23.rész - Nem várt fogadtatás

*Loretta szemszöge**

Tegnap bevallom iszogattunk egy kicsit,így nem mindenre emlékszek.Például arra, hogy hogyan kerültünk haza...na arról fogalmam sincs.Örültem reggel, mivel fejfájás nélkül ébredtem.óvatosan felültem az ágyba, majd kinyitottam a szememet.Minden szekrényajtó tárva nyitva, és a zilált jobbra-balra ugráló és kapkodó Harry dobálta bele a füldön fekvő utazó táskába a szükséges dolgait, na meg úgy láttam az enyémeket is elkezdte.
-Mit csinálsz?-kérdeztem reggeli, rekedt hangomon.
-Jó reggelt, hercegnőm!-lépett az ágyhoz, majd közel hajolva hozzám, egy hosszú csókot lehet ajkaimra.
-Hová...-ekkor beugrott a tegnap este egy része.Boríték.Jegyek.Hawaii.Holnap reggel...-...vagyis ma...-mondtam ki hangosan gondolatom utolsó szavait.
-Mit ma?-nézett rám felvont szemöldökkel.
-Ma megyünk.Mért nem keltettél feeeeel?-nyafogtam, ami őszintén mondom nem a szokásom.
-Szerettem volna, ha kipihened magad.-mosolygott és összehúzta az egyik utazó cipzárját.
-De, azért megyünk Hawaii-ra, hogy pihenjünk, nem de?
-Az mindegy.Na viszont most már igyekezz Csipkerózsika.Egy óra múlva indul a gép.-hogy mi van?atom  erővel rohantam a fürdőbe.Gyors zuhany és tisztálkodás után, magamra kaptam egy farmer egy póló és fehérnemű kíséretében,aztán felvettem a kedvenc tornacsukám, és a szükséges dolgaimat bőröndömbe dobáltam.

*30 perc elteltével*

-Harry, ígérd meg, hogy nagyon vigyázol rá!-parancsolta neki az én egyetlen bátyuskám...Nick.Kicsit...kicsit nagyon aggódott.
-Mint a két szememre.-mosolygott Hazza, és megölelték egymást.Még egy utolsó ölelés adtam a bátyámnak, aztán "Lienelle" páros felé fordultam.
-Aztán nem megenni egymást, míg visszajövünk!-néztem rájuk szúrósan, majd arcvonalaim kisimultam és mosolyt dobtam feléjük, amit viszonoztak is.A hangosbemondón a Hawaii járatot jentették be, mi pedig szépen lassan elindultunk a repülőgépünk felé.

*7 óra elteltével*

-Kérem az öveket becsatolni.A telefonokat és egyéb mozdítható tárgyaikat, helyezzék biztonságba.A gép leszáll.-mondta egy gépies hang.A parancsnak megfelelően elraktam zsebembe a telefonom, és becsatoltam az övemet.Harry-re néztem aki, érdeklődve fürkészett engem.Közelebb hajoltam, és megcsókoltam.
-Köszönöm.-lihegtem elszakadva puha, lágy ajkaitól.
-Mit?-vonta fel jobb szemöldökét.
-Rám fér egy kis kikapcsolás.-magyaráztam ennyivel,tudtam hogy így is megérni.
-Szeretlek!-mosolyogva mondta e szavakat, és így még jobban estek.
-Én is Szeretlek!-nézett mélyen a szemembe, s most ő csókolt meg.Éreztem amint egész testem bizsereg, ám ezt egy másik érzés váltotta fel,ami hirtelen jött.A gép leszállt, s erősen csapódott a kifutó(befutó)pályához.Pár percen belül, kisebb-nagyobb bajlódások után, már a bérelt, saját autónkban ültünk.(igen, Harry ragaszkodott hozzá, hogy bérel egy autót, mivel nem akar két héten keresztül taxizni, ha távolabbi helyre vágyunk apartmanunknál.)A kilátás mesés volt, már a kocsiból is.Mivel a kocsi fedetlen volt, így élvezhettük a szellőt.10-15 perc kocsikázás után, leparkolt egy gyönyörű ház mellett.Na, ne, ne, ne.Komolyan?Itt fogunk "lakni" két hétig?...csak két hétig?Itt életem végéig ellennék.A csodás kilátás, a meseszép ház...Az udvarról a kilátás, eszméletlenül csodaszép volt.A fél tengerpartot be lehetett látni.Csak pár lépés és már az óceánban moshatom a lábam.

Miután kipakoltuk a csomagokat, és végig néztük a ház minden egyes szegletét, felkaptam a bikinimet, míg Harry egy fürdőnadrágot és kifeküdtünk élvezni a nap sugarait.Mivel már a délutáni órákban jártunk nem volt olyan magas az UV sugárzás, de a naptejet elbírtuk.
-Na, lenne kedved sétálni?-állt fel a napozószékből Harry, és napszemüvege mögül pislogott egy párat.Ige, kicsit szunyókált.Fárasztó volt a repülőút.
-Lenne.-nyögtem ki erőtlenül...vagy mégse lenne?..
-De ha gondolod rendelhetünk kaját, hozok ki egy pokrócot, és vacsizhatunk a holdfényben, a csillagokkal...aztán pedig csinálhatnánk még valamit.-vigyorgott sejtelmesen.Én is sejtettem mi jár a fejében...
-Rá ér a séta holnap.-mosolyogtam vissza Rá, majd felálltam és mellé léptem.-Lehet, hogy a "még valamihez" is kedvem támad.-most már én is ugyan olyan képet vághattam, mivel ugyan azok a gondolatok motoszkáltak fejemben, mint az Övében.
-Remek.-dörzsölgette tenyerét.Csak nevetni tudtam cselekedetén.Azon kaptam magam, hogy már mindketten csak mosolygunk és egymás arcát fürkésszük.Egyre és egyre közelebb egymáshoz.Homlokát rádönti egyémre, majd szorosan átöleli derekamat, s én tétlenkedésemet követően kezeimet nyaka köré fonom, majd gyengéden megcsókoltuk egymást.Egész testemben áramosságot éreztem.Amolyan feltöltődést.Miután "elszakadtunk" egymástól, még mindig derekamat karolva, a házba vezetett.

*Niall szemszöge*

-Na cső srácok.Itt a taxim.-majd mire befejeztem a mondatot, minden sráchoz odaléptem, és szorosan megölelgette, aztán Danielle-t és mivel nem rég megjött Amanda így őt is.
-Vigyázz magadra, haver.-köszönt el végül Liam.
-Ti meg egymásra!-kacsintottam a velem szemben álló társaságra, majd kivonszoltam csomagjaimat a taxihoz, s a kedves idős úr segítségével a csomagtartóba pakoltunk, aztán célba vettük a repteret.Alig várom, hogy újra láthassam a családomat, és a világ legaranyosabb unokahúgait.Abbie-t és Dena-t.

*Louis szemszöge*

Miután elment Niall, Liam és Danielle eltűntek az emeleten...na Louis!Csak semmi perverzség!-oktattam magamat agyban, hiszen hajlamos vagyok túlgondolni a dolgokon.Szóval, ott jártam, hogy Danielle és Liam felmentek a szobájukba...Nick és Amanda elmentek a temetőbe.Zany és én a nappaliban nyúltunk el, és élveztük a tétlenkedést.De nem sokáig.Valaki kopogott a bejárati ajtón, s mivel Zayn barátom elég lusta, így én méltóztattam az ajtóhoz fáradni, és beenged kedves vendégünket.
-Helló Louis.-üdvözölt menedzserünk, Lisbeth.
-Lisi.-örvendtem, majd két cuppanós puszit nyomtam arcára.
-Na, kik vannak még itt?-ment beljebb a lakásba, és közbe felrakta dzsekiét a fogasra, és kibújt cipőéből.
-Zayn, amint látod.Ja meg a gerlepár odafent.-vigyorogtam, persze hogy egyből rosszra gondoltam...De amint láttam Zayn is, jót nevetett kijelentésemen és Lish is jót mosolygott.
-Tomlinson, ezért még kapsz!-hallottam meg Liam hangját a hátam mögül, és sikítva ugrottam egyet.
-Azt hiszem ezzel 1-1.-kuncogott Tündérien Danielle.
-Na csüccs le ti is!Már ép szólni akartam, nektek is.-terelte a kanapéra a párocskát.
-Akkor, Liam és Danielle, ti hogy s mint tervezitek ezt a szabad két hetet?-tette fel előbb nekik kérdését.
-Danielle és én elmegyünk előbb, az Ő, majd az én családomhoz is egy-egy hétre.Pontosabban, ma késő délutánra tervezzük utunkat.-mosolygott a komoly és egyben érzékeny "szőke herceg".
-Rendben.Zayn?-váltott gyorsan Lisbeth.Sokszor nem bírom követni...bár én sok mindent nem tudok követni, de az most mellékes.
-Szint úgy délután megyek haza, Bradford-ba.-mondta unottan és egybe izgatottan is.
-Oké.És te?-fordította felém fejét, mire én feleszméltem elmélkedésemből.
-Ja, én?-pislogtam nagyokat, mintha ülne rajtam kívül még valaki a fotelban.-Én...hány óra van?-ráncoltam homlokom, és már jött is a válasz Liam-től.
-Fél 2.
-Ohh.Akkor sietek mondandómmal.Én, haza megyek Doncaster-be, a drága szeretett családomhoz, akik már nagyon hiányoznak, és velük töltöm a két szabad hetemet.Ja, és azt hiszem fél óra múlva indulok, kocsival, csak 5 óra, és már hiányzik a vezetés, szóval, ha nem haragszotok, megyek és összecuccolok.-vigyorogtam a csekély társaságra, majd felpattantam és célba vettem ideiglenes hálószobámat.Amint sikerült minden cuccomat beletömni 2 bőröndbe és 1 nagy utazóba, lehurcoltam őket a lépcsőn.Elköszöntem mindenkitől, és írtam egy SMS-t anyunak.

" Hamarosan indulok, és vacsira otthon leszek.Puszilom a kicsiket.Szeretlek<3 "

Beindítottam autómat, és örömmel vettem tudomásul, hogy végre vezethetek.Kicsit talán a megengedettnél jobban száguldtam az autópályán, de ha senki sem látja, akkor nem gáz.Három óra vezetés után beértem egy kis városba.Mivel ez az egyetlen, amiben átmegyek a belvároson, gondoltam megállok egy bevásárlóközpontnál.Leparkoltam, és amint beértem a hűvös üzletbe, elvettem egy kosarat, és abba pakoltam.Első és legfontosabb, egy nagy csomag répa.Aztán mivel gondoltam a drága húgaimra, vettem még egy csomó édességet.Kicsit őrültnek nézhetett a bevásárlós csaj, egy zacskó répával, meg egy csomó rózsaszín zacskós édességgel.De sebaj.Út közben elrágcsáltam pár répát, és énekelgettem az Up all night albumunkról.Egész gyorsan eltelt a maradék két óra, és azon kaptam magam, hogy elhaladok a "Doncaster" feliratú tábla mellett.A szívem hevesebben kezdett verni, alig vártam, hogy karjaim között érezhessem anyát, apát és a lányokat.Amint befordultam az utcánkba, lassítottam eddigi gyors tempómon, és szinte lépésben haladtam.Örömmel idéztem fel emlékeimet, melyeket sosem felejtek el.Amikor a haverokkal késő estig kint fociztunk.A nyári biciklizések.Amikor megtanítottam, a legnagyobbik húgomat focizni.A rengeteg gyönyörű emlék és meghatottságtól örömkönnyek gyűltek szemeimbe, de nem engedtem őket szabadjukra, ugyanis a négy szöszi húgocskám, akik nagy valószínűséggel kint várakoztak érkezésemre, észrevették a kocsit, és ugrándozni kezdtek.Amint leparkoltam a ház előtt mind odaszaladtak hozzám.Kiszálltam és az első ölelés Phoebe kapta, és a mellé járuló cuppanós puszikat.Aztán Daisy, Félicité és Lottie követte őt soron.Az ikrek kezemet szorítva rángattak be a házba, ahol elsőként a fél éves új jövevény Nelli szaglászott végig.(félre értés ne essék, Daisy és Phoebe kapták születésnapjukra a kiskutyát)Aztán beljebb haladva a nappliba megpillantottam anyát, apát és ... Eleanor?!

22.rész - "A banda nem oszlik fel!"

*Loretta szemszöge*

-Hasadra süt a nap!-suttogta, egy mély reggeli hang a fülembe e mondatokat.
-És az miben zavar téged?-fordultam a hang irányába, de a szemem még mindig csuva volt.Bár nem láttam, de hangjáról és illatáról egyből felismertem.
-Semmiben.Csak gondoltam nem szeretnél ágyban ebédelni.-még mindig nem hallottam, de tudtam hogy mondata végét elmosolyogta.
-Mér hány óra van?-nyitottam ki hirtelen a szemem és felültem az ágyba.Szemeimet erős fény kínozta, ezért összeszűkült tekintettel méregettem a mellettem fekvőt.Egy szál alsógatya takarta férfiasságát.Semmi több.Kényelmesen elterülve feküdt mellettem, és érdekesen, mosolyogva nézett rám.-Szóval?Hány óra?-sürgettem reggeli rekedt hangomon.
-Ja, öhh.. fél egy!-fordult vissza felém, telefonjából.
-Úris'ten.Mért nem keltettél előbb?-nyöszörögtem és visszadőltem párnáim tömegébe.
-Csak.Ráérünk.Niall még mindig alszik...-rázta meg fejét, maga elé bámulva.
-Többiek?-érdeklődtem.
-Liam elment bevásárolni Nick-el.Amint már mondtam Niall még "húzza a ló bőrt".-rajzolgatta kezével a jeleket a levegőbe-Lou...ház ja.Louis egy tál karikára vágott répával nézi a Spongyabob-ot.Zayn a hajával balódik már egy jó ideje.Minimum harmadjára kezdte elölről.-szörnyülködött a társaságon.
-Hmm...-vontam vállat vigyorogva.-És te?
-Épp a Hercegnőmet keltettem fel.-közelebb hajolt és egy puszit nyomott a számra.-Jössz le?-mászott rajtam keresztül, amire felnevettem.Annyira aranyos volt.
-Igen, csak felöltözöm.
-Minek?-nézett rám értetlenül az ajtóban állva.
-Harry!Csak egy póló és egy bugyi van rajtam...-néztem rá elég hülye fejet vágva, mivel jót mosolygott.
-Az sose baj!-kacsintott majd megfordult tengelye körül és elhagyta a helységet.
 Elvégeztem reggeli teendőimet, majd magamra kaptam egy egyszerű melegítőt és pólót, aztán lementem a földszintre a többiekhez.
-Szia hétalvó!-üdvözölt Lu, de egy percig sem vette le tekintetét a TV-ről.
-Sziasztok!-ültem le a kanapéra Harry és Zayn közé.(Louis a földön feküdt...hason.)-Mit csinálunk, a nap hátra lévő részében?-néztem felváltra a két elérhető fiúra.
-Hááát.-gondolkodott Harry.-Először is elmegyünk ebédelni.Aztán interjút adunk, 4-kor.De az gyors lesz.5-ig simán végzünk.Aztán pedig majd lesz egy bejelenteni valóm!-mosolygott rám angyalian.Hát jó, izgatottan várom a bejelenteni valóját.
-Akkor megyek átöltözök...megint.-már pont fel akartam állni, amikor egy erős mégis gyengéd kéz visszarántott és én az ölébe huppantam.Lefektetett a kanapéra és egy hatalmas cuppanós csókot lehelt ajkaimra.Aztán felültetett, de még mindig nem engedett el.-Mehetnék?-mosolyogtam rá, mire közel ragadott magához és megcsókolta nyakamat, amit miután elengedett hatalmasat cuppant.
-Gyerek halkabban már!-kiáltott ránk Louis.Pont Ő mondta, hogy "gyerekek"?..Mi csak nevetni tudtunk rajta.

*2 órával később*

-Mindenki megvan?-nézett körbe Liam.-Na akkor nyomás!-terelgetett minket, akár csak a bárányokat.Beültünk a fekete kisbuszba, és a kedvenc éttermem felé invitáltam Harry-t.Végül nehézkesen, de odataláltunk.Próbáltunk bent egy eldugottabb asztalhoz ülni, hogy nyugisan megebédelhessünk.ez kisebb-nagyobb sikerrel ment.Már menni akartunk, amikor egy csapat lány rohamozta meg az asztalunkat.
-Ti, ti...-dadogott az egyik szőkeség.
-Mi vagyunk a One direction.-fejezte be a mondat végét unottan Harry.-Figyeljetek!Ha kaptok aláírást, meg képet, akkor megtennétek, hogy nem kürtölitek világgá, hol vagyunk?-kérlelte őket, Hazza.Úgy látszik nagy sikerrel, mivel a 7 lány csak szaporán bólogatott és nyújtották nekik a papírokat, telefonokat,könyveket és egyén más segédeszközt.A dedikálás után, végre ismét nyugisan magunkra maradtunk.-Na akkor mennyünk.Fél négy van!-nézett az órájára Harry mosolyogva.Átkarolta derekamat, és kisétáltunk a friss levegőre, amíg Liam fizetett.Elindultunk a stúdió felé.Végül egy hatalmas épület előtt álltunk meg.Kívülről már láttam, de belülről még nem.Mikor beléptünk az ajtón, a srácokat egyből ellepték a kamerák.Én inkább leültem egy fotelba.Kezembe vetem az asztalon heverő magazinokat és elmerültem a legújabb búvárhírekben.

*Louis szemszöge*

Beinvitáltak minket egy kis terembe, ahol nem voltak kamerák.Nem sokra rá, miután elfoglaltuk helyünket kényelmesen, ki kanapén ki fotelban, bejött egy 30 körüli nő.
-Sziasztok fiúk!-köszönt kedvesen, mire kórusban jött a válasz.-Miranda vagyok.Egyértelműen én foglak most titeket interjúvolni.Ne utáljatok meg, nem én találtam ki a kérdéseket!-nevetett kedvesen, mire mi is elmosolyodtunk.Nem mutatkoztunk be.Az elég hülyén jött volna ki.Minek mondjuk ha így is tudja?...-Szóval, akkor kezdjük.-kezébe vette a papírjait, és bekapcsolta a diktafont.-Először is, elég sok pletyka vagy nem pletyka kavarog, arról, hogy mért hagytátok abba a turnét.Van egy ilyen.:
"A One direction abba hagyta a turnét, mivel Harry kórházba került, gyógyíthatatlan betegsége miatt."-Na mit szóltok?-leginkább köpni ,nyelni nem tudtunk, nem hogy hozzáfűzni valamit.Aztán végre Harry törte meg a varázst.
-Hát, ez elég érdekes, mert amint látod itt vagyok és nem kórházban.Mellesleg kutya bajom.Szóval, ez durva egy pletyka.-rázta értetlenül a fejét.
-Értem, na itt a másik.:
"A híres Brit fiúbanda abba hagyta a turnét, ami nem olyan rég kezdődött, mivel teljesen kiborította őket a sok sikítozó rajongó és a kimerítő munka, ezért szünetet tartanak.Azt még nem lehet tudni mikor folytatják a turnét.Más források szerint, Louis Tomlinson és a göndör fürtös Harry Styles, vagyis a 'Larry Stylinson' összeveszett.Ezt egy kép is igazolja, ami a rajongókat nagyon megrémisztette.Lehet, hogy a turné már soha nem fog folytatódni?Mi van ha felbomlik a banda?"- Az utolsó mondat után, ránk nézett papírjai közül és véleményünket várta.Ismét mindenki lefagyott.Hogy tudnak ilyeneket kitalálni?Szörnyű!
-Ez sem igaz.Harry-vel nem veszekszünk.Nem tudom milyen kép lehet, de biztos van rá ésszerű magyarázat.Mi van, ha csak egy apró dühkitörés fényképeztek le?A lényeg, hogy nagyon jól megvagyunk mindannyian.A banda nem oszlik fel!-jelentettem ki büszkén, amire a többiek egy egyetértő bólintással válaszoltak.
-Rendben srácok.Itt a harmadik és egyben utolsó hír, avagy pletyka.:
"A One direction nevű, Brit fiúbanda egyik tagja, név szerint Harry Styles barátnője családjában elhunyt valaki, ezért a banda abbahagyta az Európai turnét, de egyes források szerint, csak egy kis időre.Azt még nem tudni, hogy a lány családjában ki hunyt el, valamint azt sem, hogy lesz e folytatása a turnénak."-kissé nyugodtam volt a levegő, mivel végre nem valami szánalmas hazugságot írtak rólunk.
-Igen.Ez történt.-bólogatott lehajtott fejjel Harry, mire Niall átkarolta a vállát.
-Rendben.Akkor ezt is tudjuk, viszont azt nem, hogy kit veszített el a kedves barátnőd.Azt szabad?-nézett kicsit félénken(bár nem tudom mitől) a riporternő, mire Harry segélykésően rám nézet, és bólintott egyet, jelezve, hogy Ő nem tud nyilatkozni és rám hagyja.
-Az édesanyja.-szólaltam meg halkan.Miranda amolyan "sajnálom" nézést küldött felénk.
-Akkor hát ez is rendben van.És, hogy vagytok a lányokkal.Menjünk sorba.Niall?
-Hát.Nekem most nincs barátnőm.-rántott egyet a vállán, 'nemtörődöm' stílusba.
-És esetleg, olyan lány aki tetszik?-faggatta tovább.
-Nem.Azt hiszem, most olyan sincs.-rázta most már a fejét.
-Harry?Ti jól kijöttök a barátnőddel?
-Igen.Tökéletesen megvagyunk.Nagyon szeretjük egymást.Szerintem ez épp elég.-nyálas volt, de egész jó.
-Örülök.Liam?-nézett a következő áldozatra.
-Hát.Most már mi is nagyon jól megvagyunk.Úgy ahogy Harry-ék, mi is nagyon szeretjük egymást.-mondta őszintén, ahogy azt már megszokhattuk.
-Hogy érted azt, hogy most már?-vonta fel a szemöldökét, Miranda.
-Volt egy kisebb vitánk.De nem komoly.Tisztában vagyunk az érzéseinkkel, és tudtuk, hogy egymással akarunk maradni, nem pedig külön.-folytatta monológját.
-Értem.Zayn?-nézett a mi Rosszfiúnkra.
-Nekem sincs barátnőm.-rántott vállat.
-Rendben.És kiszemelted?Úgy értem valaki aki tetszik?-tette fel ugyan azt a kérdést amit Niall-nél.
-Az sincs.-mondta teljesen nyugodtan, azonban én kicsit sem voltam az.
-Oké.Na és te Louis.Kiheverted a szakítást?-tért át rám és E...hagyjuk, hogy kire.
-Ki.-válaszoltam "hosszan".
-Remek.Akkor ezzel a témával is megvagyunk.Még egy utolsó kérdés.Folytatjátok az Európai turnétokat?És mikor?-na ezt még mi sem tudtuk, de Liam erre is tudott válaszolni.Ki más?
-Igen, remélhetőleg ha nem jön közbe semmi, akkor tudjuk majd folytatni, hamarosan.-magyarázta.
-Jól van.Akkor ennyi lenne.Köszönöm fiúk!További szép napot!-köszöntünk neki és ezzel már el is tűnt.
-Ez azért durva volt...miket ki nem találnak.-rázta a fejét megállás nélkül Szőke barátunk.
-Ja.-bólogatott Zayn.
-Na akkor irány srácok!Loretta már biztos tűkön ül!-siettetett minket,kifelé a szobából Harry.

*Loretta szemszöge*

Már egy jó ideje üldögélek idekint, amikor láttam, hogy a riporter nő (remélhetőleg ő volt az) kisétált a szobából.Reméltem, hogy vége és nem kell már itt ülnöm.Nem sokra rá láttam, hogy ismét nyílik az ajtó.Először Zayn mellette Liam, mögöttük Niall és végül a két jó barát jöttek ki.
-Nem unatkoztál, kicsim?-nyomott egy puszit a homlokomra Harry.
-Nem.Egész jól elvoltam ezekkel a magazinokkal.-válaszoltam.
-Nők...-merengett a gondolataiba Louis, mire én csak egy szúrós pillantást vetettem rá.
-Hogy ment?-néztem körbe a társaságon.
-Jól.Ugye nem baj, ha tudják, hogy anyukád temetése miatt jöttünk ide?-nézett rám zöld szemeivel Harry.Ezeket a szemeket még a kölyökkutyák is megirigyelhetnék.
-Nem.Úgyis el kellett volna mondani.Vagy előbb-utóbb kiderül.De úgy látszik előbb, mint utóbb.egyébként mit is akartál mondani?-néztem rá felhúzott szemöldökökkel.
-Azt ne itt!Mennyünk el vacsorázni!-ajánlotta, amire egyetértően bólogattam.
-Gyerekek.Még csak Fél hat van...-szörnyülködött Lou.
-Fél hétre odaérünk egy étteremhez, és az úgy pont tökéletes.Lou tiéd a kocsi!Egy karcolást se lássak rajta!-tette féltetten az említett srác kezébe a kocsikulcsot, amjd összekulcsolta ujjainkat és köszönés után elhagytuk az épületet.
-Na, hová megyünk?-érdeklődtem 10 perc séta után.
-Láttam egy jó kis éttermet.De előtte mozizhatnánk.Vagy bowling?-tette fel a jobbnál jobb kérdéseket.
-Inkább filmezzünk most!Nem baj?-rebegtettem szempilláim.
-Dehogy!-és ezzel egy csókot nyomott ajkaimra.
Egy jó fél órás séta után a Mozi-hoz értünk.Három film közül választhattunk, amik 15-20 percen belül kezdődnek.1.Harry Potter nem tudom hanyadik része.Azt egyből lezártuk.Nem rajongok a Potter srácért.2.Egy romantikus vígjáték, azt hiszem a Marly and Me.Valami kutyás.3.Egy horror.Hát, nem tudtam dönteni (nem azért mert mindegyikre be szerettem volna ülni) így Hazza-ra hagytam a döntést.
-A Pottert már láttam, Te pedig nem szereted.A horror-t inkább kihagynám.Legyen az a Marly-s.Hátha jó lesz.Végül is, amíg veled lehetek, felőlem akár mi mehet.-mosolygott azzal a féloldalas-macsó mosolyával, majd csókot lehet ajkaimra.
-Akkor legyen az!-egyetértően bólogattam.Megvettük a jegyeket, majd nem soktra rá elkezdődött a film, s mi elfoglaltuk a helyünket.Egész jó volt a film.Volt olyan része, például a legvége, amikor nem bírtam női érzékenységemmel, és elsírtam magam.Olyankor Harry erősen magához szorított és simogatott.Végül is egész végig így ültünk.

*A film után*

-Ahjj!Ugye nekünk is ilyen szép kis családunk lesz?-néztem rá, miközben még mindig kezemben szorítottam a már nedves sebkendőt.
-Még ennél is szebb!-mosolygott.Most én csókoltam meg.-Na akkor mennyünk vacsizni.Hova szeretnél menni?-nézett rám, és megtörölte óvatosan a szemem.Ami még kicsit könnyes volt.
-Valami hangulatos, csendes helyre.-meredtem magam elé.
-Tökéletes.-mondta Harry.Kisétáltunk az utcára és fogtunk egy taxit.Bediktálta Harry a címet, majd megálltunk egy kicsi és csendes helyen.Pont amire szükségem volt.-Megfelel?-nézett rám angyalian, amire csak egy puszit nyomtam a szájára.
-Ezzel válaszoltam?-kérdeztem mosolyogva.
-Mindig így válaszolj!-nevette el végül magát.Bent helyet foglaltunk egy eldugottabb helyen.Már kihozták a megrendelésünket, amikor a várva várt pillanathoz értünk.
-Szóval.Amit mondani szerettem volna...-húzta az időt, nekem pedig majd át szakította szívem a bordáimat.
-Mond már!-meredtem rá izgatottan.
-Inkább mutatok valamit..benyúlt blézere belső zsebébe, s egy kis borítékot húzott elő.Átnyújtotta nekem, s én óvatosan bontottam ki.Belenyúltam, s két repülőjegyet húztam ki belőle.
-Ez meg mi?-néztem a jegyekre és Harry-re felváltva.
-Olvasd el, ami rajta van.-harapott alsó ajkába.Szememmel fürkészni kezdtem s megakadtam a "Hawaii" szónál.
-Úristeen!-néztem Harry-re.-Ez meg...mégis...ki?Vagy, hogy?-értetlenkedtem és még dadogtam is.
-Te, meg én.Két hét Hawaii-on.-fogta meg az asztalon heverő kezemet, s végig simított rajta.
-És a többiek?
-Mindenki haza megy a családjához addig.Már úgy is rég voltak otthon.-mosolygott.
-És mikor indulunk?-kérdezősködtem.
-Holnap reggel!...

21.rész - Érdekes fordulat

* Harry szemszöge *

-...öhh szia Shopia!-köszöntem az előttem álló vendégünknek.
-Szia.Remélem nem jöttem rosszkor.-aggodalmaskodott...egy temetésre mikor lehet jókor jönni?!
-Dehogy is!Gyere beljebb!-arrébb álltam az útból, hogy a többiekhez mennyen, akik a nappaliban sorakoztak.Mindenki köszönt neki, van aki meg is ölelte.Bemutatkoztak..stb.stb., de valakit hiányoltam.Lorettát!Felmentem az emeletre, hátha a közös szobánkban van, aztán a többi szobát is végig néztem,d e sehol.Lefelé menet benéztem a konyhába, de ott sem volt.Már az egész házat átjártam és kezdett görcsbe rándulni a gyomrom az idegességtől, amikor beugrott az udvar.Épp az üvegajtón akartam kilépni, amikor valami puhába ütköztem.A puha egy emberi lény volt, méghozzá Nick.
-Bocs.Nem figyeltem, Loretta kint van?-kérdeztem izgatottan és idegesen is egyben.
-Igen!-mondta vállat rántva.Épp elindultam volna, amikor kezét elém rakva visszatartott.-De most hagyd egyedül.Hagy sírja ki magát.Majd be jön...-egy váll veregetést követően eltűnt a látóhatáromból.Nem bírtam, tudnom kellett, hogy van, de az sem hülyeség amit Nick mondott...Kimentem a teraszra, és szemmel figyeltem amint a hintaágyban, egy pokróccal testén, fényképpel a kezében zokog.Hatalmas szívfájdalommal, de visszamentem a házba.
-Na mi a szitu haver?-dőlt rám Lou.
-Te részeg vagy!-löktem arrébb és lehuppantam a kanapéra.
-Már az is baj?-röhögött, sőt inkább nyerített.Megráztam a fejem és felé fordultam.
-Teljesen maga alatt van...-sóhajtottam és lehajtottam a fejem.
-Vidítsd fel valahogy!-javasolta, majd felállt és ott hagyott.Egy könnyű testet éreztem lezuhanni a másik oldalamra, és ijedten kaptam oda a fejem... nem az volt akit most szerettem volna átölelni.
-Minden oké?-kérdezte Shopia.
-Nem igazán!-mondtam-De mi van veled?Rég nem hallottam felőled semmit, mesélj már valamit!-próbáltam egy apró mosolyt csalni az arcomra...de a végére feladtam a próbálkozást és csak hallgattam amint be nem áll a fecsegője a szőkeségnek.

*Loretta szemszöge*

A napon üldögéltem és a sírás miatt annyi erőm sem volt, hogy a kisujjam megmozdítsam.Teljesen lefárasztott ez a pörgés mostanság, na meg mondhatni, hogy az egész életem felfordult, egy szempillantás alatt.Ölemben tartottam a kedvenc pokrócomat és a kedvenc családi fényképünket.Anya, apa Nick és én...olyan 7 éves lehettem rajta.Mindenki mosolygott...ami az elmúlt időben ritka jelenségnek bizonyult.Anya fiatalon, bár most sem volt öreg, de valahogy a képen keresztül is érdem, ahogy árad a mosolyából a szeretet az energia és a könnyedség.Apa...ő volt a legcsodásabb, és még mindig is az.A legcsodásabb férfi az életemben örökre.-Nem kell félreérteni!-Aztán Nick...hát ő nem sokat változott.És én...én rengeteget.Az örökké vidám, és szeleburdi lány, aki mindig imádta a csillogást még sem volt kénye, soha...most napok óta csak sír, és gyenge.Nem tudom, hogy most büszke lennék-e magamra 7 évesen...?! Ilyen akartam én lenni?Ezt akartam én magamnak?...valószínű ezekre a kérdésekre már soha nem kapok választ...BÁR soha ne mond, hogy soha...nem de?...na de a gondolataimat félre téve, erőt véve magamon, kimásztam a hintaágyból, és apró léptekkel bementem a házba, bár lehet jobb lett volna, ha nem így cselekszem.Harry és Shopia egymás mellett bájologtak, bár ezt Harry nem igazán viszonozta, inkább csak hallgatta a mosolygó és jókedvű, aranyos kis Spohika beszámolóját, néha azért mosolygott egyet-kettőt.ezt megunva, észrevétlenül folytattam az utamat a konyhába, ahol Liam és kedvese, Niall és Nick valamint Louis voltak-az utóbbi kissé kábult, és ittas állapotban.-Gondoltam csatlakozom inkább hozzájuk.
-Szia, hercegnő!-ölelt át szorosan Nick.-Jobban vagy?-érdeklődött hogy léptem felől, mikor eltolt magától és jobban szemügyre vett.Magától látta, hogy nem...szóval nem firtatta tovább a kérdését.
-Jobban.-bólintottam, hogy azért ne aggódjon, elég neki is az ami alapjáraton van.Még egyszer közel bújtam mellkasához és magamba szippantottam férfias illatát, ami kicsit  megnyugtatott.
-Akkor?Buli?-nézett ránk homályosan Lou...érdekes látvány volt.
-Rám férne!-adtam be derekam, mire mindenki felnevettet.
-AKKOR HÁT BULIII!-ordított teli torokból Mr.Carrots és kinyitott egy pezsgőt.Mindenkinek öntött, majd vitt egy-egy pohárral Harry-éknek is.
Még a nap is csak lemenőben volt, amikor már a fél társaság, térden mászott, csúszott a kacagástól, vagy esetleg a részegségtől.Rendeltünk pizzát és még több piát.Éreztem , hogy feloldódott a hangulat és nincs az a nagy feszültség.Táncoltam Harry-vel, ami nagyon jól sikerül, bár ő alig állt két lábon...aztán mikor elmentem a mosdóba, és visszaértem..nocsak mit láttam?!Lenyúlták a táncpartnerem...ezzel nem törődve táncoltam a többiekkel inkább.Egy kicsit Laim-mel, egy kicsit Niall-lel...aztán Zayn-nel...stb.A buli közepe felé megérkezett Amanda is.Ők is buliztak egy keveset, majd az emeletet célba véve eltűntek.Épp az üres sörös- és egyéb -üvegeket akartam kidobni , amikor akaratlanul is Harry-ékre néztem...egyből meg bántam, hirtelen tettemet.A kezemben lévő, üveg egyből a földre esett és millió darabra tőrt.Elhalkult a zene és minden szempár rám szegeződött, majd abba az irányba amibe én nézek...mivel nem álltam messze az épp egymás szájáról lecuppanó párocskához, egy lépéssel elintéztem, hogy csak pár cenki legyen köztünk.Gondolkodás nélkül emeltem fel jobb kezem, és arcon csaptam Harold-ot.Vetettem egy mérdeg pillantást a mellette álló csajra, majd hiper-szuper sebességgel, feltéptem az ajtót és kirohantam rajta.Értetlenül mértem fel, hogy szakad az eső, de ez sem tántorított meg.Egyetlen cél lebegett a szemem előtt.Méghozzá anya.Elhaladok a körforgalom mellett, és rátérek a temető útjára. Belépek a kapuk, s feléd veszem az irányt. A fű csúszós, nedves. Megcsúszok, de eltökélten haladok tovább. Semmi sem állíthat meg!Már látom sírod kibontakozó alakját. Csak egy kereszt, fekete márvánnyal, s benne a frissen vésett 2012.Fonnyadt virágok takarják sírod fehér márványát. Egyenes, büszke tartással állok sírod előtt. Szeretném, ha büszke lennél rám. Tudom, hogy az vagy. Egy pillanatra újra hallom hangodat Halványan elmosolyodok rajta.Arcomat eső áztatja. Egy pillanatra lehunyom szemem, kipréselve abból egy könnycseppet, ami végigszánkázott arcán, s elhalt ajkaim között.Eszembe jut a gyerekkorom, térdre hullva zokogok és hagyom hogy az esőcseppek lemossák könnyeimet. Egy szót üvöltött a világnak. - Miért?! Miért?! Istenem, csak egy utolsó ölelést engednél még! Egy utolsó apró érintést! Vele akarok lenni, hallani kellemes hangját.Ekkor villám cikázott az égen. Hatalmas dörrenés. Egy alak sziluettje bontakozik ki a homályból. Lassú, csoszogó léptekkel halad felém.Az alak ismerős volt, de rájöttem, hiába ámulok, anya már nem jön vissza.A test teljesen kirajzolódott előttem.Haja ázottan verdeste arcát, és csapzott volt a kinézete.Kezével enyémért nyúlt, s óvatosan felemelt a hideg, sáros talajról.A lendülettel, amivel felálltam, egyből nyakába borultam és most már hangosan zokogtam.Fejemet mellkasába fúrtam, és őrülten szorítottam őt magamhoz, majd nehezen, reked el csukló hangon megszólaltam:
-Zayn!Mért jöttél utánam?-néztem bele barna szemeibe, ami az eső ellenére is csillogott.
-Az most mindegy!Gyere mennyünk haza!-ellenkezést nem tűrve átkarolta derekamat és erősen tartva elgyengült testemet, mentünk ki a temető elé, ahol már egy jól megszokott sárga taxi várt ránk.Remegő kézzel nyomtam le a kilincset, és még jobban remegő térdekkel léptem be óvatosan a házunkba.Alig, hogy benyitottam a házba, Nick magához szorítva szidott le.:
-Mi a franc ütött beléd?-kezdte el jó tesstvér modjára, azt amit most igazán megérdemeltem.
-Ne haragudj, csak...-itt ismét elgyengültem és ejtettem pár könnycseppet.
-Csst!Minden rendben lesz!Csak többet ne ijessz rám!-símogatta megnyugtatóan hátamat.Leültünk a kanapéra és Danielle hozott nekem és Zany-nek egy-egy pokrócot, hogy kicsit megszáradjunk.Hosszú csend után én szólaltam meg először.:
-Hol vannak?
-Hárpia kisasszonyt haza invitáltuk, a hím egyed pedig fent itatja az egereket...-válaszolt kérdésemre Danielle.Bevallom belül örültem, hogy nem csak számomra taszító Shopia.Kezdem  nagyon megkedvelni Liam barátnőjét.Bólintottam egyet válaszára, és hálásan néztem rá, majd a társaság többi részére.
-Lezuhanyzok.-jelentettem ki, csak, hogy ne kezdjen mindenki faggatózni.Felmentem a lépcsőn, ám a szobám ajtajában megtorpantam.Bent van Harry.De be kell jutnom.Levegőnek nézem!Ez az!Eltökélten, minden önbizalmamat összeszedve nyomtam le a kilincset, de az ajtó nem nyílt ki.Nagyot sóhajtottam, majd kettőt kopogtam a fehér szobaajtómon.
-Louis, mondtam már, hogy hagy békén!-jött máris, a "kedves" válasz.
-Khmm...nem Louis vagyok!-tudattam vele a tényeket.Amit kimondtam az ajtó máris kinyílt és a szedett-vetett kócos, kissé még mindig ittas állapotú, kisírt, vörös szemű Harry állt előttem.Arrébb toltam utamból, és mihelyst kivettem rövidnadrágom és pólóm a szekrényből, a fürdőmbe vettem az irányt.Már csak fél lépés kellett volna célom eléréséig, mikor egy kéz tekeredett csuklómra és visszarántott.
-Beszélhetnénk?-nézett mélyen a szemembe Harold.
-Nincs miről.Amit láttam, azt láttam.Ami megtörtént, az megtörtént.Nincs mit szépíteni rajta!-támadtam le, mint egy házisárkány.Annak is éreztem magam...
-Légy szíves!Csak hallgass meg!Aztán eltűnök!-mondta, de még nem végzett, most jött az az egy szó, ami a legfájdalmasabban hatott, már így is összetört és meggyötört szívemre.-Örökre!
-Hallgatlak!-adtam be végül derekam, és kezemet mellem alatt összefonva, kerültem a szemkontaktust.
-Üljünk le!-sétált az ágyhoz, s én követtem.Csak legyünk mér túl rajta!
-Figyelj, én...részeg voltam, és még mindig az vagyok...-sütötte le szemét-de ezek ellenére, most nagyon komolyan fogok beszélni, és mindent teljesen úgy gondolok, ahogy azt most hallani fogod.-közölte állapotát..csúcs!-Loretta, én szeretlek!Könyörgöm, hidd el!Ő mászott rám!És, nem hazudok, kérdezd meg a többieket, nekik bevallotta.Még Nick is szem és fül tanú volt!Ha gondolod...
-Elhiszem!-szakítottam félbe.
-Szóval.Mindenki hibázik, de az ember a hibáiból tanul...és a jó pap is holtig tanul.-vont össze egyszerre két mondást, ami nagy hatással volt rám.Láttam a szemeiben, hogy kimerült és, hogy talán nem most kéne mind ezt megbeszélni, de azt is láttam, hogy tudja szavainak súlyát, és mindennel tisztában van valamint én is szeretnék ezen mi hamarabb túl esni.-Meg tudsz nekem bocsájtani?-nézett fel, a szőnyegről, most már a szemembe.
 -Soha nem akarlak elveszíteni!.De most, erre hagy aludjak egyet!-ezzel felálltam az ágyról és azt ajtónál visszafordultam.-Nick szobájában alszok.Jó éjt!-közöltem vele, majd kimentem a szobából.

*Másnap reggel*

Szemembe éles fény világított, s én nem mertem kinyitni.Átfordultam oldalamra, amit azonnal megbántam, mert az ágy kisebb volt, mint sejtettem, így a földön landoltam.Most már akarva vagy akaratlanul is kinyitottam a szemem.Örömmel vettem tudomásul, hogy az éles fény, a nap.Végre nem esik az eső.Vissza ültem az ágyra, és a tegnapi beszélgetésünkön gondolkodtam...végül a hasam zavarta meg gondolatmenetemet.Magamra kaptam mamuszomat és a köntösöm, aztán lerobogtam a lépcsőn.Felnéztem a falon lévő órára, ami fél nyolcat mutatott.Kibaktattam a konyhába, de nem csak én nem tudtam aludni.
-Jó reggelt!-köszöntem, a reggeli rekedt hangomon, mire a "korán kelő" kiejtette kezéből a tejes dobozt, s az kellemetlen csattanással érte el úti célját : a padlót.Harry egyből lehajol, és mielőtt annak összes tartalma kifolyt volna, felkapta és a kukába hajította, majd feltörölte a tejes tócsát.
-Neked is jobb reggelt!-viszonozta végre köszönésem, majd leült velem szembe az székre, és elém tolt egy kávét.-Úgy ahogy szereted.-tündérien rám mosolygott, aztán beleszürcsölt kávéjába.Elgondolkodtató, hogy van-e nála jobb férfi a világon?Illetve, biztos van, de olyan aki nekem tökéletes.Mert az nagyon ritka.Nincsenek elvárásaim, de ha megkérdeznék, milyennek képzelem életem szerelmét, azt hiszem így jellemezném.Nem tudom nem szeretni.Én nélküle már sehol nem lennél.Nem tudok élni nélküle...-Gondolkodtál a tegnapin?-kérdezte félénken és ezzel kizökkentett gondolkodásomból, de úgy érdem meghoztam a végső döntésemet.
-Igen.És igen!-válaszoltam, a most fel tett és a tegnapi kérdésére egyszerre.
-Szeretlek!-mosolygott őszintén, mikor eljutott a tudatáig, mért mondtam kétszer, hogy igen.
-Én is szeretlek!-mosolyogtam vissza rá.Őszintén...Felkapta előlem a poharat, és a mosogatóba helyezte, saját mosatlanja társaságában.Felálltam a helyemről és már indulni készültem felöltözni, amikor elkapta derekamat, magához rántott és szenvedélyes csókot lehelt ajkaimra.Igen...Nála nincs tökéletesebb.

20.rész - Újra együtt!

* Loretta szemszöge*

Miután mindent átgondoltam, elindultunk haza Harry-vel.Nem volt kedvünk taxizni így inkább sétáltunk.Nem igazán beszélgettünk út közben, jobbnak láttuk, ha csak csendben kézen fogva megyünk egymás mellett.Már az utcában jártunk, amikor megláttam Sophiát.Ez őrület, fizetni mernék rá, tudta , hogy még nem vagyunk itthon.Milyen jó, hogy épp az elmúlt napokban, mióta itt laknak nálunk a srácok, egyre több dolga akad a nagymamájánál, aki 2 házzal lakik arrébb mint mi.
-Sziasztok!Ezt a kellemes meglepetést.-mosolygott Harry-re, majd felém fordult.-Jaj, Loretta, fogadd el őszinte részvétemet.-fuuuh, még, hogy őszinte részvétét?!de most inkább nem leszek bunkó....
-Köszönöm.-mondtam rezzenéstelen arccal.
-Nincs kedved velünk jönni?Lesz egy kisebb ebéd nemsokára Lorettáéknál.-kedveskedett Harry-ezt már nem hiszem el....ne hogy már!-Ugye nem gond, kicsim?-nézett rám kölyökkutya szemekkel.A francba ennek sose tudok ellenállni...
-Felőlem.De mennyünk, mert már biztos várnak ránk.-mondtam, majd elkezdtem húzni Harry-t magam után.
-Akkor, ha van kedved, később nézz be!-jól van Harry, szerintem megértette!!!-idegeskedtem magamba.
-Rendben!-mondta bájosan 'miss.tökéleteshercegnő'

*Sophia szemszöge*

Hát ez csúcs!Meghívott Harry magukhoz ebédelni.Tuti, hogy még mindig én kellek neki, nem az a kis semmire kellő.Gyorsan megyek és kicsípem magam.Vissza kell szereznem Harry-t.
Elindultam, be a nagymamám házába.Itt mindig tartok tartalék ruhát, sminket és ékszereket.Felvettem egy alkalomhoz illő ezüst testhez álló mini ruhát.Hozzá egy platform magassarkút, és egy ezüst táskát.Kicsit igazítottam a sminkemen, majd elindultam a szomszédba.Ha elveszem Lorettától Harry-t, akkor a bátyján kívül már senkije sem lesz szegénykémnek.Mennyire sajnálom...

 Eközben: *Danielle szemszöge*

Azt hiszem mindenem megvan.Őrület másfél év után, így eltudtam rontani mindent.Mekkora egy idióta vagyok.De már nincs mit tennem.Mindent megtettem.A taxi 10 perc múlva itt van.Egy óra múlva pedig indul a gépem.Hát, azt hiszem örökre el kell felejtenem...miket beszélek?!Elfelejteni?...inkább csak letenni Liam-ről.Túlélem.Én hibáztam.Megyek és elköszönök mindenkitől.
 -Zany!Ráérsz egy percre?-mentem először az említett személyhez.
-Hogyne!Máris mész?-nézett rám sajnálkozva.
-Igen.Azt hiszem már semmi keresni valóm nincs itt.
-Ugyan!Ha nem is személyesen, de én mindig ráérek, ha szeretnél beszélgetni.Hívj nyugodtan!-ajánlotta.-Na gyere ide!-nyitotta szét kezeit, majd jó szorosan magához ölelt.Ennyi, nem bírom.Elindultam a könnyek a szememből.-Nyugi Danielle!Cssst!Rám tényleg, mindig számíthatsz!-nyugtatgatott, ami nagyon jól esett.
-Köszönöm, Zayn!-hálálkodtam.
-Ugyan!Tényleg nincs mit!-mosolygott, amit már én is viszonoztam.Letöröltem könnyimet, arcomról, majd megsimogattam kezét, és egy tekintettel jelezte, hogy mennyek nyugodtan.-Ne vigyelek ki a reptérre?-kérdezte.
-Nem, köszi, mindjárt itt a taxi.-mondtam majd még utoljára megöleltem.-Sok sikert a turnéhoz!-nevettük el magunkat mindketten.Ezután elköszöntem Niall-től, aki szintén nehezet hitte, hogy többet nem nagyon fog látni, de ő is felajánlotta, hogy bármikor hívhatom.Majdnem ott is elsírtam magam.Utána jött Louis.Na nála nem bírtam ki.Nehéz volt Lou-tól elbúcsúzni.Kaptam tőle egy répás pólót, és amikor oda adta...na ott eltört a mécses.Annyira aranyosak a srácok.Nehéz tőlük elbúcsúzni, de nincs mit tenni.Már nincs.Utána Harry-től is elköszöntem, mivel visszaértek Lorettával, aki elég ideges volt.Tőle is elbúcsúztam, de megígérte ha Londonba visszamegy akkor meglátogat.Igazán jól esett.Még egyszer intettem a srácoknak, persze Liam nem volt sehol, így talán könnyebb volt.DE, amikor kiléptem az ajtón érdekes látvány fogadott.Liam állt a taxi mellet.Pénzt adott a sofőrnek, majd az elhajtott.
-Liam!Mit csinálsz?az az én taxim volt!-néztem rá összeráncolt homlokkal, miközben az utazó táskámat vonszoltam magam után.
-Tudom.Épp ezért küldtem el!-nézett rám könnyes szemekkel.Ezt nem értem.Sírt volna?És mért nem akarja hogy el mennyek?-Danielle!Én.Nem hittem, hogy ez ilyen nehéz lesz.Nem akarom, hogy el menny.Mindenki hibázik.Emberi dolog.Te is hibáztál.De ne menny el kérlek!Nélküled én nem bírnám.-mondta, s az utolsó mondata végére egy könnycsepp hagyta el szemét.
-Tehát nem haragszol?-néztem szemibe, amit most már ő is viszonzott.Alig bírtam visszatartani könnyimet.
-Rád sosem haragudtam.Mindössze csalódtam.De kihevertem.Átgondoltam, és rájöttem, hogy ha elmész akkor...-nem bírta befejezni mondandóját, mivel megcsókoltam.Nem bírtam magam visszatartani.Meg kellett tennem.De nem bántam, mivel teljes mértékben viszonozta.Az eleinte csak lágy csókból, vad csókolózás lett.Hosszú percekig csak egymásnak voltunk.Amikor végre elváltak ajkain még csukva volt a szemem, de éreztem ahogy mosolyog.Erről meg is bizonyosodtam miután kinyitottam szemeimet.Erősen hagához szorított és hosszú percek után megszólalt:
-Szeretlek!
-Én is, szeretlek!-suttogtam.Miután elengedett, felkapta bőröndömet, átkarolta derekamat és EGYÜTT mentünk vissza a házba.Elég sok mosolygó szempár nézett minket, majd mindenki tapsolni kezdett.Hihetetlen.Olyan mint egy tündér mese.
-Gratulálok haver!-veregette meg Liam vállát, Niall, majd sorra jöttek oda mások is.Ami megnyugtatott, az az volt, amikor Louis azt mondta hogy nyugodtan megtarthatom a pólót.Ezen mindannyian jót nevettünk és végre Loretta is mosolygott.

*Harry szemszöge*

Nagyon örült mindenki, mikor meglátta, hogy Liam és Danielle sugárzó boldogsággal együtt léptek be az ajtón.Végre Liam ismét boldog volt.Már igazán rá fért.És ők aztán tényleg nagyon szeretik egymást.Miután kicsi javult a hangulat megszólalt a csengő és én nyitottam ki.

19. rész -Temetés

 ***Liam szemszöge***

-Figyel Liam.Fél óra múlva kezdődik a szertartás, utána Loretta megkért, hogy mennyek én is a temetésre, szóval ez így lesz.-magyarázta nekem a tényeket, amiket alapvetően magamtól is tudtam, de azt mondta hallgassam meg.-Miután ez az egész lezajlott én felülök a következő Londoni járatra és visszarepülök.Tudom, hogy óriásit hibáztam és azt is, hogy már nem tehetek ellene semmit, sőt azzal is tisztában vagyok, hogy ezzel mindent elrontottam.Viszont egyet tudnod kell!Én mindig, legyen bármi is, érted?...BÁRMI...én örökre téged foglak szeretni és ez most sincsen másképp.-igazán megleptek szavai.Azt hittem bead valami nyálas dumát, de ahhoz képes pozitívan csalódtam.-Köszönöm, hogy meghallgattál.-mondta majd fel akart állni, de én elkaptam késfejét és visszarántottam ülő helyére.
-Igen.Kimondhatatlanul nagyot hibáztál!-hajtottam le fejemet majd egy hatalmas sóhaj után folytattam mondandómat.-De ki nem?-néztem bele gesztenye barna szemeibe, amik most is csillogtak, akár az első randinkon.
-Liam.De ez nem hétköznapi hiba.Meg értem ha most utálsz és dühös vagy de...
-Nem utállak!Sőt még dühös sem vagyok...mindössze csalódtam.De attól még szeretlek Danielle.-mondtam ki azt amit már rég ki kellett volna.
-Én, én ezt nem érdemlem meg!Egy szörnyű boszorkány vagyok!-szidta magát el-el csukó hangon majd zokogni kezdett...zokogni?!Még sosem láttam így sírni.Tényleg nagyon megbánhatta.
-Fejezd be!-mordultam rá majd felálltam és az előbb említett személy mellé sétáltam, aztán szorosan magamhoz öleltem.-Ne kend el a sminked!-mondtam rezzenéstelen arccal mikor elengedtük egymást.
-Sajnálom!-mondta s azzal felpattant majd kiszalad, ott hagyva engem gondolataimmal.

*Fél órával később
***Harry szemszöge***

Mindenki feketébe öltözve ült a nappaliban.Zayn még egy utolsót simított a haján, majd leült közénk.Ott volt egy tucatember, de senki nem szól egyetlen szót sem.Kimentem a konyhába és az egyik fiókból sikeresen kikutattam egy nagy csomag zsebkendőt.Jobb ha van nálam egy pár, ha nem is nekem, de egy temetésen szükség lehet rá.Vissza mentem a nappaliba és a többieket kezdtem figyelni.Loretta szorosan ült mellettem, szinte már az ölemben s az egyik ujján lévő arany gyűrűt piszkálgatta amit az anyukája hagyott rá.Nick idegesen tördelte ujjait, míg Amanda simogatta a hátát és próbálta nyugtatgatni kisebb-nagyobb sikerrel.Louis rezzenéstelen arccal meredt ki az ablakon, rá sem volt túl jó hatással a gyászos hangulat.Zayn-t kerestem a szememmel és...ó igen, Zayn ismét a tükör előtt tollászkodott.Niall a telefonját babrálta.Liam, hát igen Liam elég érdekesen viselkedett.Mindössze annyit tudunk, hogy összezörrentek a drága barátnőjével.Nagyokat nyelve, néha rá pillantott Danielle-re, de csak úgy hogy senki ne lássa, és lehetőleg a cél személy se vegye észre.De ez nem sikerült, hirtelen összeakadt a tekintetük, majd elidőzve egymás szemében, gyorsan elkapták azokat.Kis időn belül csengetést követte a csengetés, majd még több.Lori és Nick engedték be a családtagokat, és kedvesen üdvözölték őket, míg mi Liammel az italokról gondoskodtunk.Egymás mellett álltunk a bárpultnál és nem bírtam ki hogy ne kérdezzek rá.
-Minden rendben?
-Nem Harry!Semmi sincs rendben.-mondta majd egy pohár vodkával illette meg magát.
-Héj!Azért ne idd le magad!-csaptam le a kezében lévőüveg re, majd megragadva az elvettem tőle.
-Ennyitől semmi bajom nem lesz.-nézett rám értetlenül, majd én vállat vonva a vendégekhez mentem és mindenkit kiszolgáltam.-nem árt a jó benyomás.Egy fél órán keresztül, folyamatosan gyűltek a vendégek.Egyre több és több.Majd mikor mindenki részvétet nyilvánított elindultunk közösen a temetőbe.Liam és Niall jöttek el utoljára a háztól.Én a kis buszba ültem, amit Louis vezetett és hozzánk ült még Nick, Amanda, Zayn és a drága szerelmem is.Senki nem szólt egy szót sem egész úton.Elég fagyos hangulat volt, de megértem.Egész úton Lorit simogattam, ugyanis szegény eléggé  gyenge volt és csak pár percre tudta visszatartani könnyeit.Nick is eléggé lehangolt volt.De ki ne lenne?!Akár mennyire nem volt jó kapcsolatuk az anyukájukkal, szerették őt.Pár perc kocsikázás után megérkeztünk a temetőhöz, ahol már jó néhány autó állt.Ujjaimat összekulcsoltam Lorettáéval és úgy sétáltunk a még beásatlan koporsóhoz.Amikor Loretta meglátta a rengeteg embert és a koporsót, keze elgyengülve kiesett enyémből és apró teste a földre csuklott egy másodperc alatt.Ijedten néztem a sírástól remegő testét majd gyorsan felsegítettem a földről, s ő egyből vállamra borult.
-Nyugodj meg!-kicsit leemelte fejét vállamról és mélyen a szemembe nézett.-Akár mi is történjen én mindig veled leszek!Nagyon szeretlek!-mondtam őszintén, teljes szívemből majd erősen magamhoz öleltem.
-Én is!-suttogta és éreztem, hogy már kicsit nyugodtabb.Láttam amint a pap odasétál a sír fölé és figyelmet kér az itt megjelenőktől.
-Itt az idő!-toltam el magamtól gyengéden, majd átkaroltam a derekát és mi is oda sétáltunk.Gyönyörű beszédet mondott a pap és egy-két mondat erejéig Nick is megszólalt, majd Loretta is.
-Khhm...Köszönöm szépen első sorban, hogy mindenki eltudott jönni.Páran tudhatjátok, hogy egy jó ideje nem ápoltunk tökéletes viszonyt anyával.Voltak vitáink, nem is egy. Miután apát eltemettük...-itt lehajtotta a fejét és egy könnycseppet ejtett fekete ruhájára, majd ismét ránk nézett.-Mindenkinek nagyon nehéz volt.De neki a legnehezebb.Mindenki hibázik.Nincs tökéletes ember.Igen, ivott.Részeg is volt.De mindenki követ el hibákat.Ott hagyta az álmát.Az egész szerkesztőséget, ami csak az övé volt, az ő nevével mindenhol.A bátyámmal próbáltuk jó útra terelni őt, de elég makacs személyisége, amit én tökéletesen örököltem.Mielőtt apa elhunyt,csodás gyerekkorom volt.Minden tökéletes volt.Nem volt olyan nap, hogy ne mosollyal tértem volna haza.Miután megtudtam, hogy mi történt a táncba menekültem a világ elől.Úgy éreztem tánc közben senki sem bánthat.Akkor önmagam lehetek.Mikor nagyobb téren is kipróbáltam magamat, rá találtam arra, aki a sötét, züllött életemet, újra színessé tette.Nagyon hálás vagyok neki.-ennél a mondatnál egy kósza mosollyal rám nézett, majd végignézett mindenkin, és visszasétált mellém.Előkotorta táskájából a zsebkendőjét, majd letörölte az elfolyt sminkét.Miután a temetés véget ért, Loretta megkért, hogy egy kicsit maradjunk, mert nem szeretne még haza menni.Leültünk a sírt  melletti padra és csöndben hallgattuk a madárcsicsergést és az idő közötti csendet.
-Gyönyörű beszédet mondtál.-néztem oldalra, és egy újabb kis kósza mosolyba ütköztem, valamint vörös, könnytől dagadt és ázott szemekbe.
-Szívből jött.-mondta majd mellkasomra döntötte fejét.Így ültünk még egy darabig, majd haza indultunk.

18.rész - Veszekedés és veszekedés....

18.rész - Veszekedés és veszekedés....

*** Danielle szemszöge***

-Szállj ki!-parancsolt rám Liam.Nagy levegőt vettem, végig mértem arcát, amiről a csalódottság és a fájdalom tükröződött.Nagyon szíven szúrt amit mondott, de teljes mértékben megérdemeltem.Kinyitottam a kocsiajtót, szinte alig, hogy kiszálltam már el is hajtott.Nem tudom hogy mennyek így el a temetésre.Nem tudom hogy nézzek így bárkinek is a szemébe.Vesztem már össze Liam-mel, de úgy érzem most ennek a hibámnak mindennél nagyobb súlya lett.Mivel fogalmam sem volt, hogy hova kellene mennyek, így felhívtam Zayn-t ő biztosan értem jönne.Vagy legalább megmondaná, hogy hová mennyek.
-Igen?-szólt bele, egy ismerős hang a telefonba.
-Szia Zayn!Itt Danielle.
-Ohh, Danielle!Mi újság?
-Figyelj Zayn.Segítened kéne.Össze vesztem Liam-mel...illetve... mindegy.Itt vagyok a reptéren.Értem tudnál jönni?Vagy csak az is elég, ha megmondod, hogy hova mennyek.-zúdítottam rá, egyszerre minden mondani valómat.
-Az gáz.10 perc és ott vagyok.-ezzel az egyet értő mondattal letette a telefont.

***Zayn szemszöge***

Danielle felhívott, hogy mennyek érte a reptérre, ugyanis össze veszett Liam-mel.Én nagyon jóba vagyok mind kettőjükkel, így ha összezörrennek én nem állok egyik oldalt sem.Hallottam Elle hangján, hogy nagyon meg van ijedve, ezért, siettem ahogy tudtam.Amint oda értem, megláttam középhosszú göndör haját és megálltam előtte az autóval.Kiszálltam, mire ő rám pillantott és egy aprócska kényszer mosolyt küldött felém.Oda mentem és jó szorosan magamhoz öleltem, mire ő zokogni kezdett.Hosszas ölelgetés után végre elengedtük egymást.Kezéből kivettem csomagját, és a csomagtartóba tettem.Kinyitottam az ajtót, s beült az anyósülésre, majd én ugyan így a másik oldalról.
-Köszönöm.-mondta , miközben a szemeit törölgette.
-Ugyan már.Viszont, nem hiszem, hogy jó ötlet lenne most hozzánk menni.Szerintem már Liam is hazaért.-gondolkodtam , miközben a hatalmas épületből ki-be közlekedőket figyeltem.-Mennyünk el kávézni!-javasoltam, mire ő csak bólogatott.Nem nagyon ismertem ezt a környéket, de gondoltam hogy a belvárosban biztos van egy kávézó valahol.Egy park mellett leparkoltam és onnan gyalog mentünk tovább.
-Min vesztetek össze?-törtem meg a csendet.
-Én nem akartam.Csak.Annyira hiányzott és én annyira egyedül voltam...-ismét könnyek lepték el szemét.
-Megcsaltad?-mertem rá felhúzott szemöldökökkel.Még magam sem hittem amit kérdeztem.
-Nem akartam!Liam-et szeretem!Mindennél jobban.Csak...annyira rossz volt látni, ahogy más lányokkal van.De tudom, ez hozzá tartozik ahhoz hogy egy " tini lányok kedvencével " járok...soha többet nem fog hozzám szólni.-mondandójából csak annyi ragadt meg bennem, hogy mindennél jobban szereti Liam-et.Nagyon őszintének tűnt, és láttam rajta hogy megbánta a történteket.Rá találtunk egy egész nyugis kis kávézóra, ahová be is ültünk.Rendeltem egy kapucsínót és egy fekete kávét, majd leültünk az egyik asztalhoz.
-Szerintem, ha Liam lehiggad és átgondolja, akkor úgyis megkeres és megfogjátok beszélni.Ismerem őt.Nagyon szeret téged.-biztattam miközben a koffein bombámat kavargattam.
-Nem.Most nagyon nagyot hibáztam.-hajtotta le fejét és az asztalt kezdte nézegetni.
-Mennyi volt köztetek a sráccal?-kérdeztem.
-Csak egy csók.Amit Liam is látott.-mondta bűnbánóan és ajkára harapott, hogy most ne kezdjen el ismét sírni.
-Várj!Úgy érted, hogy az a srác, ott volt a reptéren?-fejemben kezdtek összeállni a történtek.
-Igen.Ben-nel Londonban ismerkedtem meg.-kezdett bele egy nagy levegő vétel után.-Sokat mesélt magáról.Mondta, hogy csak a húgához ment Londonba.Aztán elvitt ebédelni.Nem mondtam el neki,hogy van barátom.És tudom, hogy el kellett volna, de nagyon jól éreztem vele magam.Aztán Liam hívott egyik este, hogy itt vagytok és hogy szeretne velem találkozni.Akkor elmondta, hogy meghalt Loretta anyukája és, hogy engem is várnak a temetésen.Másnap vacsoráztunk Ben-nel amikor mondta, hogy haza kell jönnie.Miután elment egy napig nem beszéltünk.Küldött egy SMS-t amiben az állt, hogy szeretne újra látni.Megírtam neki, hogy mikor jövök és jöjjön értem a reptérre.Direkt nem kértem Liam-et , hogy jöjjön.De ő meglepetésből kijött értem...-elcsuklott a mondat végére a hangja és csak annyit láttam , hogy a könnyek egyre gyorsabban folynak le arcán.Kezemmel kezéért nyúltam és simogatni kezdtem.
-Majd én beszélek Liam-mel.-ajánlottam, mire ő felkapta rám a tekintetét.
-Megtennéd?-kérdezte, és láttam hogy megcsillan szemében a reménység.
-Persze.De most már mennyünk, ha nem akarunk végszóra betoppanni.Kifizettem a kávékat, majd vissza sétáltunk az autóhoz.Az őt többnyire csendesen telt, hallgattuk a rádiót.Le parkoltam a ház előtt és kiszálltunk.Csomagjait kivettem és elindultam befelé.
-Mi az nem jössz?-kérdeztem mikor már félig az előszobában voltam.
-De!Jövök...-mondta és miután nagyot lélegzett bejött utánam a házba.Mikor a nappaliba értem nyugodtan lélegeztem fel, hogy itt csak Lori és Hazza van.
-Liam?-kérdeztem miközben leültem az egyik fotelba.
-Fent van!-válaszolt unottan kérdésemre Harry.
-Danielle!-amint belépett az említett személy, Loretta a nyakába ugrott és szorosan megölelgette.
-Fogadd el őszinte részvétemet.Nagyon sajnálom és ha szükséged lenne valamire, nyugodtan szólj!-mondta kedvesen Elle miközben még mindig egymást ölelték.
-Köszönöm!-mondta Loretta és egy gyenge mosollyal az arcán vissza ült helyére, mire Harry felpattant mellőle és két puszi kíséretében ő is jól megölelgette Danielle-t.Éppen arról beszéltünk, hogy hová fogunk menni ha vissza megyünk turnézni amikor Liam jött le a lépcsőn.

***Liam szemszöge***

Iszonyú ideges és zavarodott voltam.Még mindig nem hiszem el, hogy Danielle meg.... mindegy....szóval, egyszerűen felfoghatatlan számomra.Próbáltam nem Rá gondolni, de sehogy sem ment.Hangokat hallottam a lentről ezért gondoltam inkább lemegyek, hátha kell valamiben segíteni.
-Igen, az is biztos szép hely, még sosem jártam ott, ti?-kérdezte a többieket, Harry.De vajon kik vannak még lent?!Szép lassan lepattogtam a lépcsőn és a nappali felé kanyarodtam, de akkor olyan érzés kapott el, mintha ezer tűrt szúrnának a szívembe.
-Liam!Na hol voltál?Gyere ülj le!-mondta vidáman Harry, de én még mindig csak egy valakit néztem.Bizony!Daniellet.Annyira gyönyörű volt, hogy legszívesebben megcsókoltam volna, de ha eszembe jut, az amit láttam a hányinger kerülget.Nem büntettem tovább magam sarkon fordultam és a konyhába mentem.Hallottam még néhány ' ennek meg mi baja?' mondatot, de teljesen nem érdekelt.Levettem a kedvenc bögrémet a szekrényből és kávé főzéshez kezdtem.
-Beszélhetnénk?-hallottam egy ismerős hangot magam mögött.Jajj csak ne Ő legyen, csak ne Ő.Megfordultam és csalódásomra Ő volt.
-Nincs miről.-mondtam úgy mintha halálosan higgadt lennék, de igen csak kínoztak a pillangók.
-Légy szíves.Csak hallgass meg.-győzködött, majd intettem a fejemmel, hogy kezdheti...

17.rész - Lehetne rosszabb?

17.rész -Lehetne rosszabb?

Sötét van.Néhány házbók fények szűrődnek ki.Nem tudom hol vagyok.Eltévedtem?Lépteket hallok.Valaki követ.Árnyékok.Nincs egyedül.Befordulok a sarkon.Még mindig jönnek.Két erős kéz ragadja meg a vállam, majd hátra ránt.Hárman vannak.-Fuss Loretta!Fuss már!Mire vársz?Meg akarsz halni?-Szemeik szikrákat szórtak, és gúnyos vigyoruk szinte letörölhetetlen volt.Egyre jobban közelednek, s én hátrálok.Az egyik bele nyúl a kabátzsebébe és egy kést húz elő.Szívem egyre jobban kezdett verni, és lábaim is elindultak.Egyre jobban kapkodtam lábaimat egymás után.Nem tudom hová csak futottam.Bekerítettek.Most mit csináljak.Már nincs vissza út.Nem tudok el menekülni.Anya nevét kiabálom, de ő nem jön.Nem jön és nem ment meg.Már nem.Soha sem...Közelednek hozzám.Egyre jobban remegek.Le fognak mind a hárman.Próbálok kiszabadulni, de hiába.Leveszik rólam ruháimat.Karomra az éles késsel csíkokat vágnak.Folyik a vérem.Nincs erőm.Anya nem jön értem.Hiába kiabálok már semmi sem lesz...

-LORETTA!-csak álom volt.Felültem az ágyon és Harry nyakába kapaszkodtam.Olyan szorosan öleltem magamhoz amennyire csak tudtam.-Jól vagy?Már vagy 10 perce szólongatlak, de egyáltalán nem reagáltál...-elengedtem és szemeibe néztem.Láttam bennük az agoddalmat és a törődést.-Rosszat álmodtál?-kérdezte ártatlanul.
-Az enyhe kifejezés...-lélegeztem nagyokat, majd vissza dőltem párnámra.
-Mi volt benne?-érdeklődött.
-Három alak üldözött éjszaka.-könyökömre támaszkodva felé fordultam-Nem tudom pontosan hol lehettünk.Az egyik előkapott egy kést én pedig elkezdtem futni.Utol értek és levetkőztettek.A karomat a késsel meg vágták több helyen.Azt vártam, hogy anya megmentsen de nem.-elszorult a hangom.Az " anya " szót fájdalommal, csalódással és félve mondtam ki.
-Már értem mért kiabáltad anyukád nevét.-húzta apró mosolyra ajkait, majd lesütötte fejét és oda bújt hozzám.Haja az arcomat kezdte el csikizni, mire én felkuncogtam, ő pedig értetlenül nézett rám.Elmagyaráztam neki, hogy mi az oka hirtelen hangulat változásomnak mire, ő bevetette csábító mosolyát, majd átváltott gonoszra.Még jobban kezdett piszkálni hajával.Imádtam a göndör kis fürtjeit.Ujjai végig futottak oldalamon, a hideg kirázott tőle, majd csikizni kezdett.Forgolódtam jobbra barra, hátha le tudom magamról vakarni hatalmas testét, de ez nem sikerült.Szánk össze ért és a bohóckodásból heves csókcsata kezdődött.
-Nem akarom megzavarni a gerlepárt, de megyünk reggelizni, velünk tartotok?-toppant be Liam.
-Mindjárt megyünk!-sóhajtott fel Harold.

*  2 órával később

 Reggeli után délután két óráig mindenki azt csinált amit akart.Azért csak kettőig, mert fél háromkor kezdődik a temetés.Előre bekészítettem egy nagy csomag zsebkendőt.Délelőtt Zayn "vásárolni" ment.Niall és Lou a konyhában ügyeskedtek valamit.Mi csak illatokat valamint tányér és pohár töréseket hallottunk.Nick már reggel sem volt itthon és mivel Amanda dolgozik délelőtt, így nem tudom a bátyám hol lehet.Liam Danielle-vel találkozik.Mi pedig a drágaságommal kényelmesen lustálkodtunk a kanapén fekve.

***Liam szemszöge:***

 Mivel ma úgy döntöttünk, hogy a temetésig mindenki azt csinál amit akar, gondoltam ezt a kis időmet Danielle-val töltöm.A temetésre így is-úgy is el kellett volna jönnie, de így egy délelőtti járattal jött.Ki mentem érte a reptérre, bár ez nem volt megbeszélve, de úgy gondoltam meglepem.A gépe még nem szállt le ezért, gondoltam leülök és szépen ráérősen megvárom, bár belül már kínoztak a pillangók.Néhány rajongó felismert, és odajöttek autó grammért és fényképért.Miután a hangos bemondóban, egy női hang jelezte, hogy 2 perc múlva landol a Londoni járat, ott hagytam a lányokat és izgatottan nézelődtem.Megláttam a gyönyörű szép haját, aztán már az arcát is.Mosolyogva vártam hogy közeledjen, de nem tette.Észre sem vett.Nadrág zsebéből a telefonját csúsztatta elő, majd bepötyögött valamit, aztán gondolom telefontált.Hát ha nem vett észre, akkor majd én oda megyek.Elindultam felé, már éppen a nevét akartam kiáltani, amikor egy magas fekete hajú, kigyúrt alak lépett mellé.-Az meg ki a franc lehet?Mi?Az biztos, hogy Danielle?Persze,hogy az te nagy okos!A saját barátnődet nem ismered fel?A srác talán valami rokona.-Ezt az érdekes párbeszédet játszottam le magamban.A srác közelebb hajol és megcsókolta?! Ez lehetetlen...Minek kellett nekem ide jönnöm?Én idióta!Még is mit képzelnek mind a ketten?Őrület.-a vérnyomásom kezdett az egekben landolni, a szememet pedig könnyek lepték el.Nem bírtam tűrtőztetni magam.Gyorsan szedtem a lábaimat a célpont felé, és csak is az járt a fejemben, hogy vajon miféle hazugsággal fog elő állni Danielle.

-Sziasztok!-köszöntem nekik, mintha az elmúlt egy-két percen, semmit sem láttam volna.
-Liam!-lepődött meg a "barátnőm".-Te meg hogy kerülsz ide?-tette fel az első kérdését.
-Gondoltam megleplek és ki jövök érted.-mondtam neki az igazat.-Ő ki?-biccentettem a fejem az illető felé, aki szótlanul állt eddig.
-Ben Daniel Matter, de szólíts csak Ben-nek.-nyújtotta kezét, mire én is azt tettem.
-Liam Payne.-bemutatkoztam úgy ahogy ő.
-Na mehetünk, Kicsim?
-Pe...persze.Igen.-remegő hangja nem tűnt túl biztosnak.
-Kicsim?Várj!Ezt nem igazán értem, Danielle.Ő valami rokonod?-értetlenkedett a srác, legszívesebben bemostam volna neki egyet.
-Nem!-sütötte le a szemeit az előbb említett személy.
-Akkor?-kérdezte sürgetően és egyik lábáról a másikra helyezte testsúlyát.
-A barátja vagyok!-mordultam rá.
-Azt mondod, hogy te meg ő...?!-mutatott ránk.
-Igen.Mi olyan nehéz ebben?-szögeztem felé a kérdést.-Na most már mennyünk, mert még meg kéne ebédelni a szertartás előtt.-egyik kezemmel a bőröndjéért nyúltam, másikkal megragadtam csuklóját és magam után kezdtem vonszolni.Miután Ben látóhatárán kívülre estünk, letettem a bőröndöt és elengedtem a kezét.
-A szertartás fél háromkor kezdődik.-mondtam majd sarkon fordultam és elmentem.Nem szólt semmit, csak nézett utánam.Tekintetét éreztem magamon, s egy könnycsepp hagyta el szememet.Azt hittem csak engem szeret.Már a kocsimba ültem, és éppen elindítottam volna annak motorját, amikor valaki megkocogtatta az anyós ülés felőli ablaküveget.Fejemmel jeleztem, hogy üljön be a járműbe.Ki nyitotta az ajtót és beült mellém.Parfümének illata az egész autót ellepte.Szívembe erősen belenyilalt a fájdalom.
-Nem tudom, hogy ezt mégis, hogy képzelted.Hogy csókolhattad meg?Mégis mért teszed velem ezt?Mit okoztam én neked, amiért cserébe ezt kapom?...ordítottam vele, s ő szemrebbenés nélkül hallgatott végig.
-Én..én fogalmam sincs.-elcsuklott a hangja, majd arcát, kezébe temette és zokogni kezdett.-Olyan nehéz volt nélküled.Kellett valaki, akit átölelhetek és megcsókolhatok.Aki mellett elaludhattam, és ez most Ben volt.-fakadt ki belőle minden, vagyis még nem minden.-Tudod te milyen nehéz nekem?Végignézni, ahogy ölelgeted a lányokat, és ahogy körül zsonganak mindenhol...-hangja egyre jobban halkult el a mondat végére.
-De egyiket sem csókolom meg!És igen láttam, ahogy megcsókolt!De tudod mit, azt sem akarom tudni, hogy ő hogy kerül ide, mért jött érted, és hogy ki is valójában.Jobb ha el sem mondod!-ordítoztam vele.-Szállj ki!-parancsoltam rá, mire ő vetett rám egy hosszas pillantást, majd kiszállt.Amilyen gyorsan csak tudtam elhajtottam onnan.

16.rész - Emlékek (2)

16.rész - Emlékek (2)

-Jó reggelt, fiatalok!-köszönt Nick amint a konyhába értünk.
-Nektek is!-mondtuk egyszerre Harry-vel.Leültünk az asztalhoz, ahol Liam kivételével mindenki ott volt.Síri csened állt be a konyhába.Mindenkinek csak a csámcsogását lehetett hallani ami már kissé idegesítő volt.
-Liam?-kérdezte, Hazza, s ezzel megtörte a hátborzongató, fülsiketítő csendet.-minden bizonnyal úgy látszik nem csak nekem tűnk fel, hogy ő nincs ott.-
-Danielle-vel van találkája.-mondta gúnyosan Lou.

Reggeli után, bármennyire is nem akartuk, muszáj volt elkezdeni megszervezni a temetést.Én a rokonokat értesítettem, míg Nick és Amanda elintézte a többit.Délutánra, szinte már mindennek készen lettünk.Négy óra után betoppant Liam is.Közös döntés alapján, város nézést szavaztak a fiúk, így mindannyian elindultunk sétálni.Elöl ment Nick és Am, őket követte, Lou,Liam és Niall és mi Hazza-val zártuk a sort.Elsőként a kedvenc éttermünket látogattuk meg, ugyanis Niall csak azzal a feltétellel jött, hogy ha elsőnek kajálunk valahol.Aztán elmentünk a dombhoz, ami egy kicsit kívül esett a városon, de jót buszoztunk.A domb mögött egy gyönyörű szép park volt, ami közepén egy hatalmas tó.Nyáron a bátyámmal és a haverjaival, rengeteget jártunk ide 'strandolni'.Nem bírtunk a csábításnak.Az enyhe tavaszi szellő és a naplemente, egyre jobban kényszerített minket arra, hogy cipőnket levetve a tóba ugorjunk.
-Na jó én nem bírom!-gyengült meg a báttyám, bajd hamar ledobta magáról felesleges cuccait és a tóba vetette magát.-Na mi az?Egyedül kell fürödnöm?-bátorította a többieket is.
-Azt nem engedem!-szólalt fel Lou majd ő is követe példáját, és agy sorba mindenki.
-Úristen!De régen fürödtünk már itt.-mosolyogtam a bátyámra.Mai nap először.
-Jé!-kiáltott fel Louis.
-Mi az?-néztünk rá mindannyian rémült arccal.
-Lori hercegnő mosolyra húzta ajkait.-gúnyolódott az imént említett Tomlinson fiú.
-Hercegnő?-lepődtem meg, majd elnyújtottam a szó végét.-Ez csak nekem új?-néztem körvóbe a srácokon és Amin.
-Nálam királylány vagy!-ölelt át szorosan hátulról Hazza.-Amúgy tetszik a pólód!-mosolygott gúnyosan, majd szemöldökét kezdte húzogatni.
-Mért?-kérdeztem ismét meglepettem.-Jézusom!-néztem le magamra.Igen.Nem a legjobb ötlet fehér pólóban vízbe menni, ugyanis ami alatta van, mind szépen kirajzolódik.
-Nyugi.Szerintem már mind láttunk olyat, és nem is olyan vészes.-nyomott egy hatalmas cuppanós puszit ajkaimra az én 'hercegem'.
-Már szerintem ideje lenne menni.A levegő is kezd hűlni, valamint már sötétedik is.-szólalt meg a bölcs Liam.
-Igen.Valóban jó ötlet!-mondta a bátyám majd néhány utolsó fröcskölés után kikászálódtunk a partra.Leültünk a tó partján lévő sziklákra és élveztük a nap még éppen látható sugarait.
-Nem akarlak elveszíteni!-suttogta fülembe éppen hallhatóan Harry.
-Sosem fogsz!-megnyugtattam, majd szépen lassan, mintha az első lenne, kissé szégyenlősen megcsókoltam ajkait, amit ő is viszonzott, aztán csókcsatába kezdtünk.

***Harry szemszöge:***

-Fujj!Muszáj ezt pont itt?-grimaszolt Louis.
-Na gyerünk szerelmi három szög, éhes vagyok!-nyavalygott ezúttal, furcsa módon Zayn.
-Akkor én?-húzta fel szemöldökét Niall, kidülledt szemekkel.Nem is ő lenne.
Elindultunk "haza".Már majdnem az utcába beérve egy ismerős arcot pillantottam meg.Pislogtam párat, majd egy hatalmasat nyeltem.Megdörzsöltem szemeimet, de jól láttam.Ő volt az.
-Minden rendben?-kérdezte Loretta.
-Pe-pe-persze.-nyögtem ki a szavak, kissé nehézkesen.Egyre jobban közeledtünk a lány felé, és a szívem egyre jobban kezdett verni.Lehetetlen.Ez nem ő.Biztosan nem ő.-mondogattam magamba de mind hiába.Ő is észre vett.Méregetett egy kicsit, majd amint odaértünk mellé, szúrós tekintetet vetett barátnőmre, akivel kezünk össze volt kulcsolva.
-Harry?Jajj, de örülök, hogy újra látlak.-ugrott nyakamba, én pedig rezzenéstelen arccal álltam , kővé dermedve és eszeveszetten kapkodtam a levegő iránt.

***Loretta szemszöge:***

Eléggé furcsán viselkedett Harry, miután be kanyarodtunk  az utcánkba.Megpillantottam Sophiát.Róla csak annyit kell tudni, hogy egy elkényeztetett liba.Van két csatlósa, Rose és Kristen.Ők ketten szőkék.Minden értelemben.Mert, hogy még Sophiánal volt valamennyi esze, az oké,de annak a másik kettőnek...Minden akkor kezdődött amikor elsősök voltunk.Azt hiszem kijelenthetem, hogy nagyon szép kislány voltam.Enyhén göndör, közép hosszú hajam, kicsi termetem, és szép nagy, zöldes szemeim mindig ragyogtak.Anyáék egyszer rávettek, hogy mennyek el egy szépségversenyre.Persze ezt Sophia sem, hagyhatta, ő is benevezett.Aztán végül én nyertem , ami neki nagyon nem tetszett, és az óta mindent elkövetett, hogy nekem keresztbe tegyen...Ahogy közeledtünk Harry tenyere egyre jobban kezdett izzadni.Rossz előérzetem volt.Hirtelen annyira lettem figyelmes, hogy egy szúrós szempár méregeti az arcomat, majd, hogy Hazza nyakában lóg, az én drága ősi ellenségem.
- Harry?Jajj, de örülök, hogy újra látlak.-mi van?" újra látlak " ezt meg hogy érti?már találkoztak?ohh biztos csak egy koncerten...-ledöbbentem.
-Sophia.Én is örülök.-mosolyogtak egymásra.Ki tudtam volna verni Miss.Hibátlanvagyok kisasszonynak az összes fogát.
-Szia, Loretta.Neked is örülök!-mért rám egy pillantás.
-Hát még én.-flegmáztam neki, amit a többiek érdekes arckifejezéssel fogadtak.
-Ismeritek egymást?-nézett ránk felváltva Göndörke.
-Igen.Ős idők óta el...-kezdtem volna bele, mondandómba, de a kisasszony félbeszakított.
-...barátnők vagyunk.-javította át NAGYON mondandómat.
-De hát...-majd ismét közbe vágott...esküszöm ezt még egyszer meg csinálja, eltorzult arccal fog haza menni.
-Ez, az igazság.Nem de?-nézett rám, forró tűzben égő, kidülledt hatalmas szemeivel.
-Lányok.Ez nagyon jó.Legalább több időt tölthetünk majd együtt.Ha már úgy is ismeritek egymást, az a rész ki van pipálva.-örvendezett Harry majd elengedte kezemet és még egyszer megölelte Őt.Kész!Ennyi!Nem bírom tovább.Könnyek szöktek szemembe.Nem láthatnak sírni.Elszaladtam.Már csak pár háznyira volt a miénk.Idegesen kutattam, a táskámban lakáskulcsom iránt, miközben halottam, hogy kiabálnak utánam, amire még jobban szaladni kezdtem.Kulcsomat kikotorva, az ajtóhoz siettem.Remegő kezekkel, sokadszorra végre beletaláltam a zárba.Kulcsomat, és cipőmet ledobva rohantam az emeletre.Szoba ajtómat hangosan becsaptam, majd kulcsra zártam.Az ágyra vetettem magamat s fejemet a párnámba vetve, sikítottam egy hatalmasat.Halottam becsapódni, a bejárati ajtót majd lépteket a szobám felé.
-Loretta!Még is mi bajod?Nyisd ki!Hallod?-őrjöngött az ajtó előtt Harry, feleslegesen.Egy szót sem szóltam.Még egy jó ideig hajtogatta, hogy " nyissam ki az ajtót"...de nem tettem.Mintha meg sem halottam volna.Laptopomért nyúltam, levettem töltőről, majd felnéztem Twitter-re.Semmi érdekeset nem láttam, lett pár új követőm, de azon kívül semmi.Elmentem lezuhanyozni, majd mielőtt ágyba feküdtem volna, megpróbáltam lelopózni a konyhába.Szépen halkan kinyitottam az ajtón a zárt.Lenyomtam a kilincset, majd kinyitottam azt.Elsőnek résnyire nyitottam, csak hogy biztos legyek benne, hogy senki nincs a folyosón.Kidugtam a fejem és szememmel is meggyőződtem róla.Miután 'tiszta volt a levegő' a lépcsőhöz mentem.Halk léptekkel mentem le fokonként, hogy még véletlenül se halljanak meg ha esetleg a nappaliban vannak.Sikeresen leértem a lépcsőn, majd a konyhába mentem.Beléptem félköríves nyitott ajtónkon, és a tervem fuccsba szállt.
-Loretta!-pattant fel a pultnál gubbasztó Harry.-Az ég szerelmére, mégis mért nem nyitottál nekem ajtót?-értetlenkedett.
-Csak.-szóltam.
-Ez nem válasz.
-Rendben.Honnan ismered Sophiát?-néztem rá, s mellem alatt keresztbe tettem kezeimet.Semmit sem szólt, csak egyik lábáról a másikra dőlt.
-Már, nagyon rég láttam.-sütötte le szemeit.
-Nem ezt kérdeztem.-emeltem fel hangomat.
-Jól van.Csak ne akadj ki!Két éve nyáron elmentünk egy strandra a srácokkal, ott találkoztam vele és bele szerettem.Jártunk aztán szakítottam vele, mert bekerültem az X-faktorba.Ennyi.-mondta, szemrehányóan.Egy szót sem mondtam, csak kikerültem ,majd a hűtőhöz léptem.Megfogtam egy joghurtot és kivettem a fiókból egy kanalat.Majd a szobám felé vettem, volna az irányt.
-És te?-tartott vissza, vállamnál fogva Harry.
-Legyen most annyi elég, hogy 7 évesen én nyertem egy szépségversenyt nem ő, ezért azóta bosszút akar rajtam állni.Mindig keresztbe akar tenni, és valahányszor sikerül neki, világgá kürtöli.Tönkre tette az Általános Iskolás- és a Gimis éveimet is.-meséltem.
-Értem.Tehát az a "barátnők vagyunk"-rajzolta levegőbe a jeleket-csak hazugság volt tőle, hogy a közelembe férkőzhessen?-nézett rám.
-Pontosan.Viszont most fáradt vagyok.Jó éjt.-köszöntem majd sarkon fordultam VOLNA.
-De azért nem haragszol igaz?-vetette rám kölyökkutya szemeit és szempilláit kezdte rebegtetni.
-Rád soha.-mondtam, majd csókot adtam ajkaira.Kicsit megkönnyebbültem, és a levegő is feloldódott ami az utóbbi pár percben eléggé feszült volt.
-Akkor együtt alszunk?-mosolygott.
-Várlak!-mondtam, majd végre sikeresen kimentem a konyhából, a lépcsőn felfelé tartottam , amikor valami puhába ütköztem.
-Liam.Bocs nem vettelek észre.-mondtam.
-Loretta, minden rendben?Amúgy semmi baj.AZ  EGY KANÁL?VIDD INNEN!!!-meredt rám, majd elfutott.
-Amúgy igen , jól vagyok!-kiabáltam utána.

16.rész - Emlékek (1)

16.rész - Emlékek (1)

-Kicsim.-éreztem, ahogy valaki meleg tenyerével simogatja hátamat.Nehézkesen, de végül erőt véve magamon a hang felé fordultam és kinyitottam szemeimet, mire Hazza arcával találtam szembe magam.Hirtelen fogalmam sem volt hol vagyunk.
-Hol vagyunk?-kérdeztem rá, mire ő csak elmosolyodott.Nem értettem mért, ezért felültem az agyban és körülnéztem.A szobámban voltunk.A velem szemben lévő és a mögöttem elhelyezkedő fal fehér volt.Jobb és bal oldalamon lévők pedig narancs sárgásak.Fehér bútoraimra a nap fényei sütöttek be, s azok kedvesen játszadoztak a fényekkel. A mellettem fekvő Harry még mindig mosolyogva figyelte, amint "felfedezem" a szobámat.
-Min mosolyogsz?-kérdezte, amikor hosszas nézelődésem után, hatalmas mosoly tükröződött arcomon.
-Emlékek.-válaszoltam, majd mielőtt kiszálltam volna ágyamból, egy puszit nyomtam a szájára.
-Az mi?-mutatott a szemben lévő ajtóra.
-Fürdőszoba.-válaszoltam.
-És ez?-nézett rám, miután kiszállt ő is az ágyból, és a szobámat kezdte nézegetni.-Gardrób?-érdeklődött.
-Nem...-válaszoltam.
-Megnézhetem?-villantotta 100 wattos mosolyát.

***Harry szemszöge***

-Megnézhetem?-villantottam rá 100 wattos mosolyom.
-Nyugodtan.-rántotta meg vállát.Az ajtóhoz léptem, majd lenyomtam a kilincset.Szépen lassan kinyitottam az ajtót, majd felkapcsolta a villanyt.Egy ici-pici szoba volt, körbe akváriummal, amibe kicsi aranyhalak úszkáltak.Volt két babzsák fotel és rengeteg kis párna, egy polc, amin néhány könyv és füzet pihent, valamint világító gyöngysorok lógtak a falakról.Gyönyörű volt.-Na?Hogy tetszik?-hirtelen megijedtem és arrébb ugrottam.
-Megijesztettél!-néztem rá morcosan.
-Nem állt szándékomban.-mosolygott rám.Jó volt őt végre újra őszinte mosollyal az arcán látni.Szemeiben forró könnyek csillogtak.Lélegzet elállítóan gyönyörű volt, ahogy a fény beragyogta selymes haját.Nehezen tudtam neki ellen állni, de végül csókot leheltem ajkaira.
-Nagyon szép kis szoba.-dicsérgettem.
-12 éves koromban csinálta nekem apukám.Emlékszem, mikor kitűnő bizonyítvánnyal a kezemben beléptem a házba.A szüleim azt mondták, ha év végén kitűnő leszek, kérhetek valamit.Ezt kértem.-mondta meghatottan, de bevallom kissé én is elérzékenyültem.De egy könnycseppnek sem engedtem szabad utat.Megfogta kezemet és a kis fotelekhez vezetett, ő leült a halvány rózsaszínbe én pedig a kékbe, majd tovább folytatta történetét.-Rengeteg időt töltöttem itt.Ha jó, ha rossz kedvem volt.Nicket sosem engedtem be ide, mert azok-mutatott a polcon levőkre-a naplóim, a rajzaim és a fénykém albumaim.Senkinek sem mutattam még meg.Anyáék sem jöhettek be ide, soha.Ez az egy dolog volt, ami csak az enyém.Amikor olyan kedvem volt, az aranyhalaimnak meséltem el mindent.Nekem nem volt macskám, kutyám és akkor még barátnőm se nagyon.Sammel a közép iskolába ismertem meg...Aztán egyik délután, hazafelé tartottam az iskolából.Az utcánkba beérve láttam, hogy rengeteg autó állt a házunk előtt.Nem gondoltam semmire.Mosolyogva, jó kedvvel léptem be a házba, de a gyászos hangulat elvette a jó kedvemet.Semmit sem értettem.Láttam Nicket, anyát, a nagyit és a többi családtagomat.Először nem mondták el mi történt.Anya felküldött a szobámba és én egyenesen ide jöttem.Apa általában éjszaka dolgozott, ezért feltűnt, hogy ő nem volt oda lent.Megijedtem.Csak a rosszra tudtam gondolni, csak arra, hogy valami baja esett.Később, anya feljött hozzám.Bekopogott ide.Beengedtem.El mondta, hogy apa mikor reggel, az éjszakai műszakból hazafelé tartott baleset érte.Egy kamionnal ütközött össze az autója és olyan súlyos sérülések érték, hogy a mentősök ott helyben kétszer újra élesztették, de már nem tudtak rajta segíteni.Anya, nagyon nehezen tudta feldolgozni a történteket.Egy híres divatlap fő szerkesztője volt, de otthagyta a munkáját, rengeteget ivott és sírt.Ez ment legalább 3 éven keresztül.Aztán rájöhetett, hogy ez az egész már nem old meg semmit.Visszatért az élet kedve és újra munkába állt, de csak itthon.A bátyámmal minden este bejártunk a közeli tánc stúdióba és tánccal oldottuk a stresszt és a feszültséget.Az életemmé vált és neki is.Versenyek, fellépések, előadások, háttértáncok.Bármi jöhetett.Végre megint kezdtünk egy család lenni...-ekkor egy könnycsepp hagyta el szemét.Közel húztam magamhoz, mire ő fejét mellkasomra helyezte.A nyakamban lévő nyakláncot kezdte el piszkálni, én pedig a haját.Arcára puszit nyomtam.Láttam amint szemeit egyre több és több könny hagyta el.
-Mennyünk, le a többiekhez, már hátha felkeltek.-felült ölemből és bólintott egyet.Ki sétáltunk a szobából és a fürdőszoba felé vette az irányt.Gondolom megmosta az arcát.Miután kijött megfogta kezemet, ujjait átkulcsolta enyéimmel.Szépen lesétáltunk a lépcsőn és a konyha felé mentünk.

15.rész - Nem, nem, nem!

15.rész - Nem, nem, nem!

Ahogy leszállt a londoni járatunk, már ültünk is fel a haza vezetőre.Rövid utazás után, haza értünk.Minden más volt.A levegő, a nap sütés, a madarak csicsergése, az emberek. Mindenki és minden.Azonban gondolat menetemet hamar meg kellett szakítanom, mivel feleszméltem mért is vagyok itt.Taxit fogtunk és egyből a kórházba igyekeztünk.

-Fiúk, komolyan nem kell bejönnötök, mennyetek egyetek valamit, megadom a címünket és itt a lakás kulcs.Remélem nem tévedtek el, ha mégis akkor hívjatok, és nagyon sajnálom!-hadartam.
-Én itt maradok!-jelentette ki Harry és valamiért olyan érzésem volt, hogy jobb ha nem szállok vele szembe, mert elég makacs.
-Rendben.Akkor merre találunk valami gyors éttermet?-vetette fel a kérdést Louis.
-Kér utcával lentebb. Egy narancssárga épület aljába van egy.Az elég jó.-magyaráztam mire bólintottak és elindultak a mutatott irányba.Hazza kézen fogott és bevezetett az épületbe, ami elött már egy jó ideje ácsorogtunk.Egyből az egyik recepciós hölgyhöz mentünk.Mivel megint rám jött a sírás így Harry beszélt.

-Merre találjuk Mia Morgan-t?-érdeklődött.
-Sajnálom, de csak is családtagok mehetnek be hozzá súlyos állapota miatt.-mondta sajnálkozóan a nő.
-A lánya vagyok!Loretta Morgan.Ő pedig a barátom.-mondtam, majd  bólintott a nő, és az előtte lévő papírokat kezdte nézni.
-Jöjjenek utánam.-kikászálódott helyéről és a lift felé indult, mi pedig követtük.Megnyomta a 6-os gombot és már "repültünk" is.Remegő térdekkel, de úgy ahogy próbáltam leplezni kiszálltunk a liftből, majd követtük ismét a vöröses hajú nőt.Egészen a folyosó végéig meg sem állt.Egy fehér 323-as számú ajtó kilincsét lenyomva halkan és óvatosan nyitotta ki az ajtót, majd előre engedett minket, mi bementünk és ő bezárta hátunk mögött az ajtót.Kicsit érdekes volt, de nem törődtem vele.Anyát még nem láttam.Féltem látni.Megtorpantam,és ijedt arccal Harry felé fordultam.
-Nem fog menni.-gördült le egy könnycsepp arcomon.
-Add a kezed!-nyújtotta övét, majd megfogta az enyém és gyengéden másik kezével, befelé kezdett tolni.Torkomban gombóc telepedett le, anyát így látni.Nyeltem egy nagyot, mire a bent lévő Nick és barátnője felénk terelték tekintetüket.Nem szóltunk semmit.Senki semmit.A bátyám felállt és oda sietett hozzám.Barátom kezét elengedve, átöleltem őt.Hosszú ideig szorítottuk egymást, nem akartam elengedni, de muszáj volt.
-Mi történt vele?Mégis mi?-aggodalmaskodtam, és kicsit mérges is voltam amiért a bátyám nem figyelt jobban anyánkra.
-Nyugodj meg kérlek!-fogta meg két vállam és duzzadt, piros szemeimet nézte.-Azt mondták az orvosok, hogy alkoholra vehetett be gyógyszert, elég nagy mennyiségbe.Valami fájdalom csillapítót.Ma már egyszer megébredt, de aztán semmi, mocorgott egy pillanatra kinyitotta a szemét, aztán tátogott valamit.Nem értettem mit.Az orvosok próbálták ébresztgetni, de semmi.-magyarázta, miközben el-el csuklott hangja.
-De rendbe jön, igaz?-néztem rá segélykérően.
-Mindent megtesznek!-nyugtatott.
-Mi az hogy mindent?Nem biztos, hogy túl éli?-kérdeztem rémültem ismét.Megijedtem nagyon megijedtem.Lábaim elgyengültek és kissé meginogtam, mivel bátyám erős tartása már elengedte vállamat.Harry azonban megfogta derekamat és a szobában lévő kanapéhoz vezetett és leültetett, majd ő is mellém ült.Kezeimet övébe vette és lágyan simogatni kezdte.Jól esett, hogy ott volt mellettem.
-Nekem mennem kell, ne haragudjatok.-állt fel székéről Amanda.-Fontos megbeszélésem lesz 10 perc múlva itt a közelben....-kabátját magára vette, majd Nick-hez fordult.-Légy erős!-aztán megcsókolta.Felénk intett és ki sietett az ajtón.Tehetetlenül ültem és néztem ahogy anyám élet-halál között van.
-Lor...Loretta...Lori...-motyogott halkan anya, mire én felpattantam és ágya mellé siettem.A többiek is követték példámat.Nick kirohant a folyosóra szólni egy nővértek, hogy anyám remélhetőleg magához tért.
-Anya!Anya hallasz.Nyisd ki a szemed.Vagy csak szorítsd meg a kezem.Anya!Csinálj valamit!-szólongattam, miközben könnyeim patakokban csöpögtek rá kezemre, amiben édesanyám kezét tartottam.Megszorította.Éreztem gyenge szorítását, amiben mégis erő lebbent fel.Szemeimben remény csillogott.Harry mögém lépett és átölelte derekamat.Szükségem volt rá.Mellettem kellett lennie.
-Mi történt?Mondott valamit?-toppant be, egy fiatal férfi az ajtón.
-Mondtam neki, hogy adjon jelet, ha érti amit mondok, és megszorította a kezem.-válaszoltam.
-Értem.Nem beszélt semmit?-nézett ám, hatalmas zöld szemivel a doktor.
-Ha jól halottam az én nevem ismételgette.-halvány mosoly tűnt fel arcomon, majd ismét könnycseppek mosták el.
Hangos sípolás.Folyamatos hangos sípolás.Mi lehet ez?Még is mi történik?Nem értem.Nem szaggatott sípolás.Folyamatos.Félek.Mi történik?
-Kérek mindenkit, hogy távozzon!Hívjatok segítséget!-parancsolt a doktor úr, mi pedig azt tettük amit mondott.Futó lépésben ki rohantam és kiáltottam a folyosón lévőknek, segítségért.Jöttek ahogy csak tudtak.


-Egy, kettő, három!...Egy, kettő, három.-hallottam bentről a hangokat, majd semmit.Üres csend.Rémült arcok.
-Mi történik oda bent?Be akarok menni!-majd fogtam magam és benyitottam.Sajnálkozó tekintetek leptek el.-Jajj, ne%Rossz érzés.Mi az ott?Újra élesztették?Nem, az nem lehet.Még mindig ugyan az az erős sípoló hang.Nem nem történhet ilyen.-kavarogtak a gondolatok fejemben, majd azt vettem észre, hogy mindenki ott áll mögöttem.A bátyám és az egész banda.De nem érdekelt,
-Mi megpróbáltuk.-mondta a már imént említett doktor.-Sajnálom!-majd kezével a gép felé nyúlt.A sípoló hangnak vége lett.Össze estem.Lábaim elgyengültek.Most nem kapott el egy két sem.A fiúk már nem voltak a szobában, a bátyám kivételével.Zokogtam.Zokogtam és zokogtam.Nem tudtam abba hagyni.
-Gyere, mennyünk ki!-emelt fel Nick, majd kivezetett az ajtón.Egyből Harry ölébe borultam és keservesen sírni kezdtem.A többiek is oda jöttek hozzám és átöleltek.Jó volt,hogy ők vannak nekem.
-Kicsit össze szedem magam.-szóltam mire, felálltam és a lánymosdó felé vettem irányom.
-Jobb ha vele megyek.-mondta Harry, majd nyomomba eredt.

-Köszönöm.-fordultam felé, mikor lemostam langyos vízben könnyeimet.
-Mit?-nézett rám értetlenül.
-Hogy miattam ilyeneket megtettél.Elhalasztottátok a turnét.Amit úgy vártatok.Most itt vagy velem, és támogatsz.Köszönöm!-öleltem át szorosan, majd arcomat mellkasába temettem.Illatát magamba szippantottam és elő törtek belőlem az emlékek.