28.rész - Szervezkedés,haza út

*.::Egy hét elteltével::.*


*Zayn szemszöge*

-Igen Anya,mindenem megvan.-mosolyogtam nem is tudom...talán izgatott,vagy ideges édesanyámra.Kitártam karjaimat,és erősen magamhoz öleltem,gyönge testét.Jó volt újra itthon,és kár hogy most megint el kell mennem.Ez az egy dolog amit anya nem bír: a búcsúzást.de én erre mindig csak annyit mondok,hogy ha elbúcsúzunk,akkor azzal esélyt adunk a következő találkozásnak.Szerintem ez így helyes.
-Vigyázz magadra,kincsem!-tolt el magától,és letörölte kibuggyanó könnycseppjeit.
-Megígérem.-simítottam meg kezét,majd Apám mellé álltam.Őt is megöleltem.aztán sorba az összes tesómat,meg az unoka öcsémet,aki iskolai szünetben nálunk van.
-Biztos ne vigyelek ki az állomásra?-kérdezte apa.
-Nem, el fogsz késni.Megfelel a taxi is.-mondtam és utazó táskámmal az oldalamon még egy pillantást vetettem kis családomra.-Szeretlek Titeket!-öleltem meg még egyszer Anyát, és egy puszit nyomtam feje búbjára.Megfordultam és egy gyors intés után,már a szokásos sárga taxiban ültem,útban a vonatállomás felé.

*Niall szemszöge*

-Dena,akkor mehetünk?-néztem az unokahúgomra akinek 1000 wattos mosolya levakarhatatlan.
-Igen,igen,igen.-ismételte folyamatosan,majdhogynem ugrálva.(!)
-Vigyázz a lányomra!-ölelt meg bácsikám,amit viszonoztam.Majd sorba mindenkit.
-A Londonba menő repülőgép utasait kérjük,hogy kezdjék meg a felszállást! -hallottam a hangosbemondóban egy női hangot.Anyát még egyszer megöleltem,majd a kis Abbe-nak nyomtam egy cuppanós puszit az arcára,és Dena-val oldalamon elindultam a repülőgép felé.
Gondolom most nem tudjátok mért is jön velem Dena.Első ok,hogy előre hozott érettségije volt,amin két hibaponttal át is ment.Megjegyzem,hogy nagyon okos lány.Másik ok,hogy még sosem járt London-ban,de mindig is szeretett volna,így egy álma válik valóra.(Már ahogy)Harmadik ok,hogy ott szeretne munkát keresni.Szeretné ott elkezdeni karrierét,és tudja Mike bácsikám,hogy mellettem tökéletes helyen van, és én 1000%-osan vigyázok Rá.Viszont egy dolog miatt nem szeretne Dena Londonba jönni.Az az egy "dolog" pedig Zayn.Igen,ki sejtené,hogy a bájos, okos, gyönyör,szőke Dena Horan Zayn Malik-kal járt.Már pedig ez így volt.Ő nem egy hétköznapi lány.Nagyon visszahúzódott,kivétel,ha ismerős társaságban van,akkor nagyon könnyen megnyílik.Sose adta magát könnyen.Ez még Zayn-nél sem így volt.Szegény srác három hónapig csak udvarol és győzködte Dena-t,hogy csak próbálják meg.Aztán drága unoka húgom fülig belezúgott Malik-ba és bókjaiba, így elkezdtek járni.Egész komoly kezdett lenni a dolog,hiába volt még csak alig 16 éves,míg Zayn akkor töltötte be 17. életévét.Volt,hogy jött velünk koncertezni.Legalább fél évig voltunk Írországban és környékén.Aztán jött az Up all night turné.ahová Dena nem jöhetett velünk,mivel az apja nem engedte.Ekkor vetett véget majdnem másfél éves kapcsolatuknak Zayn.Nagyon magukba voltak zuhanva mind ketten,de aztán túlléptek a dolgon.Most pedig ismét szembe kell nézniük egymással,és emberien szót váltaniuk.
-Kérnek esetleg egy üdítőt,vagy bármi mást?-jött mellénk az a kaja hordós nő...nem tudom a nevét.De hát a KAJA az kaja,bárhol és bármikor,szóval most sem tudtam ellenállni.Kértem egy narancslevet és két chips-et, majd elkezdtük nézni a "tv"-t.Észre sem vettem,hogy elaludtam.
-Sokat aludtam?-kérdeztem a mellettem olvasgató lánytól.
-Azt hiszem,hogy...
-Kérem a kedves utasainkat,hogy kapcsolják be az öveiket,a gép nemsokára földet ér.-zavarta meg mondandójában, az ismerős női hang,amit nem olyan rég hallottam.
-Igen,ezek szerint elég sokat.-ráztam a fejem, mint valami őrült,amire Dena csak egy helyeslő pillantással válaszolt,majd elpakolta előszedett olvasmányait,és becsatolta övét,akárcsak én.

*Harry szemszöge*

Annyira lusta vagyok.És ez az utolsó napunk itt,Hawaii-n,szóval ha jól sejtem nem csak feküdni és lazsálni fogunk.Sőt,már azt is elmondta a drágám,hajnalok hajnalán (10:00),hogy ma búvárkodni szeretne.Felhívtam Liam-et,nem rég,hogy szervezzék meg a társaságot,piát,kaját,stb.amik kellenek egy szülinapi bulihoz.Ohh,hogy kinek lesz szülinapja?...A földszinten készülődő gyönyörűségnek.Életem egyetlen értelmének,aki annyi sokat adott nekem.És amikről Ő nem is tud,pedig felmérhetetlen értékű "ajándékot" kaptam tőle.Azt,hogy szeret.
-Reggeli!-kiabált fel Lori.
-Rohanok.-nyögtem ki majd nehézkesen kimásztam az ágyból,és Hapci mögött haladva "rohantam" lefelé.
-Nem fáradtál el a rohanásban?-állított meg a konyhaajtóban Loretta.
-De,most,hogy mondod.-pimaszkodtam majd rövid csókot cuppantottam ajkaira és derekánál átkarolva a megterített asztalhoz mentünk.
-Na, mi a mai program?-nézett rám könyökkutya szemekkel,utalva a tegnapi búvárkodásra.Bizony.Tegnap búvárkodtunk.Gyönyörű volt.És nagyon romantikus.A kis halacskák, néhol nagyobbak,a korallok és a többi gyönyörű vízi teremtés.-Hahóóó...!-legyintett az orrom előtt, mire én megráztam a fejem,és a válaszin gondolkodtam.
-Mondjuk.Nézzünk szét a belvárosban.Itt vagyunk már lassan két hete, ez az utolsó napunk,és még ne láttuk Hawaii belvárosát.-adtam ésszerű magyarázatot,mért is szeretnék oda menni.De végül is igazam volt.Minden nap az óceán.Már olyan a bőröm mint egy 70 éves öreg bácsié...
-Rendben.-mosolygott.


*.::1 óra múlva::.*

-Nézd,ott egy üres hely!-mutatta az irányt,s én elindultam arra, majd ügyesen leparkoltam.Kipattantam a kocsiból,majd udvariasan ajtót nyitottam szerelmemnek.
-Hölgyem.-tártam nagyra az ajtót, s kezét megfogva segítettem neki a kiszállásban,azonban lába beleakadt táskájába,így megbotlott és szó szerint az ölembe esett.Két kezemmel megtartottam derekánál,miközben visszatartottam fojtogató nevetésem.Becsaptam a kocsiajtót,s nekidöntöttem hátát az autónak,majd édes csókot nyomtam,puha ajkaira.-Lehet jobb lett volna ha otthon maradunk.-mondtam, majd egy rövidebb inkább puszit nyomtam ismét ajkaira.
-Meglehet.De hosszú még a nap.-mosolygott, s most ő hajolt közel egy szára-puszi erejéig.Miután elváltak ajkain,összekulcsoltam ujjainkat,s így indultunk meg a sétánkra, a tűző napon,olyan 38°C-ban.

*Louis szemszöge*

-Phobie,kicsim,légy szíves engedj el!Le fogjuk késni a gépet!-mondtam húgomnak,aki erősen szorította derekamat.
-De én nem akarom,hogy elmenj!-mondta,s szemét kezdte törölgetni.Ohh,csak ezt ne!Ha valamit nem bírok,akkor az az ha egy kedves hozzám tartózó:barát,családtag sír,egyszerűen megszakad a szívem.Így meg,hogy a húgom...
-Figyelj ide!-mondtam neki,s leguggoltam,hogy szemébe nézhessek.-Phob, nézz a szemembe!-kérleltem,mire tekintetét rám szegezte.-Vissza jövök!Sőt,annak is örülnék,ha legközelebb ti látogatnátok meg minket Londonban.Már úgyis rág voltatok.Rendben?-öleltem szorosan magamhoz.
-Veled akarok menni!-kezdett be, és szemeiből egyre jobban folytak a könnyek.Nem,ez nem hiszti.Most őszinte fájdalom csillogott hatalmas,gyönyörű kék szemeiben.Segítség kérően anyára néztem,aki kis vacillálás után bólintott egy aprót,hogy csak én lássam.
-Jól van!De akkor siess!Daisy?-néztem a megszeppent ikertestvérére.
-Naná!-mondta mosolyogva és az előbb elrohanó lány után igyekezett,nyomukban anyával.Bocsánatkérő mosolyt ejtetem Eleanor felé,mire ő csak mosolygott majd mellém lépett.
-Tudod,hogy TE vagy a világon legeslegjobb srác?-súgta a fülembe, mire én nagy mosollyal, na jó inkább vicsorral az arcomon felé fordítottam a fejem,és egy cuppanós,hosszú,érzelemmel teli csókot nyomtam ajkaira.Mikor "elváltunk egymástól" a másik két húgom sutyorogva ültek a kanapén,hatalmas mosollyal arcukon.Apa viszont inkább győzedelmesen bólogatott, de azért ő is mosolygott.Végre megérkeztek a kicsik és újabb búcsúzkodás után, beültünk apa kocsijába,aki kivitt minket a reptérre.

*.::Két óra múlva::.*

-Akkor meg rendelted a tortát? H.xo

-Igen,meg! L.xx

-Ugye jót rendeltél?2 emeletes vanília-zöld alma.H.xo

-Igen apu,olyat!Viszont lehet lesz egy kis bökkenő... L.xx

-Mit felejtettél el?Mit rontottál el?Mit hagytál ki? Ugye nem a tűzijátékot,mert akkor kinyírlak! H.xo

-Semmit!Semmit!Semmit!És nem!...:) Itt van Phob és Deas, útban velünk Londonba...:) L.xx

-Ohh...jó.Már azt hittem valami nagyon nagy gáz van.Majd megoldjuk a kicsiket.:) H.xo

-Huuuh.Akkor oké.Na cuppanós Lorettának...na jó,meg neked is! Mindjárt Londonban vagyunk.Ohhon,édes otthon...na jó,megyek...L. xx

Amint befejeztük az SMS-ezést már jelezte is egy férfi hang,hogy hamarosan leszáll a gép.A lányok a arcáról,izgatottság sugárzott.Most,hogy látom mennyire boldogok,cseppet sem bántam meg,hogy magammal hoztam őket.