25.rész - "...ha törik, ha szakad..."

*Liam szemszöge*

Alig vártam, hogy kiszálljunk a kocsiból.Azért hat és fél óra kocsikázás, nem semmi.Igaz, hogy megálltunk ebédelni, de az mikor volt már.Egy gyönyörű vajszínű ház előtt állított meg Danielle.Találkoztam már a szüleivel, meg néhány másik családtagjával is, de itt, náluk, a házukban még nem volt szerencsém találkozni velük.Kiszálltunk a járműből, és egy nyújtózkodást követően kivettük a csomagokat, majd az ajtó felé vettük az irányt.
-Halihóó!Megjöttünk!-kiabált barátnőm, és lecuccolt az előszobában.
-Kicsim!-borult a nyakába anyukája, bár nem tudom honnan kerül ilyen gyorsan elő...
-Liam, jó újra látni.-ölelt meg kedvesen, és még két puszit is kaptam.
-Én is örülök a viszontlátásnak.-bólintottam kedvesen.
-Apa merre van?-kérdezte kíváncsian Danielle, és egy másik helység, a nappali felé ment.
-Estig dolgozik.-húzta el a  száját.


*Zayn szemszöge*

-A következő megálló, Bradford.-hallottam a hangosbemondóban, egy férfi hangot, miszerint nekem itt kell leszállnom.Fogtam a csomagjaimat és elhagytam a kabint, végre.Mivel volt egy kislány, úgy 10 éves lehetett, aki nagy One direction rajongó.És még a pólóján és mi voltunk.Nem tudom, hogy mindig csak ilyeneket hord, vagy ez puszta szerencse.A lényeg, hogy az egész utat végig beszélte.Kis milliárd képet készített, rólam és magáról.És az összes szabad bőrfelületét aláírtam, azon kívül a az  Up all night albumot, és egy posztert.Ezekről megtudtam, hogy mindig nála vannak.Csodás.De vissza a lényegre.Kimentem a kabinból, és éreztem, hogy a vonat lassul, így egyre gyorsabban szedtem a lában, hogy elérjem a kijáratot.Sikerült.Leléptem a vagonról, magammal cipelve utazótáskáimat.A vonatok között cikáztam, míg nem megláttam a bejáratot a hatalmas vonatállomás épületébe.cikáztam a rengeteg ember között, akik egyre és egyre sokasodott.Végül a távolban megpillantottam egy ismerős arcot, anyát.Egyre szaporábban kezdtem szedi a lábaimat, hogy minél hamarabb anya karjaiban lehessek.


*Loretta szemszöge*

-Nos, mit csináljunk délután?-kérdezte kaján vigyorogva, Harry.
-Nem is tudom...aludhatnánk.-mondtam, és próbáltam komoly lenni.
-Jesszusom.Te kezdesz rosszabb lenni mit én.-csattant fel a mellettem heverésző, srác.
-Na, azt aztán nehezen...-mondtam és még mindig mosolyogva egy puszit nyomtam édes ajkaira.
-Elviszlek vacsorázni.-mondta levegő után kapkodva.
-Rendben.-bólogattam, és az ölemben heverésző csöppségre néztem.-És vele mi lesz?-ráncoltam össze szemöldököm.
-Hogy-hogy mi lesz?-kérdezett, kérdésemre.
-Őt ugye nem visszük magunkkal?-tetem fel az újabb kérdést.
-Mért, kinek árthatna?-na ezt már nem hiszem el, egy újabb kérdés...
-Igazad van, de akkor sem tartom jó ötletnek.-ráztam a fejem, miközben a kutyust simogattam.
-Nyugi.Csak vicceltem.Itt marad.-tárta szét teste mellett lévő kezeit, hogy hitelesebb legyen.
-Biztos?-néztem mélyen smaragd szemeibe, amik ismét megbabonáztak.
-Biztos!-mondta hatalmas nyugodtsággal.Ép azt nézte Harry a laptopján, hogy melyik  étterembe mennyünk, amikor megcsörrent a telefonom.Kikerekedett szemekkel néztem a kijelzőt, majd tétovázva az ujjamat a zöld gombra helyeztem, és félénken lenyomtam azt.
-Igen?-szóltam bele elcsukló hangon, így köhintettem egyet mire Hazza értetlenül nézett fel rám, laptopjából.
-Öhh...Szia Lori.Én...-dadogott a vonal túlsó oldalán, egy nagyon ismerős, rég hallatott hang.-Kérlek, fogadd el őszinte részvétem.-mondta ki végül, amitől letaglóztam.
-Kösz...Köszönöm.-mondtam, majd vártam, mert éreztem, hogy ennek a beszélgetésnek még közel sincs vége.
-Ne haragudj, hogy csak most hívlak, meg minden.De én nem, én nem tudtam az egészről.Tegnap este hívtam fel Nick.et, és ő mondta.Nagyon sajnálom, hogy nem lehettem ott a temetésen.-bocsánat kérés, bocsánat kérés hátán.Mégis mit vár?mit kéne most mondanom?Csak úgy lelépett.Illetve én léptem, de akkor sem hívott.Csak miután Harry-vel hazamentünk, ezt a hírt kaptam...
-Semmi gond.Tudom, hogy elfoglalt vagy mostanság.-mondtam, és Harry szaggatott mozdulatait figyeltem, aminek során közelebb jött mellém, és hallgatózni kezdett.
-Igen.-hallottam a bűnbánó hangot a készülékből kiszűrődni.-És milyen Hawaii?-folytatta kissé merészebben.
-Gyönyörű szép.-mondtam és egy könnycsepp merészkedett ki szememből, amit Harry puha érintésével letörölt arcomról és meggyötörten nézett rám.-És, te hol vagy most?-kérdeztem miután erőt vettem magamon.
-Chicago-ban.-vágta rá könnyedén.-Főszerepet kaptam egy filmben, amit itt rendeznek.-tetet gyorsan hozzá.
-Gratulálok.-mondtam és próbáltam kis boldogságot invitálni hangomban, amire a mellettem ül halványan elmosolyodott.
-Úgy halottam, hogy nem egyedül vagy OTT.-hangsúlyozta az utolsó szót, amin akaratlanul is felnevettem.Amikor kisebbek voltunk, úgy terveztük, hogy ha nagy táncosok(akkor még ő is az akart lenni) leszünk, mindenképp el kell jutnunk ide.Látni akartuk közösen a csodás Óceánt.-Hahóó.Hallasz?-kérdezte ijedten.
-Igen.És, igen, nem egyedül jöttem.-vontam a tekintetem Harry-re egyik kezét átfonta derekamon, míg másik a hasamnál, majd a találkozási pontnál összekulcsolta ujjait.-Bizonyára tudod ki, Ő.De ha azt szeretnéd tudni, nagyon boldogok vagyunk, és Szeretjük egymást.-tértem a lényegre, ami már annyira izgatta a vonal másik végén lévő lányt.
-Örülök, hogy végre boldog vagy.Nekem most mennem kell.Vigyázz magadra.Jó volt újra beszélni.Szia.-meg sem várta válaszom már le is tette.Kissé elnyílt ajkakkal fordultam Harry felé, aki kezével összecsukta állkapcsomat, hogy azért nehogy belerepüljön valami.Nyeltem egy hatalmasat és miután feldolgoztam, hogy az "ezer éve" nem látott barátnőm felhívott, felálltam a kanapéról és egy "Megyek készülődni" után, magára hagytam barátomat.
Már egy ideje kutakodtam a bőröndben, mikor ráakadtam a megfelelő ruházatra.Pár kiegészítő kíséretében a fürdőszobába mentem.Felvettem a ruhát, majd gyenge sminkelést követően kifésültem a hajam, és belebújtam a fekete ruhámba.Amihez egy hozzá színben passzoló egyszerű topánkát vettem fel.

Elégedett voltam a végeredménnyel, így gondoltam lemegyek és megnézem Harry-t.Lassan lépkedtem lefelé a csigalépcsőn, nehogy lessek.Mikor végre a nappaliba értem, megpillantottam az elegánsan, mégis kényelmesen öltözött Harry-t

 Aki úgy nézett rám, mintha ufót látna, ezért kicsit megrémisztett, de miután ajkai eltátogtam egy "Gyönyörű vagy"-ot tenyerét felém nyújtotta, amibe én belehelyeztem az ő kezéhez képest aprónak tűnő kézfejem, s miután összekulcsolta ujjainkat, magára hagytuk Hapcit, aki ismét békésen szunyókált.Nem is kérdeztem , hogy hová megyünk, mert tudom, hogy úgysem fogja elárulni, így inkább csak hallgattam a dúdolását mindössze 10 percig.Leparkol egy kietlen,puszta vidéknek tűnő helyen.Értetlenül néztem rá, de ő csak megvonta a vállát és kiszállt a járműből, majd ajtót nyitva nekem engem is kisegített.
-Ide jöttünk?-kérdeztem a semmit nézve.
-Csak várd ki a végét és kövess!-meg sem várta, hogy bármit mondjak, megragadta kezemet, és szép lassú sétának indultunk a naplementében.Már 5 perce csak sétáltunk, amikor egy "erdőhöz" értünk.Mondjuk inkább úgy hogy fás rész.Még mindig csak mentünk és mentünk, kezdtem azt hinni, hogy eltévedtünk amikor megpillantottam  egy fehér matracot, egy kis medencét, és egy megterített vacsora asztalt, egy kis fa terasz szerűségen.Azt hiszem az állam a "padlói" koppant.

-Remélem tetszik.-mondta félénken Harry.
-Tetszik?Ez elképesztő.-mondtam, majd felé fordultam és érzékien megcsókoltam, amiből vad csókolózás lett.Miután elváltak egymástól ajkaink, csak a madarakat, és a levegővételünket hallottam.


*Danielle szemszöge*

Már egy ideje beszélgetünk, és felhőtlenül szórakozunk.Annyira jó volt végre látni a szüleimet.Idő közben apa is hazaért, mert sikerült hamarabb eljönnie, aminek én csak örülni tudok.Ép arról beszéltünk, hogy s mint megy a karrierük a srácoknak, amikor megcsörrent a mobilom.
-Szia Eleanor.-köszöntem, mire nem várt választ kaptam.
-Én ezt nem bírom!...-hallottam az elcsukló, zokogó hangját.
-Istenem!Mi történt?-kérdeztem aggódva, és felpattanva Liam öléből, a teraszra igyekeztem, Liam-mel a nyomomban.
-Louis.Elküldött.Meg sem hallgatott.Szerinted már tényleg nem szeret?-kérdezte aggódva, és hangján hallottam , hogy egyre jobban zokog.
-Ígérem neked, hogy kiderítem!-mondtam nyugtatóan, ám Liam arca cseppet sem volt az.
-De mégis hogy?-értetlenkedett.-Felesleges az egész...-nyelt egy nagyot, és folytatta.-Azt mondta, ő már lezárta a témát.-hallottam, hogy hangja ismét elcsuklik, majd újabb záporesőt indítanak könnyei.
-Eleanor!Nyugodj meg!Hidd el minden rendbe fog jönni!-próbáltam ismét egy kis lelket önteni belé, ami talán sikerült is, mert abbahagyta a szipogást.-Hol vagy most?-kérdeztem.
-Itt.Doncaster-ben.-mondta, és a város nevénél, kicsit ismét lehangolódott hangja.
-Rendben.Vegyél ki egy hotelszobát, és maradj is ott!-mondtam.
-De minek?Minek maradjak itt?-értetlenkedett.
-Mert Louis végig fogja hallgatni a mondani valódat, ha törik, ha szakad!Addig is vigyázz magadra, és próbálj lenyugodni!Szia.-és ezzel meg sem várva válaszát, és kikerülve ellenkezését, kinyomtam a telefont, és a gondolkodó arcú Liam felé néztem.
-Egy módon deríthetjük ki érez-e még bármit is Lou Eleanor iránt.-szólalt meg hosszas csend után, majd egyszerre mondtuk ki:
-HARRY!-döbbenten néztünk egymásra, hogy még most is egy rugón jár az agyunk.Mind ketten tisztában voltunk azzal, hogy Louis leginkább Harry-nek tud megnyílni.

Na íme a 25 rész.Mivel most pár napig nem leszek gép közelben így itt egy újabb rész.Írjatok hozzászólásokat, és majd jön a következő.Remélem, annyira nem lett unalmas.Puszillak benneteket!.x :)