27.rész - Alsónacis-incidens

*Louis szemszöge*

-El...Eleanor.-böktem ki nagy nehezen, ezt a csodálatos nevet.
-Te?-nézett rám meglepetten, és talán mintha az öröm csillogott volna szemeiben.
-Most én kérdezem : Beszélhetnénk?-gyönyörű barna szemei tekintetét szinte az enyémbe véste.
-Persze.De talán inkább valami melegebb helyen.-igen, elég fázós, bár tényleg nincs nagy meleg.Bólintottam, majd vártam, hogy mondjon vagy cselekedjen valamit.Úgy éreztem a lábaim földbe gyökereztek.Torkom elszorult, és a szavakat csak nehézkesen leheltem a levegőbe.
-Talán menjünk vissza.-biccentettem fejemmel a mögötte elhelyezkedő, otthonos kis épületre.
-Menjünk.-mondta, és félénken elindult.Át a zebrán, be az ajtón, fel a lépcsőn, be a lakásba.A kis szoba, gondolom a nappali, tompa narancs színekben pompázott.Leültünk a kanapéra, majd egy sóhaj után, vettem a bátorságot, és nekikezdtem mondandómnak.:
-Nézd Eleanor.Én, akkor csak  dühből beszéltem.Nem akartalak elküldeni, de annyira ideges voltam.Akárhányszor megláttalak, az az eset jutott eszembe, és ettől elöntött a méreg.Türtőztetnem kellett magam, hogy ne törjön ki belőlem minden.Át kellett gondolnom a dolgokat, mert igazából erre nem volt időm mostanság.-lehajtottam a fejem, de tekintete még mindig égette arcomat.Összeszedtem monológom következő mondatait, majd folytattam beszédem.-Hibáztál.De el tudom felejteni.Hibáztam, mert hagytalak elmenni.-fogalmam sincs,hogy jöttek a mondtok.De csak jöttek, és már nem volt megállás.Tekintetem felé emeltem , és attól amit láttam, szívem összeszorult, nyelvem összegabalyodott, és egy szót sem tudtam mondani.Olyan volt, mintha lefagyasztottak volna.Talán pislogni sem pislogtam.Nem láttam még sírni.Eleanor rendkívül erős lány, sosem adott utat az érzelmeinek.Jobb kezem felemelődött, majd követte példáját a bal,testemmel közelebb hajoltam,s miután derekánál átkaroltam, erősen magamhoz szorítottam.Teste rázkódott.Nem tudom, hogy a sírástól,vagy azért mert fázik.Fejét mellkasomba fúrta, s miután lenyugodott, kicsit elhajolt, és úgy láttam, most ő akar mondani valamit.Felkészültem egy hosszú monológra, tőle is, ahogy az én tettem.
-Szeretlek!-mondta könnyeivel küszködve.Nem, egyáltalán nem volt hosszú.Mindössze kilenc betű, mégis úgy érzem ezzel elmondott mindent, amit tudnom kell.Egyetlen szóval.
-Szeretlek!-ismételtem,majd újra magamhoz öleltem.Nem tudom meddig ülhettünk így, de sosem akartam elmozdulni.-Mindent elölről?-törtem meg végül én a csendet.
-Mindent!-kijelentésére elmosolyodtam, és késztetést éreztem, hogy megcsókoljam.Érezni akartam tökéletes,selymes ajkait az enyémen.

*Harry szemszöge*

-Nee!Hapci!Add vissza az alsógatyám!-kiabáltam az aprócska kutya után, aki  elcsempészte az alsónacim...-Loretta segítenél?-kiabáltam az emeleten készülődő lánynak.
-Miben?-sétált le a lépcsőn.Egyszerű short és póló volt rajta.Haja enyhét hullámosan csapdosta vállát.-Harry?!Mért van rajtad alulról egy törölköző?-nézett rám felvont szemöldökkel, és láttam: nincs sok hogy kitörjön belőle a fuldokló nevetés.

-A kutya!-mondtam egy nagy sóhajt követően.Fejét a konyhapult mellett lihegő kutyához fordította.Igen ennyi kellett neki.Arcát a kezébe temette, és összecsuklott a lépcsőn.Más azt hinné sír, de én tudtam, hogy most bizony önfeledten nevet, levegővétel nélkül.-Héj!Ennyire azért nem vicces.De segítenél?-kérdeztem, mire tekintetét felém emelte.Bólintott majd felállt a lépcsőről, már majdnem a kutyánál járt, amikor visszafordult felém.
-Drága Harry.Mért nem mész fel inkább egy másikért?-nézett rám értetlenül, azokkal a csodálatos zöldes szemeivel.Homlokát összeráncolta, és fejét kissé jobbra döntötte.

*Loretta szemszöge*

-Nem!Nekem az kell!-nyávogott, mint valami ötéves, aki elől elvették az utolsó kedvenc csokiját a polcról, és addig egy lépést sem tesz, míg a neki kedvezőt meg nem kapja.
-Most ez komoly?-néztem rá, ismét hülye fejet fágva.
-Igen!Az a kedvencem! -folytatta.Hát jó.Nincs menekvés.Szerezzük meg az alsónacit!Visszafordultam a kutya felé, aki ott volt, de a gatya sehol.Na ez jó.Akkor még bújócskásat is játszunk...

Ártatlan arcára lehetetlen haragudni.Pedig most nyomós okom lenne rá.Már rég a csodálatos óceánban lennénk Harry-vel, ha nem jön közbe ez az alsónadrág-incidens.A kutya hirtelen mozdulattal megfordult, és a konyhapultot megkerülve a kanapéhoz szaladt, szájában az alsóneművel.
-Oké.Harry, csak óvatosan közelítsd meg hátulról, én jövök oldalról.-parancsot kiadva halk léptekkel mentünk a kutya felé.Igen, igen, igen, már csak két lépés és....és elszaladt!
-Ezt nem hiszem el!Keresztbe tesz nekünk egy kiskutya!-nyafogott ismét az én kitartó barátom.
- Nyugi, az emeletről nincs menekvése!-mondtam majd elindultam fel, nyomomban Harry-vel.Most a francia ágyunk közepén pihent,-Csukd be az ajtót!-szóltam Hazza-nak, aki engedelmesen és halkan rázárta az ajtót.-Te jobbtól, én balról!-mondtam, majd így is tettünk.Mikor az ágy két oldalához értünk, az ujjaival jelzett háromig, majd négyre rávetettük magunkat a kutyára.Szegény apró kis teremtést majdnem összenyomtuk, de meglett az alsónadrág, így végre Harry felöltözött, én megetetettem Hapci-t, aztán mentünk is a partra.
-Búvárkodhatnánk!-mondta, és fogalmam sincs honnan szedte, de tetszett az ötlet.
-Oké, de hogy?-ismét küldtem felé egy értetlen pillantást, de Ő csak elmosolyodott, és magához ölelt, féloldalról, így sétáltunk már egy ideje, amikor Harry kapott egy SMS-t.Mosolyogva olvasta végig, aminek örültem, és reméltem számomra is jó hír.
-Na?-kérdeztem, mikor végig olvasta és pötyögni kezdett valamit.
-Louis és Eleanor újra együtt.-mondta, és egy rövid, de annál édesebb és forróbb csókot lehelt ajkaimra.


*Niall szemszöge*

-Dena, idehoznád a telefonom.Olyan lusta vagyok!Az asztalon van.-kiabáltam a konyhában sertepertélő lánynak.A kis Abbie teljesen leszívta minden energiámat.Most pedig Greg-gel játszanak.
-Parancsolj!-adta a kezembe készülékem.
-Köszönöm.-mondtam, mire csak egy mosolyt ejtett felém.Már rutinosan nyomkodtam a telefonom, amikor az megcsörrent.Egy szót láttam a képernyőn, mégis mintha ezer lett volna: Demi.
-Igen?-szóltam bele, mikor végre felvettem.
-Szia Niall, Demi vagyok.-mondta kedvesen, és hangja a vesémig hatolt.
-Szia!-kiabáltam a készülékbe boldogan.Tényleg az voltam.Jó volt hallani a hangját.-Mi újság?-kérdeztem.
-Arra gondoltam találkozhatnánk valamikor.-mondta bájosan.
-Persze.De most itthon vagyok.De amint visszamentem Londonba, összefuthatunk.-mondtam, talán kicsit fellélegezve.
-Ami azt illeti, én is itt vagyok, Írországban.-hallottam a hangján,hogy mosolyog és ettől én is azt tettem.
-Ohh, az remek.Mikor lenne jó?-kérdeztem.
-Mondjuk ma este?-kérdezett kérdésemre.Amit más esetben nem szeretek, de Neki még ezt is elnézem.
-Rendben, ha elküldöd SMS-ben a szállodád címét, nyolcra ott vagyok.-ajánlottam.
-Akkor este!Szia!-kuncogott, s már ki is nyomta a telefont.Nem kellett sokat várnom, már kaptam is az SMS-t.

Sziasztok.Na ez egy valamivel rövidebb rész, de mivel tegnap si hoztam, ezért nem lett hosszú.Remélem tetszik.Sok puszii..:)