futunk?-kérdeztem,de hátra sem nézve szaladt tovább.Már-már az ájulás szélén voltam, amikor megállt a parkolóba az autónk mellett, majd annak támaszkodva kapkodott a levegőért.-Most minek szaladtunk közel 35°C-ban?-néztem rá értetlenül.
-Fölösleges energiám volt.-vigyorgott,mire én hitetlenül meresztettem rá a szemeimet.-Pattanj be!-mondta két oktávval magasabban és kinyitva nekem az anyósülés ajtaját,betessékelt.Átszaladt az autó másik oldalára és beült mellém.
*30 perc múlva*
-Úgy maradnák még...de hát vár a kötelesség...-sóhajtozott Harry.A parton sétálgattunk.A lemenő nap sugarai gyönyörűen világították meg a fodrozódó óceán hullámait.Egyetértően bólintottam,majd fejemet vállára hajtva mentünk tovább.Miután elég messze kerültünk az apartmanunktól,felmásztunk egy sziklára,aminek köszönhetően magasabbról nézhettük a naplementét.Egymással szembe fordulva,közelebb hajolt,és kezét derekamra csúsztatva,még közelebb húzott magához.Hosszú,édes csókot lehelt ajkaimra.Kicsit eltolt magától,és tapogatni kezdte nadrágját.Miután gondolom megtalálta amit keresett, mosolyogva letérdelt elém.Előhúzott háta mögül egy kis fehér dobozt.Felnyitotta tetejét,és felém fordította.
-Loretta Morgan.Lennél a feleségem?
"Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."
2012. április 23., hétfő
28.rész - Szervezkedés,haza út
*.::Egy hét elteltével::.*
*Zayn szemszöge*
-Igen Anya,mindenem megvan.-mosolyogtam nem is tudom...talán izgatott,vagy ideges édesanyámra.Kitártam karjaimat,és erősen magamhoz öleltem,gyönge testét.Jó volt újra itthon,és kár hogy most megint el kell mennem.Ez az egy dolog amit anya nem bír: a búcsúzást.de én erre mindig csak annyit mondok,hogy ha elbúcsúzunk,akkor azzal esélyt adunk a következő találkozásnak.Szerintem ez így helyes.
-Vigyázz magadra,kincsem!-tolt el magától,és letörölte kibuggyanó könnycseppjeit.
-Megígérem.-simítottam meg kezét,majd Apám mellé álltam.Őt is megöleltem.aztán sorba az összes tesómat,meg az unoka öcsémet,aki iskolai szünetben nálunk van.
-Biztos ne vigyelek ki az állomásra?-kérdezte apa.
-Nem, el fogsz késni.Megfelel a taxi is.-mondtam és utazó táskámmal az oldalamon még egy pillantást vetettem kis családomra.-Szeretlek Titeket!-öleltem meg még egyszer Anyát, és egy puszit nyomtam feje búbjára.Megfordultam és egy gyors intés után,már a szokásos sárga taxiban ültem,útban a vonatállomás felé.
*Niall szemszöge*
-Dena,akkor mehetünk?-néztem az unokahúgomra akinek 1000 wattos mosolya levakarhatatlan.
-Igen,igen,igen.-ismételte folyamatosan,majdhogynem ugrálva.(!)
-Vigyázz a lányomra!-ölelt meg bácsikám,amit viszonoztam.Majd sorba mindenkit.
-A Londonba menő repülőgép utasait kérjük,hogy kezdjék meg a felszállást! -hallottam a hangosbemondóban egy női hangot.Anyát még egyszer megöleltem,majd a kis Abbe-nak nyomtam egy cuppanós puszit az arcára,és Dena-val oldalamon elindultam a repülőgép felé.
Gondolom most nem tudjátok mért is jön velem Dena.Első ok,hogy előre hozott érettségije volt,amin két hibaponttal át is ment.Megjegyzem,hogy nagyon okos lány.Másik ok,hogy még sosem járt London-ban,de mindig is szeretett volna,így egy álma válik valóra.(Már ahogy)Harmadik ok,hogy ott szeretne munkát keresni.Szeretné ott elkezdeni karrierét,és tudja Mike bácsikám,hogy mellettem tökéletes helyen van, és én 1000%-osan vigyázok Rá.Viszont egy dolog miatt nem szeretne Dena Londonba jönni.Az az egy "dolog" pedig Zayn.Igen,ki sejtené,hogy a bájos, okos, gyönyör,szőke Dena Horan Zayn Malik-kal járt.Már pedig ez így volt.Ő nem egy hétköznapi lány.Nagyon visszahúzódott,kivétel,ha ismerős társaságban van,akkor nagyon könnyen megnyílik.Sose adta magát könnyen.Ez még Zayn-nél sem így volt.Szegény srác három hónapig csak udvarol és győzködte Dena-t,hogy csak próbálják meg.Aztán drága unoka húgom fülig belezúgott Malik-ba és bókjaiba, így elkezdtek járni.Egész komoly kezdett lenni a dolog,hiába volt még csak alig 16 éves,míg Zayn akkor töltötte be 17. életévét.Volt,hogy jött velünk koncertezni.Legalább fél évig voltunk Írországban és környékén.Aztán jött az Up all night turné.ahová Dena nem jöhetett velünk,mivel az apja nem engedte.Ekkor vetett véget majdnem másfél éves kapcsolatuknak Zayn.Nagyon magukba voltak zuhanva mind ketten,de aztán túlléptek a dolgon.Most pedig ismét szembe kell nézniük egymással,és emberien szót váltaniuk.
-Kérnek esetleg egy üdítőt,vagy bármi mást?-jött mellénk az a kaja hordós nő...nem tudom a nevét.De hát a KAJA az kaja,bárhol és bármikor,szóval most sem tudtam ellenállni.Kértem egy narancslevet és két chips-et, majd elkezdtük nézni a "tv"-t.Észre sem vettem,hogy elaludtam.
-Sokat aludtam?-kérdeztem a mellettem olvasgató lánytól.
-Azt hiszem,hogy...
-Kérem a kedves utasainkat,hogy kapcsolják be az öveiket,a gép nemsokára földet ér.-zavarta meg mondandójában, az ismerős női hang,amit nem olyan rég hallottam.
-Igen,ezek szerint elég sokat.-ráztam a fejem, mint valami őrült,amire Dena csak egy helyeslő pillantással válaszolt,majd elpakolta előszedett olvasmányait,és becsatolta övét,akárcsak én.
*Harry szemszöge*
Annyira lusta vagyok.És ez az utolsó napunk itt,Hawaii-n,szóval ha jól sejtem nem csak feküdni és lazsálni fogunk.Sőt,már azt is elmondta a drágám,hajnalok hajnalán (10:00),hogy ma búvárkodni szeretne.Felhívtam Liam-et,nem rég,hogy szervezzék meg a társaságot,piát,kaját,stb.amik kellenek egy szülinapi bulihoz.Ohh,hogy kinek lesz szülinapja?...A földszinten készülődő gyönyörűségnek.Életem egyetlen értelmének,aki annyi sokat adott nekem.És amikről Ő nem is tud,pedig felmérhetetlen értékű "ajándékot" kaptam tőle.Azt,hogy szeret.
-Reggeli!-kiabált fel Lori.
-Rohanok.-nyögtem ki majd nehézkesen kimásztam az ágyból,és Hapci mögött haladva "rohantam" lefelé.
-Nem fáradtál el a rohanásban?-állított meg a konyhaajtóban Loretta.
-De,most,hogy mondod.-pimaszkodtam majd rövid csókot cuppantottam ajkaira és derekánál átkarolva a megterített asztalhoz mentünk.
-Na, mi a mai program?-nézett rám könyökkutya szemekkel,utalva a tegnapi búvárkodásra.Bizony.Tegnap búvárkodtunk.Gyönyörű volt.És nagyon romantikus.A kis halacskák, néhol nagyobbak,a korallok és a többi gyönyörű vízi teremtés.-Hahóóó...!-legyintett az orrom előtt, mire én megráztam a fejem,és a válaszin gondolkodtam.
-Mondjuk.Nézzünk szét a belvárosban.Itt vagyunk már lassan két hete, ez az utolsó napunk,és még ne láttuk Hawaii belvárosát.-adtam ésszerű magyarázatot,mért is szeretnék oda menni.De végül is igazam volt.Minden nap az óceán.Már olyan a bőröm mint egy 70 éves öreg bácsié...
-Rendben.-mosolygott.
*.::1 óra múlva::.*
-Nézd,ott egy üres hely!-mutatta az irányt,s én elindultam arra, majd ügyesen leparkoltam.Kipattantam a kocsiból,majd udvariasan ajtót nyitottam szerelmemnek.
-Hölgyem.-tártam nagyra az ajtót, s kezét megfogva segítettem neki a kiszállásban,azonban lába beleakadt táskájába,így megbotlott és szó szerint az ölembe esett.Két kezemmel megtartottam derekánál,miközben visszatartottam fojtogató nevetésem.Becsaptam a kocsiajtót,s nekidöntöttem hátát az autónak,majd édes csókot nyomtam,puha ajkaira.-Lehet jobb lett volna ha otthon maradunk.-mondtam, majd egy rövidebb inkább puszit nyomtam ismét ajkaira.
-Meglehet.De hosszú még a nap.-mosolygott, s most ő hajolt közel egy szára-puszi erejéig.Miután elváltak ajkain,összekulcsoltam ujjainkat,s így indultunk meg a sétánkra, a tűző napon,olyan 38°C-ban.
*Louis szemszöge*
-Phobie,kicsim,légy szíves engedj el!Le fogjuk késni a gépet!-mondtam húgomnak,aki erősen szorította derekamat.
-De én nem akarom,hogy elmenj!-mondta,s szemét kezdte törölgetni.Ohh,csak ezt ne!Ha valamit nem bírok,akkor az az ha egy kedves hozzám tartózó:barát,családtag sír,egyszerűen megszakad a szívem.Így meg,hogy a húgom...
-Figyelj ide!-mondtam neki,s leguggoltam,hogy szemébe nézhessek.-Phob, nézz a szemembe!-kérleltem,mire tekintetét rám szegezte.-Vissza jövök!Sőt,annak is örülnék,ha legközelebb ti látogatnátok meg minket Londonban.Már úgyis rág voltatok.Rendben?-öleltem szorosan magamhoz.
-Veled akarok menni!-kezdett be, és szemeiből egyre jobban folytak a könnyek.Nem,ez nem hiszti.Most őszinte fájdalom csillogott hatalmas,gyönyörű kék szemeiben.Segítség kérően anyára néztem,aki kis vacillálás után bólintott egy aprót,hogy csak én lássam.
-Jól van!De akkor siess!Daisy?-néztem a megszeppent ikertestvérére.
-Naná!-mondta mosolyogva és az előbb elrohanó lány után igyekezett,nyomukban anyával.Bocsánatkérő mosolyt ejtetem Eleanor felé,mire ő csak mosolygott majd mellém lépett.
-Tudod,hogy TE vagy a világon legeslegjobb srác?-súgta a fülembe, mire én nagy mosollyal, na jó inkább vicsorral az arcomon felé fordítottam a fejem,és egy cuppanós,hosszú,érzelemmel teli csókot nyomtam ajkaira.Mikor "elváltunk egymástól" a másik két húgom sutyorogva ültek a kanapén,hatalmas mosollyal arcukon.Apa viszont inkább győzedelmesen bólogatott, de azért ő is mosolygott.Végre megérkeztek a kicsik és újabb búcsúzkodás után, beültünk apa kocsijába,aki kivitt minket a reptérre.
*.::Két óra múlva::.*
*Zayn szemszöge*
-Igen Anya,mindenem megvan.-mosolyogtam nem is tudom...talán izgatott,vagy ideges édesanyámra.Kitártam karjaimat,és erősen magamhoz öleltem,gyönge testét.Jó volt újra itthon,és kár hogy most megint el kell mennem.Ez az egy dolog amit anya nem bír: a búcsúzást.de én erre mindig csak annyit mondok,hogy ha elbúcsúzunk,akkor azzal esélyt adunk a következő találkozásnak.Szerintem ez így helyes.
-Vigyázz magadra,kincsem!-tolt el magától,és letörölte kibuggyanó könnycseppjeit.
-Megígérem.-simítottam meg kezét,majd Apám mellé álltam.Őt is megöleltem.aztán sorba az összes tesómat,meg az unoka öcsémet,aki iskolai szünetben nálunk van.
-Biztos ne vigyelek ki az állomásra?-kérdezte apa.
-Nem, el fogsz késni.Megfelel a taxi is.-mondtam és utazó táskámmal az oldalamon még egy pillantást vetettem kis családomra.-Szeretlek Titeket!-öleltem meg még egyszer Anyát, és egy puszit nyomtam feje búbjára.Megfordultam és egy gyors intés után,már a szokásos sárga taxiban ültem,útban a vonatállomás felé.
*Niall szemszöge*
-Dena,akkor mehetünk?-néztem az unokahúgomra akinek 1000 wattos mosolya levakarhatatlan.
-Igen,igen,igen.-ismételte folyamatosan,majdhogynem ugrálva.(!)
-Vigyázz a lányomra!-ölelt meg bácsikám,amit viszonoztam.Majd sorba mindenkit.
-A Londonba menő repülőgép utasait kérjük,hogy kezdjék meg a felszállást! -hallottam a hangosbemondóban egy női hangot.Anyát még egyszer megöleltem,majd a kis Abbe-nak nyomtam egy cuppanós puszit az arcára,és Dena-val oldalamon elindultam a repülőgép felé.
Gondolom most nem tudjátok mért is jön velem Dena.Első ok,hogy előre hozott érettségije volt,amin két hibaponttal át is ment.Megjegyzem,hogy nagyon okos lány.Másik ok,hogy még sosem járt London-ban,de mindig is szeretett volna,így egy álma válik valóra.(Már ahogy)Harmadik ok,hogy ott szeretne munkát keresni.Szeretné ott elkezdeni karrierét,és tudja Mike bácsikám,hogy mellettem tökéletes helyen van, és én 1000%-osan vigyázok Rá.Viszont egy dolog miatt nem szeretne Dena Londonba jönni.Az az egy "dolog" pedig Zayn.Igen,ki sejtené,hogy a bájos, okos, gyönyör,szőke Dena Horan Zayn Malik-kal járt.Már pedig ez így volt.Ő nem egy hétköznapi lány.Nagyon visszahúzódott,kivétel,ha ismerős társaságban van,akkor nagyon könnyen megnyílik.Sose adta magát könnyen.Ez még Zayn-nél sem így volt.Szegény srác három hónapig csak udvarol és győzködte Dena-t,hogy csak próbálják meg.Aztán drága unoka húgom fülig belezúgott Malik-ba és bókjaiba, így elkezdtek járni.Egész komoly kezdett lenni a dolog,hiába volt még csak alig 16 éves,míg Zayn akkor töltötte be 17. életévét.Volt,hogy jött velünk koncertezni.Legalább fél évig voltunk Írországban és környékén.Aztán jött az Up all night turné.ahová Dena nem jöhetett velünk,mivel az apja nem engedte.Ekkor vetett véget majdnem másfél éves kapcsolatuknak Zayn.Nagyon magukba voltak zuhanva mind ketten,de aztán túlléptek a dolgon.Most pedig ismét szembe kell nézniük egymással,és emberien szót váltaniuk.
-Kérnek esetleg egy üdítőt,vagy bármi mást?-jött mellénk az a kaja hordós nő...nem tudom a nevét.De hát a KAJA az kaja,bárhol és bármikor,szóval most sem tudtam ellenállni.Kértem egy narancslevet és két chips-et, majd elkezdtük nézni a "tv"-t.Észre sem vettem,hogy elaludtam.
-Sokat aludtam?-kérdeztem a mellettem olvasgató lánytól.
-Azt hiszem,hogy...
-Kérem a kedves utasainkat,hogy kapcsolják be az öveiket,a gép nemsokára földet ér.-zavarta meg mondandójában, az ismerős női hang,amit nem olyan rég hallottam.
-Igen,ezek szerint elég sokat.-ráztam a fejem, mint valami őrült,amire Dena csak egy helyeslő pillantással válaszolt,majd elpakolta előszedett olvasmányait,és becsatolta övét,akárcsak én.
*Harry szemszöge*
Annyira lusta vagyok.És ez az utolsó napunk itt,Hawaii-n,szóval ha jól sejtem nem csak feküdni és lazsálni fogunk.Sőt,már azt is elmondta a drágám,hajnalok hajnalán (10:00),hogy ma búvárkodni szeretne.Felhívtam Liam-et,nem rég,hogy szervezzék meg a társaságot,piát,kaját,stb.amik kellenek egy szülinapi bulihoz.Ohh,hogy kinek lesz szülinapja?...A földszinten készülődő gyönyörűségnek.Életem egyetlen értelmének,aki annyi sokat adott nekem.És amikről Ő nem is tud,pedig felmérhetetlen értékű "ajándékot" kaptam tőle.Azt,hogy szeret.
-Reggeli!-kiabált fel Lori.
-Rohanok.-nyögtem ki majd nehézkesen kimásztam az ágyból,és Hapci mögött haladva "rohantam" lefelé.
-Nem fáradtál el a rohanásban?-állított meg a konyhaajtóban Loretta.
-De,most,hogy mondod.-pimaszkodtam majd rövid csókot cuppantottam ajkaira és derekánál átkarolva a megterített asztalhoz mentünk.
-Na, mi a mai program?-nézett rám könyökkutya szemekkel,utalva a tegnapi búvárkodásra.Bizony.Tegnap búvárkodtunk.Gyönyörű volt.És nagyon romantikus.A kis halacskák, néhol nagyobbak,a korallok és a többi gyönyörű vízi teremtés.-Hahóóó...!-legyintett az orrom előtt, mire én megráztam a fejem,és a válaszin gondolkodtam.
-Mondjuk.Nézzünk szét a belvárosban.Itt vagyunk már lassan két hete, ez az utolsó napunk,és még ne láttuk Hawaii belvárosát.-adtam ésszerű magyarázatot,mért is szeretnék oda menni.De végül is igazam volt.Minden nap az óceán.Már olyan a bőröm mint egy 70 éves öreg bácsié...
-Rendben.-mosolygott.
*.::1 óra múlva::.*
-Nézd,ott egy üres hely!-mutatta az irányt,s én elindultam arra, majd ügyesen leparkoltam.Kipattantam a kocsiból,majd udvariasan ajtót nyitottam szerelmemnek.
-Hölgyem.-tártam nagyra az ajtót, s kezét megfogva segítettem neki a kiszállásban,azonban lába beleakadt táskájába,így megbotlott és szó szerint az ölembe esett.Két kezemmel megtartottam derekánál,miközben visszatartottam fojtogató nevetésem.Becsaptam a kocsiajtót,s nekidöntöttem hátát az autónak,majd édes csókot nyomtam,puha ajkaira.-Lehet jobb lett volna ha otthon maradunk.-mondtam, majd egy rövidebb inkább puszit nyomtam ismét ajkaira.
-Meglehet.De hosszú még a nap.-mosolygott, s most ő hajolt közel egy szára-puszi erejéig.Miután elváltak ajkain,összekulcsoltam ujjainkat,s így indultunk meg a sétánkra, a tűző napon,olyan 38°C-ban.
*Louis szemszöge*
-Phobie,kicsim,légy szíves engedj el!Le fogjuk késni a gépet!-mondtam húgomnak,aki erősen szorította derekamat.
-De én nem akarom,hogy elmenj!-mondta,s szemét kezdte törölgetni.Ohh,csak ezt ne!Ha valamit nem bírok,akkor az az ha egy kedves hozzám tartózó:barát,családtag sír,egyszerűen megszakad a szívem.Így meg,hogy a húgom...
-Figyelj ide!-mondtam neki,s leguggoltam,hogy szemébe nézhessek.-Phob, nézz a szemembe!-kérleltem,mire tekintetét rám szegezte.-Vissza jövök!Sőt,annak is örülnék,ha legközelebb ti látogatnátok meg minket Londonban.Már úgyis rág voltatok.Rendben?-öleltem szorosan magamhoz.
-Veled akarok menni!-kezdett be, és szemeiből egyre jobban folytak a könnyek.Nem,ez nem hiszti.Most őszinte fájdalom csillogott hatalmas,gyönyörű kék szemeiben.Segítség kérően anyára néztem,aki kis vacillálás után bólintott egy aprót,hogy csak én lássam.
-Jól van!De akkor siess!Daisy?-néztem a megszeppent ikertestvérére.
-Naná!-mondta mosolyogva és az előbb elrohanó lány után igyekezett,nyomukban anyával.Bocsánatkérő mosolyt ejtetem Eleanor felé,mire ő csak mosolygott majd mellém lépett.
-Tudod,hogy TE vagy a világon legeslegjobb srác?-súgta a fülembe, mire én nagy mosollyal, na jó inkább vicsorral az arcomon felé fordítottam a fejem,és egy cuppanós,hosszú,érzelemmel teli csókot nyomtam ajkaira.Mikor "elváltunk egymástól" a másik két húgom sutyorogva ültek a kanapén,hatalmas mosollyal arcukon.Apa viszont inkább győzedelmesen bólogatott, de azért ő is mosolygott.Végre megérkeztek a kicsik és újabb búcsúzkodás után, beültünk apa kocsijába,aki kivitt minket a reptérre.
*.::Két óra múlva::.*
-Akkor meg rendelted a tortát? H.xo
-Igen,meg! L.xx
-Ugye jót rendeltél?2 emeletes vanília-zöld alma.H.xo
-Igen apu,olyat!Viszont lehet lesz egy kis bökkenő... L.xx
-Mit felejtettél el?Mit rontottál el?Mit hagytál ki? Ugye nem a tűzijátékot,mert akkor kinyírlak! H.xo
-Semmit!Semmit!Semmit!És nem!...:) Itt van Phob és Deas, útban velünk Londonba...:) L.xx
-Ohh...jó.Már azt hittem valami nagyon nagy gáz van.Majd megoldjuk a kicsiket.:) H.xo
-Huuuh.Akkor oké.Na cuppanós Lorettának...na jó,meg neked is! Mindjárt Londonban vagyunk.Ohhon,édes otthon...na jó,megyek...L. xx
Amint befejeztük az SMS-ezést már jelezte is egy férfi hang,hogy hamarosan leszáll a gép.A lányok a arcáról,izgatottság sugárzott.Most,hogy látom mennyire boldogok,cseppet sem bántam meg,hogy magammal hoztam őket.2012. április 16., hétfő
Közérdekű
Drága olvasóim!
Nos, az első ok amiért írok,az nagyon-nagyon-nagyon jó!Legalábbis én nagyon örülök neki.Mikor elkezdtem írni a blogot
A másik pedig,hogy kevés a hozzászólások száma...
Ezért szeretnélek benneteket megkérni,hogy ha csak annyit is jó/rossz volt,akkor is írjatok.Innentől a következő fejezetek 2-3 komment után jönnek.Valamint itt a Twitterem.
Puszii, Barbi.xXx
2012. április 14., szombat
27.rész - Alsónacis-incidens
*Louis szemszöge*
-El...Eleanor.-böktem ki nagy nehezen, ezt a csodálatos nevet.
-Te?-nézett rám meglepetten, és talán mintha az öröm csillogott volna szemeiben.
-Most én kérdezem : Beszélhetnénk?-gyönyörű barna szemei tekintetét szinte az enyémbe véste.
-Persze.De talán inkább valami melegebb helyen.-igen, elég fázós, bár tényleg nincs nagy meleg.Bólintottam, majd vártam, hogy mondjon vagy cselekedjen valamit.Úgy éreztem a lábaim földbe gyökereztek.Torkom elszorult, és a szavakat csak nehézkesen leheltem a levegőbe.
-Talán menjünk vissza.-biccentettem fejemmel a mögötte elhelyezkedő, otthonos kis épületre.
-Menjünk.-mondta, és félénken elindult.Át a zebrán, be az ajtón, fel a lépcsőn, be a lakásba.A kis szoba, gondolom a nappali, tompa narancs színekben pompázott.Leültünk a kanapéra, majd egy sóhaj után, vettem a bátorságot, és nekikezdtem mondandómnak.:
-Nézd Eleanor.Én, akkor csak dühből beszéltem.Nem akartalak elküldeni, de annyira ideges voltam.Akárhányszor megláttalak, az az eset jutott eszembe, és ettől elöntött a méreg.Türtőztetnem kellett magam, hogy ne törjön ki belőlem minden.Át kellett gondolnom a dolgokat, mert igazából erre nem volt időm mostanság.-lehajtottam a fejem, de tekintete még mindig égette arcomat.Összeszedtem monológom következő mondatait, majd folytattam beszédem.-Hibáztál.De el tudom felejteni.Hibáztam, mert hagytalak elmenni.-fogalmam sincs,hogy jöttek a mondtok.De csak jöttek, és már nem volt megállás.Tekintetem felé emeltem , és attól amit láttam, szívem összeszorult, nyelvem összegabalyodott, és egy szót sem tudtam mondani.Olyan volt, mintha lefagyasztottak volna.Talán pislogni sem pislogtam.Nem láttam még sírni.Eleanor rendkívül erős lány, sosem adott utat az érzelmeinek.Jobb kezem felemelődött, majd követte példáját a bal,testemmel közelebb hajoltam,s miután derekánál átkaroltam, erősen magamhoz szorítottam.Teste rázkódott.Nem tudom, hogy a sírástól,vagy azért mert fázik.Fejét mellkasomba fúrta, s miután lenyugodott, kicsit elhajolt, és úgy láttam, most ő akar mondani valamit.Felkészültem egy hosszú monológra, tőle is, ahogy az én tettem.
-Szeretlek!-mondta könnyeivel küszködve.Nem, egyáltalán nem volt hosszú.Mindössze kilenc betű, mégis úgy érzem ezzel elmondott mindent, amit tudnom kell.Egyetlen szóval.
-Szeretlek!-ismételtem,majd újra magamhoz öleltem.Nem tudom meddig ülhettünk így, de sosem akartam elmozdulni.-Mindent elölről?-törtem meg végül én a csendet.
-Mindent!-kijelentésére elmosolyodtam, és késztetést éreztem, hogy megcsókoljam.Érezni akartam tökéletes,selymes ajkait az enyémen.
*Harry szemszöge*
-Nee!Hapci!Add vissza az alsógatyám!-kiabáltam az aprócska kutya után, aki elcsempészte az alsónacim...-Loretta segítenél?-kiabáltam az emeleten készülődő lánynak.
-Miben?-sétált le a lépcsőn.Egyszerű short és póló volt rajta.Haja enyhét hullámosan csapdosta vállát.-Harry?!Mért van rajtad alulról egy törölköző?-nézett rám felvont szemöldökkel, és láttam: nincs sok hogy kitörjön belőle a fuldokló nevetés.
-A kutya!-mondtam egy nagy sóhajt követően.Fejét a konyhapult mellett lihegő kutyához fordította.Igen ennyi kellett neki.Arcát a kezébe temette, és összecsuklott a lépcsőn.Más azt hinné sír, de én tudtam, hogy most bizony önfeledten nevet, levegővétel nélkül.-Héj!Ennyire azért nem vicces.De segítenél?-kérdeztem, mire tekintetét felém emelte.Bólintott majd felállt a lépcsőről, már majdnem a kutyánál járt, amikor visszafordult felém.
-Drága Harry.Mért nem mész fel inkább egy másikért?-nézett rám értetlenül, azokkal a csodálatos zöldes szemeivel.Homlokát összeráncolta, és fejét kissé jobbra döntötte.
*Loretta szemszöge*
-Nem!Nekem az kell!-nyávogott, mint valami ötéves, aki elől elvették az utolsó kedvenc csokiját a polcról, és addig egy lépést sem tesz, míg a neki kedvezőt meg nem kapja.
-Most ez komoly?-néztem rá, ismét hülye fejet fágva.
-Igen!Az a kedvencem! -folytatta.Hát jó.Nincs menekvés.Szerezzük meg az alsónacit!Visszafordultam a kutya felé, aki ott volt, de a gatya sehol.Na ez jó.Akkor még bújócskásat is játszunk...
Ártatlan arcára lehetetlen haragudni.Pedig most nyomós okom lenne rá.Már rég a csodálatos óceánban lennénk Harry-vel, ha nem jön közbe ez az alsónadrág-incidens.A kutya hirtelen mozdulattal megfordult, és a konyhapultot megkerülve a kanapéhoz szaladt, szájában az alsóneművel.
-Oké.Harry, csak óvatosan közelítsd meg hátulról, én jövök oldalról.-parancsot kiadva halk léptekkel mentünk a kutya felé.Igen, igen, igen, már csak két lépés és....és elszaladt!
-Ezt nem hiszem el!Keresztbe tesz nekünk egy kiskutya!-nyafogott ismét az én kitartó barátom.
- Nyugi, az emeletről nincs menekvése!-mondtam majd elindultam fel, nyomomban Harry-vel.Most a francia ágyunk közepén pihent,-Csukd be az ajtót!-szóltam Hazza-nak, aki engedelmesen és halkan rázárta az ajtót.-Te jobbtól, én balról!-mondtam, majd így is tettünk.Mikor az ágy két oldalához értünk, az ujjaival jelzett háromig, majd négyre rávetettük magunkat a kutyára.Szegény apró kis teremtést majdnem összenyomtuk, de meglett az alsónadrág, így végre Harry felöltözött, én megetetettem Hapci-t, aztán mentünk is a partra.
-Búvárkodhatnánk!-mondta, és fogalmam sincs honnan szedte, de tetszett az ötlet.
-Oké, de hogy?-ismét küldtem felé egy értetlen pillantást, de Ő csak elmosolyodott, és magához ölelt, féloldalról, így sétáltunk már egy ideje, amikor Harry kapott egy SMS-t.Mosolyogva olvasta végig, aminek örültem, és reméltem számomra is jó hír.
-Na?-kérdeztem, mikor végig olvasta és pötyögni kezdett valamit.
-Louis és Eleanor újra együtt.-mondta, és egy rövid, de annál édesebb és forróbb csókot lehelt ajkaimra.
*Niall szemszöge*
-Dena, idehoznád a telefonom.Olyan lusta vagyok!Az asztalon van.-kiabáltam a konyhában sertepertélő lánynak.A kis Abbie teljesen leszívta minden energiámat.Most pedig Greg-gel játszanak.
-Parancsolj!-adta a kezembe készülékem.
-Köszönöm.-mondtam, mire csak egy mosolyt ejtett felém.Már rutinosan nyomkodtam a telefonom, amikor az megcsörrent.Egy szót láttam a képernyőn, mégis mintha ezer lett volna: Demi.
-Igen?-szóltam bele, mikor végre felvettem.
-Szia Niall, Demi vagyok.-mondta kedvesen, és hangja a vesémig hatolt.
-Szia!-kiabáltam a készülékbe boldogan.Tényleg az voltam.Jó volt hallani a hangját.-Mi újság?-kérdeztem.
-Arra gondoltam találkozhatnánk valamikor.-mondta bájosan.
-Persze.De most itthon vagyok.De amint visszamentem Londonba, összefuthatunk.-mondtam, talán kicsit fellélegezve.
-Ami azt illeti, én is itt vagyok, Írországban.-hallottam a hangján,hogy mosolyog és ettől én is azt tettem.
-Ohh, az remek.Mikor lenne jó?-kérdeztem.
-Mondjuk ma este?-kérdezett kérdésemre.Amit más esetben nem szeretek, de Neki még ezt is elnézem.
-Rendben, ha elküldöd SMS-ben a szállodád címét, nyolcra ott vagyok.-ajánlottam.
-Akkor este!Szia!-kuncogott, s már ki is nyomta a telefont.Nem kellett sokat várnom, már kaptam is az SMS-t.
Sziasztok.Na ez egy valamivel rövidebb rész, de mivel tegnap si hoztam, ezért nem lett hosszú.Remélem tetszik.Sok puszii..:)
-El...Eleanor.-böktem ki nagy nehezen, ezt a csodálatos nevet.
-Te?-nézett rám meglepetten, és talán mintha az öröm csillogott volna szemeiben.
-Most én kérdezem : Beszélhetnénk?-gyönyörű barna szemei tekintetét szinte az enyémbe véste.
-Persze.De talán inkább valami melegebb helyen.-igen, elég fázós, bár tényleg nincs nagy meleg.Bólintottam, majd vártam, hogy mondjon vagy cselekedjen valamit.Úgy éreztem a lábaim földbe gyökereztek.Torkom elszorult, és a szavakat csak nehézkesen leheltem a levegőbe.
-Talán menjünk vissza.-biccentettem fejemmel a mögötte elhelyezkedő, otthonos kis épületre.
-Menjünk.-mondta, és félénken elindult.Át a zebrán, be az ajtón, fel a lépcsőn, be a lakásba.A kis szoba, gondolom a nappali, tompa narancs színekben pompázott.Leültünk a kanapéra, majd egy sóhaj után, vettem a bátorságot, és nekikezdtem mondandómnak.:
-Nézd Eleanor.Én, akkor csak dühből beszéltem.Nem akartalak elküldeni, de annyira ideges voltam.Akárhányszor megláttalak, az az eset jutott eszembe, és ettől elöntött a méreg.Türtőztetnem kellett magam, hogy ne törjön ki belőlem minden.Át kellett gondolnom a dolgokat, mert igazából erre nem volt időm mostanság.-lehajtottam a fejem, de tekintete még mindig égette arcomat.Összeszedtem monológom következő mondatait, majd folytattam beszédem.-Hibáztál.De el tudom felejteni.Hibáztam, mert hagytalak elmenni.-fogalmam sincs,hogy jöttek a mondtok.De csak jöttek, és már nem volt megállás.Tekintetem felé emeltem , és attól amit láttam, szívem összeszorult, nyelvem összegabalyodott, és egy szót sem tudtam mondani.Olyan volt, mintha lefagyasztottak volna.Talán pislogni sem pislogtam.Nem láttam még sírni.Eleanor rendkívül erős lány, sosem adott utat az érzelmeinek.Jobb kezem felemelődött, majd követte példáját a bal,testemmel közelebb hajoltam,s miután derekánál átkaroltam, erősen magamhoz szorítottam.Teste rázkódott.Nem tudom, hogy a sírástól,vagy azért mert fázik.Fejét mellkasomba fúrta, s miután lenyugodott, kicsit elhajolt, és úgy láttam, most ő akar mondani valamit.Felkészültem egy hosszú monológra, tőle is, ahogy az én tettem.
-Szeretlek!-mondta könnyeivel küszködve.Nem, egyáltalán nem volt hosszú.Mindössze kilenc betű, mégis úgy érzem ezzel elmondott mindent, amit tudnom kell.Egyetlen szóval.
-Szeretlek!-ismételtem,majd újra magamhoz öleltem.Nem tudom meddig ülhettünk így, de sosem akartam elmozdulni.-Mindent elölről?-törtem meg végül én a csendet.
-Mindent!-kijelentésére elmosolyodtam, és késztetést éreztem, hogy megcsókoljam.Érezni akartam tökéletes,selymes ajkait az enyémen.
*Harry szemszöge*
-Nee!Hapci!Add vissza az alsógatyám!-kiabáltam az aprócska kutya után, aki elcsempészte az alsónacim...-Loretta segítenél?-kiabáltam az emeleten készülődő lánynak.
-Miben?-sétált le a lépcsőn.Egyszerű short és póló volt rajta.Haja enyhét hullámosan csapdosta vállát.-Harry?!Mért van rajtad alulról egy törölköző?-nézett rám felvont szemöldökkel, és láttam: nincs sok hogy kitörjön belőle a fuldokló nevetés.
-Drága Harry.Mért nem mész fel inkább egy másikért?-nézett rám értetlenül, azokkal a csodálatos zöldes szemeivel.Homlokát összeráncolta, és fejét kissé jobbra döntötte.
*Loretta szemszöge*
-Nem!Nekem az kell!-nyávogott, mint valami ötéves, aki elől elvették az utolsó kedvenc csokiját a polcról, és addig egy lépést sem tesz, míg a neki kedvezőt meg nem kapja.
-Most ez komoly?-néztem rá, ismét hülye fejet fágva.
-Igen!Az a kedvencem! -folytatta.Hát jó.Nincs menekvés.Szerezzük meg az alsónacit!Visszafordultam a kutya felé, aki ott volt, de a gatya sehol.Na ez jó.Akkor még bújócskásat is játszunk...
-Oké.Harry, csak óvatosan közelítsd meg hátulról, én jövök oldalról.-parancsot kiadva halk léptekkel mentünk a kutya felé.Igen, igen, igen, már csak két lépés és....és elszaladt!
-Ezt nem hiszem el!Keresztbe tesz nekünk egy kiskutya!-nyafogott ismét az én kitartó barátom.
- Nyugi, az emeletről nincs menekvése!-mondtam majd elindultam fel, nyomomban Harry-vel.Most a francia ágyunk közepén pihent,-Csukd be az ajtót!-szóltam Hazza-nak, aki engedelmesen és halkan rázárta az ajtót.-Te jobbtól, én balról!-mondtam, majd így is tettünk.Mikor az ágy két oldalához értünk, az ujjaival jelzett háromig, majd négyre rávetettük magunkat a kutyára.Szegény apró kis teremtést majdnem összenyomtuk, de meglett az alsónadrág, így végre Harry felöltözött, én megetetettem Hapci-t, aztán mentünk is a partra.
-Búvárkodhatnánk!-mondta, és fogalmam sincs honnan szedte, de tetszett az ötlet.
-Oké, de hogy?-ismét küldtem felé egy értetlen pillantást, de Ő csak elmosolyodott, és magához ölelt, féloldalról, így sétáltunk már egy ideje, amikor Harry kapott egy SMS-t.Mosolyogva olvasta végig, aminek örültem, és reméltem számomra is jó hír.
-Na?-kérdeztem, mikor végig olvasta és pötyögni kezdett valamit.
-Louis és Eleanor újra együtt.-mondta, és egy rövid, de annál édesebb és forróbb csókot lehelt ajkaimra.
*Niall szemszöge*
-Dena, idehoznád a telefonom.Olyan lusta vagyok!Az asztalon van.-kiabáltam a konyhában sertepertélő lánynak.A kis Abbie teljesen leszívta minden energiámat.Most pedig Greg-gel játszanak.
-Parancsolj!-adta a kezembe készülékem.
-Köszönöm.-mondtam, mire csak egy mosolyt ejtett felém.Már rutinosan nyomkodtam a telefonom, amikor az megcsörrent.Egy szót láttam a képernyőn, mégis mintha ezer lett volna: Demi.
-Igen?-szóltam bele, mikor végre felvettem.
-Szia Niall, Demi vagyok.-mondta kedvesen, és hangja a vesémig hatolt.
-Szia!-kiabáltam a készülékbe boldogan.Tényleg az voltam.Jó volt hallani a hangját.-Mi újság?-kérdeztem.
-Arra gondoltam találkozhatnánk valamikor.-mondta bájosan.
-Persze.De most itthon vagyok.De amint visszamentem Londonba, összefuthatunk.-mondtam, talán kicsit fellélegezve.
-Ami azt illeti, én is itt vagyok, Írországban.-hallottam a hangján,hogy mosolyog és ettől én is azt tettem.
-Ohh, az remek.Mikor lenne jó?-kérdeztem.
-Mondjuk ma este?-kérdezett kérdésemre.Amit más esetben nem szeretek, de Neki még ezt is elnézem.
-Rendben, ha elküldöd SMS-ben a szállodád címét, nyolcra ott vagyok.-ajánlottam.
-Akkor este!Szia!-kuncogott, s már ki is nyomta a telefont.Nem kellett sokat várnom, már kaptam is az SMS-t.
2012. április 13., péntek
26.rész - Ő volt...
*Harry szemszöge*
-Önthetek még egy kis bort?-kérdeztem a velem szemben ülő, gyönyörűséges hölgyet, aki csak mosolyogva bólintott, majd kezembe adta poharát, amit én kellően megtöltöttem ismét, egy kis vörösborral.A holdfényben ültünk a tengerpart melletti, egyetlen erdőben.Csodás hely.Magam sem tudom miként találtam rá.De nem is a hely a csodás, mert lehetünk akárhol, ha nem olyan személlyel vagyunk, akivel jól érezzük magunkat.Én azt hiszem, sőt mi több, tudom és szinte biztos vagyok benne, hogy nálam szerencsésebb emberi lény, az egész Univerzumban nincs.Itt ülök, egy gyönyörű lánnyal, akit nem mellesleg szeretek.Hallom amint az óceán hullámai csapdossák a homokos tengerpartot, tőlünk alig ötven méterre.Az asztal közepén elhelyezkedő gyertya tökéletesen megvilágítja arca alakját, és gyönyörű zöldes árnyalatú, csillogó szemeit, tökéletes orrát, majd szememmel lejjebb haladva megpillanthatom ajkait.Azokat a csodálatos ajkakat, amik oly forró mézédes csókokat lehelnek ajkaimra.
-Hahhó!Föld hívja Harry-t!-eszméltem fel a selymes hangjára.
-Ohh.Bocsi, csak elkalandoztam.-mosolyogtam sejtelmesen, mire egy aprót rázott a fején.
-Styles, csak az a mocskos fantáziád ne lenne!-mondta, majd az eddig ölében pihenő kendőt, az asztal szélére csúsztatta.Követtem példáját, majd felálltam, és kezemet felé nyújtottam.Kis tenyerét belehelyezte enyémbe, ami szinte lyukat vésett bele, majd felállt, s én a matrachoz kísértem.Lefeküdtünk a párnák tömkelegébe, és hallgattuk a tücskök ciripelését, na meg a hullámok halk neszét.Fejét a mellkasomra helyezte, így én a hajával játszadoztam.
 |
| "Nézem a csillagokat, hátha még újra láthatlak" |
-Csak gyorsan, Liam.-siettettem a vonal másik felén lévő srácot, miközben magamat szidtam, hogy mi a francért hoztam magammal telefont...
-Ez most fontos Harry!Louis-ról van szó.-mondta és komoly valamint kétségbeesett hangnemét hallva kicsit megrémültem, amit valószínű, hogy Lori is észre vett, mert felült és fürkészni kezdte arcomat.
-Mi történt vele?-szorítottam a telefont egyre jobban, és csak azért imádkoztam, hogy ne legyen vele semmi, amiért haza kellene repülni.Lehet, hogy ez kicsit önzőn hangzik, de nekem is kijár a jóból!
-Csúnyán összevesztek Eleanor-ral.Vagyis, hát veszekedésnek nem lehet mondani, de Lou azt mondta, hogy már túllépett Elenor-on...amit én cseppet sem hiszek el.Most szegény lány kivan borulva, és bármit megtenne, hogy újra kezdhessék.-csak úgy ömlöttek a szavak Liam-ből.Alig bírtam felfogni, de az lejött belőle, hogy semmilyen sérülést nem szerzett.Mármint külsőleg...
-Jó, de ehhez nekem mi közöm?-értetlenkedtem, mire a vonal túlsó felén egy erőteljes sóhaj volt a válasz.
-Beszélj vele!Nekünk sosem fog úgy megnyílni mint neked.Tudod, hogy minden problémáját veled ossza meg.-magyarázta, mire megkönnyebbültem, bár magam sem tudom mitől.
-Rendben.Majd holnap felhívom...
-NEM!Most hívd fel!Holnap reggelre, Eleanor lehet ígéretét szegi és eljön Doncaster-ből.-vágott szavamba erőteljesen, és tudtomra adott egy újabb infót, miszerint Eleanor Doncaster-ben tartózkodik.
-Jó!Máris hívom, anyu!-gúnyolódtam, majd kinyomtam a telefont, és mosolyogva néztem az értetlen,csillogó szemekre.
-Mi történt?-kérdezte, mert nem sokat hallhatott az egészből.
-Louis-nak gond van a szerelmi életével, és én fogom helyreállítani!-mondtam büszkén, és kihúztam mellé magam.
-Bolond vagy!-mosolygott, és apró csókot nyomott számra.
-Mondták már...-nevettem, majd nehezen felálltam a kényelmes, puha matracról.-Mindjárt jövök!-mondtam majd egy bocsánat kérő mosolyt követően, elengedtem kezét, és hátat fordítva neki, a víz felé kezdtem sétálni.Elkezdtem bepötyögni Lou számát, majd három csörrenés után kinyomta...
*Louis szemszöge*
Ép Harry hívott, amikor az ikrekkel bohóckodtunk a földön.A zöld gombot akartam megnyomni, de a telefon kicsúszott a kezemből, és így szerencsétlenül a pirosra csúszott az ujjam...időt kértem a lányoktól, majd lihegve a teraszra sétáltam és tárcsáztam a számot.Alig csörrent egyet, már megszólalt benne az ismerős hang.
-Rosszkor hívtalak?-érdeklődött.
-Én is örülök, hogy újra hallom a hangodat!-pimaszkodtam egy sort.-Ja, és nem, csak az ikrekkel játszottam, és rossz gombot nyomtam meg.-nevettem saját bénaságomon, és hallottam, hogy Hazza is elneveti magát.-Na, de gondolom nem azért hívtál, hogy halld a csodálatos, és kényeztető hangomat.Ki vele!-parancsoltam ellenkezést nem tűrően.
-Hát, jó!Hallottam, hogy mi volt Eleanor-ral.-mondta, és kicsit meglepett, bár éreztem, hogy erről lesz szó.
-Ezt hogy érted?-faggattam.
-Tudom, hogy elküldted, és ne kérdezd kitől!-mondta.
-Még jó hogy elküldtem!-förmedtem rá.
-Előttem nem kell megjátszanod az érzelmeidet, Louis!-mondta, és hangja egyre hangosabb lett.
-Nem játszok én semmit.Nálam már elvesztette a bizalmát, én nem úgy van, hogy bizalom nélkül, nincs kapcsolat?!-válaszoltam, fel nem tett kérdésére, most már én is hangosabban.
-De, úgy van...-halkult el hangja.-Akkor, most csak egy valamit kérek.-alkudozott.
-Mégpedig?-kérdeztem, talán kicsit túljátszva.
-Mond azt, hogy már semmit nem érzel Eleanor iránt.-itt egy kis hatásszünetet tartott, majd folytatta-Mond azt Tomlinson, hogy már nem szereted Eleanor-t!...
*Eleanor szemszöge*
Az ágyon összegömbölyödve, vörös, kisírt, még szinte könnyes szemekkel töprengte, hogy jó-e mit most csinálok?Mért vagyok én még itt?Mért, szeretem még mindig?Kapok-e egyáltalán, valaha is választ ezekre a kérdésekre?!Annyira szerettem vele lenni.Minden egyes érintése, minden mozdulata, minden csókja, minden ölelése, mindig megbabonázott újra és újra.Amikor rám nézett, azokkal a gyönyörű kékeszöld szemeivel, amikben az öröm és a boldogság csillogtak, és mellé az a tökéletes mosoly...erre nincs szó.Nincs regény, mely elmondhatja, milyen érzés mellette lenni.Milyen érzés a karjaiban elaludni.Nincs az az ember, aki ezt az érzést betűvel le tudná írni...Emlékszem az első találkozásunkra.Biztos azt gondoljátok, hogy rajongó voltam, de nem.Sőt, azt sem tudtam, hogy kik ők.Ép egy csendes kis étteremben beszéltem meg egy találkát, egy rendes sráccal.De nem jött el.Ő és Liam, egy másik asztalnál, tőlem balra kettővel ebédelgettek.Úgy tűnt, hogy csak hétköznapi emberek.Vártam a megbeszél időre, a megbeszélt személyre...de nem jött.Unottan kavargattam az előttem elhelyezkedő kávét, amikor Louis(akkor még nem tudtam ki) leült velem szembe.
-Szia.Nem zavarlak?-érdeklődött mosolyogva.
-Nem, nem dehogy.-mondtam, még mindig meglepetten.
-Csak így egyedül?-méregette az arcomat, de én még csak felé sem néztem.Mindvégig a kávémmal szemeztem.
-Nem.Várok valakit.-mondtam, de azonnal meg is bántam.Szégyenkezve elvörösödött arccal feléllt, és elnézést kért:
-Ohh, nem tudtam.Sajnálom én...
-Ülj csak vissza.-fogtam meg a csuklóját, mikor elfordult volna.-Már majdnem egy órája késik, biztos nem fog jönni.-magyaráztam egy gyenge mosollyal, s ő gyengéden kicsúsztatta csuklóját tenyeremből, majd leült vissza, velem szembe.Csak ekkor néztem meg tökéletes igazított haját, amint a homlokát simítja, majd lejjebb haladva, csillogó kékeszöld szempárját, orrát, és tökéletes ajkait.
Ő már akkor is annyira tökéletes volt.Úgy kívülről.Mikor még nem tudtam, hogy mekkora érzelmek rejtődnek benne.Mennyi szeretetet tud adni.És hogy milyen híres...
-Louis vagyok.Louis Tomlinson.-nyújtotta felém kezét.
-Eleanor Calder.-fogtam meg kezét, s gyengéden megráztam.Érintése, már abban a pillanatban is a vesémig hatolt.Akár egy áramütés ami lebénít és mozdulni is alig tudsz, na én így voltam.Az aszal fölött a levegőbe, fogtuk egymás kezét, és elvesztünk egymás tekintetében, majd hirtelen észbe kaptam, és újra visszaszálltam a földre.
Itt kezdődött minden.Azon az estén, megtudtam, hogy itt nőtt fel.Itt Doncaster-ben.Nem volt valami híres gyerek a suliban, de voltam barátai és sokan ismerték.Sosem volt nagyképű és nem vagánykodott.Tudtam milyen osztozni, adni és kapni, hiszen akkoriban már volt két húga, majd rögvest négy.Aztán megtudtam, még aznap este, hogy minden vágya az volt hogy énekes lehessen.Persze nem képzelte az életét egy bandába.Egyedüli karrierről álmodozott.Díjakról és mi egyéb másról.De nem bánta meg, hogy négy, ilyen srác közé került.Mind az öten külön egyéniségek.Mindenkinek más-más az ízlése, és mást szeret máshogyan.Szinte teljesen különböznek, de ettől tökéletesek együtt.Miután megtudtam, hogy nem is olyan hétköznapi srác, kicsit sem változtatott semmin.Talán még jobban felkeltette az érdeklődésem.És nem, nem azért, mert amint megtudtam, hogy híres, máris csak csettintenie kellett volna, és már meztelenül fekszem az ágyában.NEM!Egyáltalán nem.Kíváncsi voltam, milyen az az élet.Amibe már úgy-ahogy én is belekóstolhattam.Most már engem is fel-fel ismernek az utcán.De nem zavar.Kedvesen a rajongók, bár nem mondom, hogy nem kaptam még fenyegető és gyűlölködő leveleket...Visszatérve Hozzá.Nem tudom, hogyan érdemeltem meg, hogy akkor, ép az én asztalomhoz ült oda.Hogy a szerencse annyira mellettem állt, hogy Őt nekem adta, ha csak egy kis időre is.Megtudhattam milyen az igazi Louis Tomlinson.A kamerák mögötti srác.Akiben még benne van a gyerek lélek, és bármikor vízipisztolyt fogna a kezébe, egy jó kis szórakozás érdekében.Aki mai napig leül a húgaival játszani.Ha kell babázik velük,társasozik, énekel nekik.Mindent megtesz a szeretteiért, és harcul értük, ha kell a végsőkig...
Gondolkodásomat a telefonom rezgése zavarta meg.Egy SMS-t kaptam Danielle-től.
"Gyere ki a parkba! D."
Van egy park, a szállodával szembe.Csendes kis park.De ez a szálloda, is inkább egy társasházhoz hasonlítható.De állj!Mit keres itt, Doncaster-ben Danielle?Csak nem ide jöttek, Liam-mel?Mert, ha most csak e miatt ide jöttek, az ő szabadidejükben, amikor a családjukkal lehetnének...én az összes szál hajamat kitépem!Beléptem a fürdő ajtaján, és meghökkentő látvány fogadott.Kipirosodott arcomon a könnyeim csillogtak, szemem vörösen és duzzadtan, elkenődött szemfestékkel díszelgett.Langyos vízzel megmosakodtam, majd egy kis sminket tettem magamra, hogy ne nézzek ki annyira szedett-vetetten.Hajamat kifésültem, majd ruházatommal nem törődve felkaptam kabátom, aminek zsebbe csúsztattam a telefonom, majd a táskámmal a vállamon, kisétáltam a szobából.Elhagyva a recepciós nénikét, köszöntem, és már a szállodát is elhagytam.Átsétáltam a zebrán, az út másik felébe, majd körbenéztem a parkba.Csípős hűvös szél fújt, így kezeimet zsebembe mélyesztettem.Körülnéztem és csak egyetlen padon ült valaki, nekem háttal.Ez az, ez lesz Danielle.Kapucnival a fejét, összehúzódva ült a padon.Közeledve felé, kezdtem elbizonytalanodni, hogy az ő.Mögé léptem és megérintettem a vállát, felállt és szembe fordult velem.De nem..nem ő volt.Nem Danielle volt.Kidülledt szemekkel mértem végig tetőtől talpig az illetőt.Álmodni sem mertem volna, hogy viszont láthatom.Ő volt...
2012. április 6., péntek
25.rész - "...ha törik, ha szakad..."
*Liam szemszöge*
Alig vártam, hogy kiszálljunk a kocsiból.Azért hat és fél óra kocsikázás, nem semmi.Igaz, hogy megálltunk ebédelni, de az mikor volt már.Egy gyönyörű vajszínű ház előtt állított meg Danielle.Találkoztam már a szüleivel, meg néhány másik családtagjával is, de itt, náluk, a házukban még nem volt szerencsém találkozni velük.Kiszálltunk a járműből, és egy nyújtózkodást követően kivettük a csomagokat, majd az ajtó felé vettük az irányt.
-Halihóó!Megjöttünk!-kiabált barátnőm, és lecuccolt az előszobában.
-Kicsim!-borult a nyakába anyukája, bár nem tudom honnan kerül ilyen gyorsan elő...
-Liam, jó újra látni.-ölelt meg kedvesen, és még két puszit is kaptam.
-Én is örülök a viszontlátásnak.-bólintottam kedvesen.
-Apa merre van?-kérdezte kíváncsian Danielle, és egy másik helység, a nappali felé ment.
-Estig dolgozik.-húzta el a száját.
*Zayn szemszöge*
-A következő megálló, Bradford.-hallottam a hangosbemondóban, egy férfi hangot, miszerint nekem itt kell leszállnom.Fogtam a csomagjaimat és elhagytam a kabint, végre.Mivel volt egy kislány, úgy 10 éves lehetett, aki nagy One direction rajongó.És még a pólóján és mi voltunk.Nem tudom, hogy mindig csak ilyeneket hord, vagy ez puszta szerencse.A lényeg, hogy az egész utat végig beszélte.Kis milliárd képet készített, rólam és magáról.És az összes szabad bőrfelületét aláírtam, azon kívül a az Up all night albumot, és egy posztert.Ezekről megtudtam, hogy mindig nála vannak.Csodás.De vissza a lényegre.Kimentem a kabinból, és éreztem, hogy a vonat lassul, így egyre gyorsabban szedtem a lában, hogy elérjem a kijáratot.Sikerült.Leléptem a vagonról, magammal cipelve utazótáskáimat.A vonatok között cikáztam, míg nem megláttam a bejáratot a hatalmas vonatállomás épületébe.cikáztam a rengeteg ember között, akik egyre és egyre sokasodott.Végül a távolban megpillantottam egy ismerős arcot, anyát.Egyre szaporábban kezdtem szedi a lábaimat, hogy minél hamarabb anya karjaiban lehessek.
*Loretta szemszöge*
-Nos, mit csináljunk délután?-kérdezte kaján vigyorogva, Harry.
-Nem is tudom...aludhatnánk.-mondtam, és próbáltam komoly lenni.
-Jesszusom.Te kezdesz rosszabb lenni mit én.-csattant fel a mellettem heverésző, srác.
-Na, azt aztán nehezen...-mondtam és még mindig mosolyogva egy puszit nyomtam édes ajkaira.
-Elviszlek vacsorázni.-mondta levegő után kapkodva.
-Rendben.-bólogattam, és az ölemben heverésző csöppségre néztem.-És vele mi lesz?-ráncoltam össze szemöldököm.
-Hogy-hogy mi lesz?-kérdezett, kérdésemre.
-Őt ugye nem visszük magunkkal?-tetem fel az újabb kérdést.
-Mért, kinek árthatna?-na ezt már nem hiszem el, egy újabb kérdés...
-Igazad van, de akkor sem tartom jó ötletnek.-ráztam a fejem, miközben a kutyust simogattam.
-Nyugi.Csak vicceltem.Itt marad.-tárta szét teste mellett lévő kezeit, hogy hitelesebb legyen.
-Biztos?-néztem mélyen smaragd szemeibe, amik ismét megbabonáztak.
-Biztos!-mondta hatalmas nyugodtsággal.Ép azt nézte Harry a laptopján, hogy melyik étterembe mennyünk, amikor megcsörrent a telefonom.Kikerekedett szemekkel néztem a kijelzőt, majd tétovázva az ujjamat a zöld gombra helyeztem, és félénken lenyomtam azt.
-Igen?-szóltam bele elcsukló hangon, így köhintettem egyet mire Hazza értetlenül nézett fel rám, laptopjából.
-Öhh...Szia Lori.Én...-dadogott a vonal túlsó oldalán, egy nagyon ismerős, rég hallatott hang.-Kérlek, fogadd el őszinte részvétem.-mondta ki végül, amitől letaglóztam.
-Kösz...Köszönöm.-mondtam, majd vártam, mert éreztem, hogy ennek a beszélgetésnek még közel sincs vége.
-Ne haragudj, hogy csak most hívlak, meg minden.De én nem, én nem tudtam az egészről.Tegnap este hívtam fel Nick.et, és ő mondta.Nagyon sajnálom, hogy nem lehettem ott a temetésen.-bocsánat kérés, bocsánat kérés hátán.Mégis mit vár?mit kéne most mondanom?Csak úgy lelépett.Illetve én léptem, de akkor sem hívott.Csak miután Harry-vel hazamentünk, ezt a hírt kaptam...
-Semmi gond.Tudom, hogy elfoglalt vagy mostanság.-mondtam, és Harry szaggatott mozdulatait figyeltem, aminek során közelebb jött mellém, és hallgatózni kezdett.
-Igen.-hallottam a bűnbánó hangot a készülékből kiszűrődni.-És milyen Hawaii?-folytatta kissé merészebben.
-Gyönyörű szép.-mondtam és egy könnycsepp merészkedett ki szememből, amit Harry puha érintésével letörölt arcomról és meggyötörten nézett rám.-És, te hol vagy most?-kérdeztem miután erőt vettem magamon.
-Chicago-ban.-vágta rá könnyedén.-Főszerepet kaptam egy filmben, amit itt rendeznek.-tetet gyorsan hozzá.
-Gratulálok.-mondtam és próbáltam kis boldogságot invitálni hangomban, amire a mellettem ül halványan elmosolyodott.
-Úgy halottam, hogy nem egyedül vagy OTT.-hangsúlyozta az utolsó szót, amin akaratlanul is felnevettem.Amikor kisebbek voltunk, úgy terveztük, hogy ha nagy táncosok(akkor még ő is az akart lenni) leszünk, mindenképp el kell jutnunk ide.Látni akartuk közösen a csodás Óceánt.-Hahóó.Hallasz?-kérdezte ijedten.
-Igen.És, igen, nem egyedül jöttem.-vontam a tekintetem Harry-re egyik kezét átfonta derekamon, míg másik a hasamnál, majd a találkozási pontnál összekulcsolta ujjait.-Bizonyára tudod ki, Ő.De ha azt szeretnéd tudni, nagyon boldogok vagyunk, és Szeretjük egymást.-tértem a lényegre, ami már annyira izgatta a vonal másik végén lévő lányt.
-Örülök, hogy végre boldog vagy.Nekem most mennem kell.Vigyázz magadra.Jó volt újra beszélni.Szia.-meg sem várta válaszom már le is tette.Kissé elnyílt ajkakkal fordultam Harry felé, aki kezével összecsukta állkapcsomat, hogy azért nehogy belerepüljön valami.Nyeltem egy hatalmasat és miután feldolgoztam, hogy az "ezer éve" nem látott barátnőm felhívott, felálltam a kanapéról és egy "Megyek készülődni" után, magára hagytam barátomat.
Már egy ideje kutakodtam a bőröndben, mikor ráakadtam a megfelelő ruházatra.Pár kiegészítő kíséretében a fürdőszobába mentem.Felvettem a ruhát, majd gyenge sminkelést követően kifésültem a hajam, és belebújtam a fekete ruhámba.Amihez egy hozzá színben passzoló egyszerű topánkát vettem fel.
Elégedett voltam a végeredménnyel, így gondoltam lemegyek és megnézem Harry-t.Lassan lépkedtem lefelé a csigalépcsőn, nehogy lessek.Mikor végre a nappaliba értem, megpillantottam az elegánsan, mégis kényelmesen öltözött Harry-t
Aki úgy nézett rám, mintha ufót látna, ezért kicsit megrémisztett, de miután ajkai eltátogtam egy "Gyönyörű vagy"-ot tenyerét felém nyújtotta, amibe én belehelyeztem az ő kezéhez képest aprónak tűnő kézfejem, s miután összekulcsolta ujjainkat, magára hagytuk Hapcit, aki ismét békésen szunyókált.Nem is kérdeztem , hogy hová megyünk, mert tudom, hogy úgysem fogja elárulni, így inkább csak hallgattam a dúdolását mindössze 10 percig.Leparkol egy kietlen,puszta vidéknek tűnő helyen.Értetlenül néztem rá, de ő csak megvonta a vállát és kiszállt a járműből, majd ajtót nyitva nekem engem is kisegített.
-Ide jöttünk?-kérdeztem a semmit nézve.
-Csak várd ki a végét és kövess!-meg sem várta, hogy bármit mondjak, megragadta kezemet, és szép lassú sétának indultunk a naplementében.Már 5 perce csak sétáltunk, amikor egy "erdőhöz" értünk.Mondjuk inkább úgy hogy fás rész.Még mindig csak mentünk és mentünk, kezdtem azt hinni, hogy eltévedtünk amikor megpillantottam egy fehér matracot, egy kis medencét, és egy megterített vacsora asztalt, egy kis fa terasz szerűségen.Azt hiszem az állam a "padlói" koppant.
-Remélem tetszik.-mondta félénken Harry.
-Tetszik?Ez elképesztő.-mondtam, majd felé fordultam és érzékien megcsókoltam, amiből vad csókolózás lett.Miután elváltak egymástól ajkaink, csak a madarakat, és a levegővételünket hallottam.
*Danielle szemszöge*
Már egy ideje beszélgetünk, és felhőtlenül szórakozunk.Annyira jó volt végre látni a szüleimet.Idő közben apa is hazaért, mert sikerült hamarabb eljönnie, aminek én csak örülni tudok.Ép arról beszéltünk, hogy s mint megy a karrierük a srácoknak, amikor megcsörrent a mobilom.
-Szia Eleanor.-köszöntem, mire nem várt választ kaptam.
-Én ezt nem bírom!...-hallottam az elcsukló, zokogó hangját.
-Istenem!Mi történt?-kérdeztem aggódva, és felpattanva Liam öléből, a teraszra igyekeztem, Liam-mel a nyomomban.
-Louis.Elküldött.Meg sem hallgatott.Szerinted már tényleg nem szeret?-kérdezte aggódva, és hangján hallottam , hogy egyre jobban zokog.
-Ígérem neked, hogy kiderítem!-mondtam nyugtatóan, ám Liam arca cseppet sem volt az.
-De mégis hogy?-értetlenkedett.-Felesleges az egész...-nyelt egy nagyot, és folytatta.-Azt mondta, ő már lezárta a témát.-hallottam, hogy hangja ismét elcsuklik, majd újabb záporesőt indítanak könnyei.
-Eleanor!Nyugodj meg!Hidd el minden rendbe fog jönni!-próbáltam ismét egy kis lelket önteni belé, ami talán sikerült is, mert abbahagyta a szipogást.-Hol vagy most?-kérdeztem.
-Itt.Doncaster-ben.-mondta, és a város nevénél, kicsit ismét lehangolódott hangja.
-Rendben.Vegyél ki egy hotelszobát, és maradj is ott!-mondtam.
-De minek?Minek maradjak itt?-értetlenkedett.
-Mert Louis végig fogja hallgatni a mondani valódat, ha törik, ha szakad!Addig is vigyázz magadra, és próbálj lenyugodni!Szia.-és ezzel meg sem várva válaszát, és kikerülve ellenkezését, kinyomtam a telefont, és a gondolkodó arcú Liam felé néztem.
-Egy módon deríthetjük ki érez-e még bármit is Lou Eleanor iránt.-szólalt meg hosszas csend után, majd egyszerre mondtuk ki:
-HARRY!-döbbenten néztünk egymásra, hogy még most is egy rugón jár az agyunk.Mind ketten tisztában voltunk azzal, hogy Louis leginkább Harry-nek tud megnyílni.
Alig vártam, hogy kiszálljunk a kocsiból.Azért hat és fél óra kocsikázás, nem semmi.Igaz, hogy megálltunk ebédelni, de az mikor volt már.Egy gyönyörű vajszínű ház előtt állított meg Danielle.Találkoztam már a szüleivel, meg néhány másik családtagjával is, de itt, náluk, a házukban még nem volt szerencsém találkozni velük.Kiszálltunk a járműből, és egy nyújtózkodást követően kivettük a csomagokat, majd az ajtó felé vettük az irányt.
-Halihóó!Megjöttünk!-kiabált barátnőm, és lecuccolt az előszobában.
-Kicsim!-borult a nyakába anyukája, bár nem tudom honnan kerül ilyen gyorsan elő...
-Liam, jó újra látni.-ölelt meg kedvesen, és még két puszit is kaptam.
-Én is örülök a viszontlátásnak.-bólintottam kedvesen.
-Apa merre van?-kérdezte kíváncsian Danielle, és egy másik helység, a nappali felé ment.
-Estig dolgozik.-húzta el a száját.
*Zayn szemszöge*
-A következő megálló, Bradford.-hallottam a hangosbemondóban, egy férfi hangot, miszerint nekem itt kell leszállnom.Fogtam a csomagjaimat és elhagytam a kabint, végre.Mivel volt egy kislány, úgy 10 éves lehetett, aki nagy One direction rajongó.És még a pólóján és mi voltunk.Nem tudom, hogy mindig csak ilyeneket hord, vagy ez puszta szerencse.A lényeg, hogy az egész utat végig beszélte.Kis milliárd képet készített, rólam és magáról.És az összes szabad bőrfelületét aláírtam, azon kívül a az Up all night albumot, és egy posztert.Ezekről megtudtam, hogy mindig nála vannak.Csodás.De vissza a lényegre.Kimentem a kabinból, és éreztem, hogy a vonat lassul, így egyre gyorsabban szedtem a lában, hogy elérjem a kijáratot.Sikerült.Leléptem a vagonról, magammal cipelve utazótáskáimat.A vonatok között cikáztam, míg nem megláttam a bejáratot a hatalmas vonatállomás épületébe.cikáztam a rengeteg ember között, akik egyre és egyre sokasodott.Végül a távolban megpillantottam egy ismerős arcot, anyát.Egyre szaporábban kezdtem szedi a lábaimat, hogy minél hamarabb anya karjaiban lehessek.
*Loretta szemszöge*
-Nos, mit csináljunk délután?-kérdezte kaján vigyorogva, Harry.
-Nem is tudom...aludhatnánk.-mondtam, és próbáltam komoly lenni.
-Jesszusom.Te kezdesz rosszabb lenni mit én.-csattant fel a mellettem heverésző, srác.
-Na, azt aztán nehezen...-mondtam és még mindig mosolyogva egy puszit nyomtam édes ajkaira.
-Elviszlek vacsorázni.-mondta levegő után kapkodva.
-Rendben.-bólogattam, és az ölemben heverésző csöppségre néztem.-És vele mi lesz?-ráncoltam össze szemöldököm.
-Hogy-hogy mi lesz?-kérdezett, kérdésemre.
-Őt ugye nem visszük magunkkal?-tetem fel az újabb kérdést.
-Mért, kinek árthatna?-na ezt már nem hiszem el, egy újabb kérdés...
-Igazad van, de akkor sem tartom jó ötletnek.-ráztam a fejem, miközben a kutyust simogattam.
-Nyugi.Csak vicceltem.Itt marad.-tárta szét teste mellett lévő kezeit, hogy hitelesebb legyen.
-Biztos?-néztem mélyen smaragd szemeibe, amik ismét megbabonáztak.
-Biztos!-mondta hatalmas nyugodtsággal.Ép azt nézte Harry a laptopján, hogy melyik étterembe mennyünk, amikor megcsörrent a telefonom.Kikerekedett szemekkel néztem a kijelzőt, majd tétovázva az ujjamat a zöld gombra helyeztem, és félénken lenyomtam azt.
-Igen?-szóltam bele elcsukló hangon, így köhintettem egyet mire Hazza értetlenül nézett fel rám, laptopjából.
-Öhh...Szia Lori.Én...-dadogott a vonal túlsó oldalán, egy nagyon ismerős, rég hallatott hang.-Kérlek, fogadd el őszinte részvétem.-mondta ki végül, amitől letaglóztam.
-Kösz...Köszönöm.-mondtam, majd vártam, mert éreztem, hogy ennek a beszélgetésnek még közel sincs vége.
-Ne haragudj, hogy csak most hívlak, meg minden.De én nem, én nem tudtam az egészről.Tegnap este hívtam fel Nick.et, és ő mondta.Nagyon sajnálom, hogy nem lehettem ott a temetésen.-bocsánat kérés, bocsánat kérés hátán.Mégis mit vár?mit kéne most mondanom?Csak úgy lelépett.Illetve én léptem, de akkor sem hívott.Csak miután Harry-vel hazamentünk, ezt a hírt kaptam...
-Semmi gond.Tudom, hogy elfoglalt vagy mostanság.-mondtam, és Harry szaggatott mozdulatait figyeltem, aminek során közelebb jött mellém, és hallgatózni kezdett.
-Igen.-hallottam a bűnbánó hangot a készülékből kiszűrődni.-És milyen Hawaii?-folytatta kissé merészebben.
-Gyönyörű szép.-mondtam és egy könnycsepp merészkedett ki szememből, amit Harry puha érintésével letörölt arcomról és meggyötörten nézett rám.-És, te hol vagy most?-kérdeztem miután erőt vettem magamon.
-Chicago-ban.-vágta rá könnyedén.-Főszerepet kaptam egy filmben, amit itt rendeznek.-tetet gyorsan hozzá.
-Gratulálok.-mondtam és próbáltam kis boldogságot invitálni hangomban, amire a mellettem ül halványan elmosolyodott.
-Úgy halottam, hogy nem egyedül vagy OTT.-hangsúlyozta az utolsó szót, amin akaratlanul is felnevettem.Amikor kisebbek voltunk, úgy terveztük, hogy ha nagy táncosok(akkor még ő is az akart lenni) leszünk, mindenképp el kell jutnunk ide.Látni akartuk közösen a csodás Óceánt.-Hahóó.Hallasz?-kérdezte ijedten.
-Igen.És, igen, nem egyedül jöttem.-vontam a tekintetem Harry-re egyik kezét átfonta derekamon, míg másik a hasamnál, majd a találkozási pontnál összekulcsolta ujjait.-Bizonyára tudod ki, Ő.De ha azt szeretnéd tudni, nagyon boldogok vagyunk, és Szeretjük egymást.-tértem a lényegre, ami már annyira izgatta a vonal másik végén lévő lányt.
-Örülök, hogy végre boldog vagy.Nekem most mennem kell.Vigyázz magadra.Jó volt újra beszélni.Szia.-meg sem várta válaszom már le is tette.Kissé elnyílt ajkakkal fordultam Harry felé, aki kezével összecsukta állkapcsomat, hogy azért nehogy belerepüljön valami.Nyeltem egy hatalmasat és miután feldolgoztam, hogy az "ezer éve" nem látott barátnőm felhívott, felálltam a kanapéról és egy "Megyek készülődni" után, magára hagytam barátomat.
Már egy ideje kutakodtam a bőröndben, mikor ráakadtam a megfelelő ruházatra.Pár kiegészítő kíséretében a fürdőszobába mentem.Felvettem a ruhát, majd gyenge sminkelést követően kifésültem a hajam, és belebújtam a fekete ruhámba.Amihez egy hozzá színben passzoló egyszerű topánkát vettem fel.
Elégedett voltam a végeredménnyel, így gondoltam lemegyek és megnézem Harry-t.Lassan lépkedtem lefelé a csigalépcsőn, nehogy lessek.Mikor végre a nappaliba értem, megpillantottam az elegánsan, mégis kényelmesen öltözött Harry-t
Aki úgy nézett rám, mintha ufót látna, ezért kicsit megrémisztett, de miután ajkai eltátogtam egy "Gyönyörű vagy"-ot tenyerét felém nyújtotta, amibe én belehelyeztem az ő kezéhez képest aprónak tűnő kézfejem, s miután összekulcsolta ujjainkat, magára hagytuk Hapcit, aki ismét békésen szunyókált.Nem is kérdeztem , hogy hová megyünk, mert tudom, hogy úgysem fogja elárulni, így inkább csak hallgattam a dúdolását mindössze 10 percig.Leparkol egy kietlen,puszta vidéknek tűnő helyen.Értetlenül néztem rá, de ő csak megvonta a vállát és kiszállt a járműből, majd ajtót nyitva nekem engem is kisegített.
-Ide jöttünk?-kérdeztem a semmit nézve.
-Csak várd ki a végét és kövess!-meg sem várta, hogy bármit mondjak, megragadta kezemet, és szép lassú sétának indultunk a naplementében.Már 5 perce csak sétáltunk, amikor egy "erdőhöz" értünk.Mondjuk inkább úgy hogy fás rész.Még mindig csak mentünk és mentünk, kezdtem azt hinni, hogy eltévedtünk amikor megpillantottam egy fehér matracot, egy kis medencét, és egy megterített vacsora asztalt, egy kis fa terasz szerűségen.Azt hiszem az állam a "padlói" koppant.
-Remélem tetszik.-mondta félénken Harry.
-Tetszik?Ez elképesztő.-mondtam, majd felé fordultam és érzékien megcsókoltam, amiből vad csókolózás lett.Miután elváltak egymástól ajkaink, csak a madarakat, és a levegővételünket hallottam.
*Danielle szemszöge*
Már egy ideje beszélgetünk, és felhőtlenül szórakozunk.Annyira jó volt végre látni a szüleimet.Idő közben apa is hazaért, mert sikerült hamarabb eljönnie, aminek én csak örülni tudok.Ép arról beszéltünk, hogy s mint megy a karrierük a srácoknak, amikor megcsörrent a mobilom.
-Szia Eleanor.-köszöntem, mire nem várt választ kaptam.
-Én ezt nem bírom!...-hallottam az elcsukló, zokogó hangját.
-Istenem!Mi történt?-kérdeztem aggódva, és felpattanva Liam öléből, a teraszra igyekeztem, Liam-mel a nyomomban.
-Louis.Elküldött.Meg sem hallgatott.Szerinted már tényleg nem szeret?-kérdezte aggódva, és hangján hallottam , hogy egyre jobban zokog.
-Ígérem neked, hogy kiderítem!-mondtam nyugtatóan, ám Liam arca cseppet sem volt az.
-De mégis hogy?-értetlenkedett.-Felesleges az egész...-nyelt egy nagyot, és folytatta.-Azt mondta, ő már lezárta a témát.-hallottam, hogy hangja ismét elcsuklik, majd újabb záporesőt indítanak könnyei.
-Eleanor!Nyugodj meg!Hidd el minden rendbe fog jönni!-próbáltam ismét egy kis lelket önteni belé, ami talán sikerült is, mert abbahagyta a szipogást.-Hol vagy most?-kérdeztem.
-Itt.Doncaster-ben.-mondta, és a város nevénél, kicsit ismét lehangolódott hangja.
-Rendben.Vegyél ki egy hotelszobát, és maradj is ott!-mondtam.
-De minek?Minek maradjak itt?-értetlenkedett.
-Mert Louis végig fogja hallgatni a mondani valódat, ha törik, ha szakad!Addig is vigyázz magadra, és próbálj lenyugodni!Szia.-és ezzel meg sem várva válaszát, és kikerülve ellenkezését, kinyomtam a telefont, és a gondolkodó arcú Liam felé néztem.
-Egy módon deríthetjük ki érez-e még bármit is Lou Eleanor iránt.-szólalt meg hosszas csend után, majd egyszerre mondtuk ki:
-HARRY!-döbbenten néztünk egymásra, hogy még most is egy rugón jár az agyunk.Mind ketten tisztában voltunk azzal, hogy Louis leginkább Harry-nek tud megnyílni.
Na íme a 25 rész.Mivel most pár napig nem leszek gép közelben így itt egy újabb rész.Írjatok hozzászólásokat, és majd jön a következő.Remélem, annyira nem lett unalmas.Puszillak benneteket!.x :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)