30.rész - Meglepetés,meglepetés hátán

.::Eközben::.*Zany szemszöge*

Még egy utolsó simítás a hajamon és már kész is.Áhh,csodás!Na,akkor telefon,pénztárca,kocsikulcs...minden megvan.Körbenéztem a szobában,hogy nem-e felejtek ott valami.Ohh,dehogynem.A rózsát,amit Niall-el vetettem.Nekem nem volt már időm.
Lenyomtam a szobaajtóm kilincsét,majd két lépést követően már kopogtam is Dena ajtaján.Kisvártatva,de végül kinyitotta azt.Az a gyönyörű mosoly,az a csodás haj,és ...azok a szemek.Bolond vagyok,mert hagytam,hogy mindez másé lehessen.

-Zayn,hahóó!Ennyire rossz?-legyezett kezével az arcom előtt.
-Mi?..nem dehogy!Gyönyörű vagy!-dicsértem mire elmosolyodott.-Ez a Tiéd!-adtam át a  hátam mögött lapuló,  szúrós,de annál szebb vörös rózsát.
-Köszönöm.-mondta, és egy pillanatra eltűnt,majd visszajött,immár táskájával kezében.
-Indulhatunk?-aprót bólintott,majd kezembe karolva indultunk meg lefelé.Úgy éreztem,hogy ez már randi.Sőt, egész biztos,hogy ez már randi.Mihelyst elhaladtunk a nappali előtt vigyorgó arcok követték minden egyes mozdulatunkat.-Elmentünk!-kiabáltam vissza az ajtóból.
-Láttuk!-szólt Niall vinnyogós hangon.
-Hová megyünk?-kérdezősködött.
-A kedvenc helyemre.-mondtam egy vállrántás kíséretében,majd ajtót nyitottam és segítettem neki beszállni.

*Harry szemszöge*

-Loretta Morgan.Lennél a feleségem?- kérdeztem,kicsit félénken,de a "feleségem" szó kimondása után megkönnyebbültem,és elszállt minden félelmem.Tekintetemmel övét kerestem,de azok a gyűrűn pihentek.Láttam,hogy ledermedt.Mintha megállt volna körülötte minden.Levegőt is alig vett.Többször szólásra nyitotta a száját,de hang nem jött ki rajta.-Persze esküvő csak akkor lesz,ha az már nem lesz illegális.-mondtam, és úgy láttam ezzel megkönnyebbült.Kifújta a levegőt,és hatalmas mosolyra húzta ajkait.
-Igen!-mondta kérdésemre a választ.Azt nem mondom,hogy gondolkodás nélkül,de "igen"-t mondott.Felálltam és kivettem a kis dobozból a csillogó gyémánt gyűrűt.Szemébe néztem, majd le ami teste mellett pihent.Felemeltem és tenyeremben tartva ráhúztam gyűrűs ujjára az ékszert.Észre sem vettem,hogy mindez idő alatt ő már csak engem nézett.Tekintetem ismét arcára emeltem.Ott álltunk egymással szemben.Kéz a késben,alig pár centire egymástól,a gyönyörű naplementében.Egyre jobban tűnt el a távolság köztünk.Mikor a mellkasunk összeért,száját enyémre tapasztotta.Enyhén elnyíltak ajkaim,majd hosszas csókcsatába kezdtünk.Párszor megálltunk levegőt venni,de nem tágítottunk.Felkaptam kezembe,és óvatosan lemásztam vele a sziklákról,majd az apartmanunkig meg sem álltam.Azt ajtóban letettem,hogy kinyithassam azt,majd ismét ölembe véve rohantam fel vele a lépcsőn.Óvatosan letettem az ágyra,és még tüzesebben folytattuk csókunkat.Kezeim a derekán és a fenekén kalandoztak.Már ép a pólójától akartam megszabadítani amikor a kutya felugrott az ágyra, és szabályosan röhögve lihegett az arcunkba.
-Hapci!Tűnés!Menny már!-lökdöstem le az ágyról,de ő újra és újra felugrott.
-Hagyd!Úgy sem tudja mit csinálunk.-mondta, Loretta huncutsággal hangjában.
-De!Nagyon jól tudja.-mondtam, és most a kutyát kaptam fel az ölembe,majd kizártam a szobából.Vissza másztam előző pózomba, és ott folytattuk ahol félbeszakadt.Ezúttal sikeresen kaptam le róla pólóját,és minden egyebet.

*Louis szemszöge*

-Na, sipirc csajok!-mondtam nekik,miután sikeresen leszállt a gép.Nem szerettük volna lassúságunkkal és bénaságunkkal lelassítani,hogy a többi utas leszálljon ezért maradtunk utoljára.Két rózsaszín kis táskával egyik kezemben, míg másikban drága barátnőm keze volt.A lányok felszabadultan és vidáman,ugrándozva szálltak le.Mivel a Twitteren azt osztottam meg,hogy este száll le a gépünk,csak néhány rajongó állított meg.Sikeresen fogtunk egy taxit,és miután bediktáltam a címet,ismét csak várni kellett.20 perc utazgatás után megpillantottam rég látott,oly szeretett másik otthonomat.
-Mindenkinek mindene megvan?-néztem körbe a lányaimon (persze nem a lányaim,csak ... mindegy tudjátok,hogy értem?!) és miután megbizonyosodtam róla,hogy mindenki és minden megvan,néhány bőröndöt felkapva a bejárati ajtóhoz mentem.az előszobában lepakoltam a cuccokat, majd egy újabb adagot.
-HAHÓÓÓ!!-kiabáltam,de ezek szerint a srácok odaát vannak.Már ha van már itthon valaki.
-Gyertek, itt senki sincs.Szerintem odaát vannak!-mondtam.Egyik oldalamon Phoeb kezét fogtam, másikon Eleanor-ét,aki Daisy-ét.Csengettem egy jó hosszút és vártuk,hogy valaki ajtót nyit-e.
-Az istenit!Jövök már!Jövök!-kiabálta az ismerős mély hang.
-LIAM!-kiabálták a kicsik,amikor az ajtó kinyílt és meglátták a hang tulajdonosát.
-Hát ti meg?-nézett rájuk.A lányok majdnem fellökték,miközben megölelték.
-Jönni akartak.-mondta,de ekkor megpillantottam Danellet és a szöszit is.Mindenki köszönt mindenkinek,aztán leültünk a nappaliba.-Héé!Zayn még nem jött meg?-kérdeztem a beszélgető,vihorászó társaságtól.
-Randin van!-mondta hatalmas vicsorral arcán Niall.
-Már?-kérdezte Eleanor,miközben szemöldökei az egekbe futottak.
-Kivel?-tettem fel az abszolút hülye kérdést,mivel Zayn bárkivel randizik.Biztos megint valami rajongó.
-Az unokahúgommal.-húzta ki magát büszkén Niall,még a szeme is elkezdett csillogni.
-Hogy mi?Dena-val?-néztem meteorit méretű szemgolyókkal a Szöszire.
-Igen.-mondta és kényelmesen elhelyezkedett,ismét.