14.rész - Tragédia

 Sziasztok!Tudom már régen hoztam új részt, és ez sem lett valami hosszú.De remélem attól tetszik!Jó olvasást!
Sok ölelés.:')

14.rész - Tragédia

A tegnap estém csodálatos volt.Harry nyugodt szuszogására ébredni, a világon a legeslegszebb dolog.Sokáig elmélkedtem, már tíz óra is el múlt, de valahogy nem akartam kiszállni az ágyból, inkább tovább pihentem.

-Már fent vagy?-fordult át a másik oldalára Hazza.
-Elég rég óta.-mosolyogtam rá, majd puszit leheltem ajkaira.
-Mért nem keltettél fel?-támaszkodott könyökére és bevetette azt a bájos mosolyát amiért több millió lány van oda.
-Annyira aranyosan aludtál.Nem volt szívem.-kacarásztam.
-Na, akkor hajrá!-pattant ki mellőlem, majd a bőröndjéhez igyekezett.
-De friss vagy ma reggel!...-fintorogtam, majd én is bőröndömhöz mentem.Felöltöztünk és lementünk a szálloda éttermébe, ahol reggelizni szoktunk.A többiek, kivétel Zayn már mókásan eszegettek az asztalnál.
 -Jó reggelt!-köszöntünk nekik egyszerre.
-Nektek is!-hangzott a válasz mindenkitől.
Csatlakoztunk hozzájuk az asztalhoz, majd mi is enni kezdtünk.Nem sokkal utánunk megjelent Zayn is, tökéletesen belőtt frizurájával együtt-gondolom ezért késett-.Reggeli után, mindenki összepakolta az esetleg kicsomagolt cuccait, és indultunk a koncert helyszínére.A sofőr már a bejárat előtt várt ránk, egy nagyobb fekete autóval.Egy hatalmas nagy épület elé érve már várt ránk egy kedves de enm túl idős hölgy, na meg persze Lisbeth, a srácok drága menedzsere.
-Na végre, hogy ideértetek!-köszöntött minket ' kedvesen '.
-Sziasztok!Madison vagyok.A ma esti koncertetek helyi szervezője és egyben a mögöttem látható épület igazgatója.Mindenki bemutatkozott, és kezet fogtunk vele.Be érve az épületbe, szebb volt mint kívülről.Kellemes színű falak, hozzájuk illő fotelok és egyéb butrok.
A színpad nagyon, modern és felszerelt volt valamint elég nagy.Itt aztán ugrálhatnak a srácok, amennyit akarnak.Miután minden számot végig próbáltam lépésről lépesre, megérkeztek a rajongók.Az erős sikítozás hallatán, lehetnek egy páran.A smink szobába mindenki elkészült, majd megigazítottam rajzuk a ruhát.Koncert után, mindenki hulla fáradtan zuhant be az autóba-szó szerint-és alig vártuk, hogy a szállodába érhessünk.
-De jó "itthon"!-nyitotta ki a szálloda szobánk ajtaját Louis, majd egy szempillantás alatt el is tűnt.Átmentünk Hazza-val a többieknek szólni , hogy egy fél órán belül mindenki legyen kész, mert indulunk Éjjel fél egy tájában mindenki kényelmesen pihent a turnébuszban, útban Spanyolországba.Rövid időn belül mindenki elaludt.A farzsebemben lévő telefonom rezgésére riadtam fel, és mivel félig Harry hasán aludtam így ő is megébred mocorgásomra.
-Halló.-szóltam bele rekedt hangon a készülékbe.-Most már nem...Hogy micsoda?.Hülyéskedsz?...Holnapra ott vagyok!...Vigyázz rá és hívj ha valami változott...Rendben!...Szia.-könnyek gyűltek a szemeimbe, majd zokogni kezdtem, az eddig csukott szemmel pihenő Harry, gyorsan felült és nem értette mi történt, rémült arccal magához ölelt.
-Loretta!Mi a baj?Nyugodj meg!-szorított magához egyre erősebben.
-Anya...-kezdtem bele, el-el csukló hangon.-...balesetet szenvedett....-zokogtam, amire a többiek is fel keltek.-...életveszélyben van!-Harry arcáról a rémültség hirtelen el tűnt és sajnálkozópillantásával találkoztam.
-Loretta.Mi történt?-szaladtak hozzánk a fiúk, majd "csoport ölelés"-t kaptam tőlük.
-Muszáj oda mennem!Ott kell lennem vele, szüksége van rám!-törölgettem könnyeimet, miután a fiúk elengedtek.Hogy a többiek is megértség mi is van, elmondtam nekik is.Laim azon törte fejét, miként juthatok vissza Angliába.Zayn ajkát harapdálta, Niall arcát kezébe temette és lábfeje megállás nélkül járt, Louis Harry vállára döntötte fejét-így még sosem láttam, arca aggodalommal teli volt, együtt érző pillantásai igazán jól estek-.
-Na, megvan!-pattant fel Liam a fotelből.-Mindannyian veled megyünk!-szólok Lisbeth-nek, hogy nem maradnak el a koncertek, csak mindent tegyen arrébb egy hónappal.Így veled tudunk menni, és a turné sem marad el, mind össze kicsit eltolódik, azt az egy hónapot a rajongók is biztos elnézik nekünk.-magyarázta.
-Erre igazán semmi szükség!Elég ha legközelebbi reptérre kivisztek, onnan pedig már eljutok egyedül is Angliába.
-Na nem!-parancsolt rám Harry.Erről szó sem lehet, nem utazhatsz egyedül, bár mi történhet.-aggodalmaskodott Harry, amire nem értem mi szükség volt.17 éves vagyok, egyik helyen felszállok a repülőre másikon le, és ennyi.Onnantól pedig már Nick vigyáz rám.
-Igaza van Göndörkének!Valamint Liam ötlete is nagyon jó!-szólt közbe Lou.
-Legyen!-engedelmeskedtem.
-Akkor felhívom Lisbeth-et, ő mindent elrendez.Zayn szólj a sofőrnek, hogy a legközelebbi reptérre mennyen!-adta ki a teendőket Liam, aki most is nagyon erős volt, velem ellentétben.Ismét zokogni kezdtem.Eszembe jutottak ez elmúlt évek.Hányszor láttam anyámat részegen.Megszámolni sem tudnám.Milyen életem volt eddig...és milyen van most.Rátaláltam a tökéletes férfire, akiről minden kislány álmodik.Lehet, hogy nem szőke, és nincsen fehér lova, de mindenkinél sokkal jobban szeret, ami nekem sokkal fontosabb.
-Próbálj meg nyugodni!Minden rendben lesz.Mi mindannyian segítünk, bármiről legyen szó!-törte meg gondolat menetemet, Louis de nem bántam.
-Köszönöm srácok!-nyeltem egy nagyot majd Hazza mellkasához bújtam, aki 'védő' kezeivel, szorosan átölelt és hátamat simogatta nyugtatgatásul.
-Ugyan...ez a legkevesebb.-mondta az eddig csendesen figyelő Niall.Liam és Zany mindent elrendezett.Fél órán belül, egy reptéren voltunk.Mindenki hülyének nézhetett.Szemeim már vörösek és dagadtak voltak a sok sírástól.Következő járat, Angliába indult így felszálltunk rá.5 óra repülés után,Londonba szálltunk le.