20.rész - Újra együtt!

* Loretta szemszöge*

Miután mindent átgondoltam, elindultunk haza Harry-vel.Nem volt kedvünk taxizni így inkább sétáltunk.Nem igazán beszélgettünk út közben, jobbnak láttuk, ha csak csendben kézen fogva megyünk egymás mellett.Már az utcában jártunk, amikor megláttam Sophiát.Ez őrület, fizetni mernék rá, tudta , hogy még nem vagyunk itthon.Milyen jó, hogy épp az elmúlt napokban, mióta itt laknak nálunk a srácok, egyre több dolga akad a nagymamájánál, aki 2 házzal lakik arrébb mint mi.
-Sziasztok!Ezt a kellemes meglepetést.-mosolygott Harry-re, majd felém fordult.-Jaj, Loretta, fogadd el őszinte részvétemet.-fuuuh, még, hogy őszinte részvétét?!de most inkább nem leszek bunkó....
-Köszönöm.-mondtam rezzenéstelen arccal.
-Nincs kedved velünk jönni?Lesz egy kisebb ebéd nemsokára Lorettáéknál.-kedveskedett Harry-ezt már nem hiszem el....ne hogy már!-Ugye nem gond, kicsim?-nézett rám kölyökkutya szemekkel.A francba ennek sose tudok ellenállni...
-Felőlem.De mennyünk, mert már biztos várnak ránk.-mondtam, majd elkezdtem húzni Harry-t magam után.
-Akkor, ha van kedved, később nézz be!-jól van Harry, szerintem megértette!!!-idegeskedtem magamba.
-Rendben!-mondta bájosan 'miss.tökéleteshercegnő'

*Sophia szemszöge*

Hát ez csúcs!Meghívott Harry magukhoz ebédelni.Tuti, hogy még mindig én kellek neki, nem az a kis semmire kellő.Gyorsan megyek és kicsípem magam.Vissza kell szereznem Harry-t.
Elindultam, be a nagymamám házába.Itt mindig tartok tartalék ruhát, sminket és ékszereket.Felvettem egy alkalomhoz illő ezüst testhez álló mini ruhát.Hozzá egy platform magassarkút, és egy ezüst táskát.Kicsit igazítottam a sminkemen, majd elindultam a szomszédba.Ha elveszem Lorettától Harry-t, akkor a bátyján kívül már senkije sem lesz szegénykémnek.Mennyire sajnálom...

 Eközben: *Danielle szemszöge*

Azt hiszem mindenem megvan.Őrület másfél év után, így eltudtam rontani mindent.Mekkora egy idióta vagyok.De már nincs mit tennem.Mindent megtettem.A taxi 10 perc múlva itt van.Egy óra múlva pedig indul a gépem.Hát, azt hiszem örökre el kell felejtenem...miket beszélek?!Elfelejteni?...inkább csak letenni Liam-ről.Túlélem.Én hibáztam.Megyek és elköszönök mindenkitől.
 -Zany!Ráérsz egy percre?-mentem először az említett személyhez.
-Hogyne!Máris mész?-nézett rám sajnálkozva.
-Igen.Azt hiszem már semmi keresni valóm nincs itt.
-Ugyan!Ha nem is személyesen, de én mindig ráérek, ha szeretnél beszélgetni.Hívj nyugodtan!-ajánlotta.-Na gyere ide!-nyitotta szét kezeit, majd jó szorosan magához ölelt.Ennyi, nem bírom.Elindultam a könnyek a szememből.-Nyugi Danielle!Cssst!Rám tényleg, mindig számíthatsz!-nyugtatgatott, ami nagyon jól esett.
-Köszönöm, Zayn!-hálálkodtam.
-Ugyan!Tényleg nincs mit!-mosolygott, amit már én is viszonoztam.Letöröltem könnyimet, arcomról, majd megsimogattam kezét, és egy tekintettel jelezte, hogy mennyek nyugodtan.-Ne vigyelek ki a reptérre?-kérdezte.
-Nem, köszi, mindjárt itt a taxi.-mondtam majd még utoljára megöleltem.-Sok sikert a turnéhoz!-nevettük el magunkat mindketten.Ezután elköszöntem Niall-től, aki szintén nehezet hitte, hogy többet nem nagyon fog látni, de ő is felajánlotta, hogy bármikor hívhatom.Majdnem ott is elsírtam magam.Utána jött Louis.Na nála nem bírtam ki.Nehéz volt Lou-tól elbúcsúzni.Kaptam tőle egy répás pólót, és amikor oda adta...na ott eltört a mécses.Annyira aranyosak a srácok.Nehéz tőlük elbúcsúzni, de nincs mit tenni.Már nincs.Utána Harry-től is elköszöntem, mivel visszaértek Lorettával, aki elég ideges volt.Tőle is elbúcsúztam, de megígérte ha Londonba visszamegy akkor meglátogat.Igazán jól esett.Még egyszer intettem a srácoknak, persze Liam nem volt sehol, így talán könnyebb volt.DE, amikor kiléptem az ajtón érdekes látvány fogadott.Liam állt a taxi mellet.Pénzt adott a sofőrnek, majd az elhajtott.
-Liam!Mit csinálsz?az az én taxim volt!-néztem rá összeráncolt homlokkal, miközben az utazó táskámat vonszoltam magam után.
-Tudom.Épp ezért küldtem el!-nézett rám könnyes szemekkel.Ezt nem értem.Sírt volna?És mért nem akarja hogy el mennyek?-Danielle!Én.Nem hittem, hogy ez ilyen nehéz lesz.Nem akarom, hogy el menny.Mindenki hibázik.Emberi dolog.Te is hibáztál.De ne menny el kérlek!Nélküled én nem bírnám.-mondta, s az utolsó mondata végére egy könnycsepp hagyta el szemét.
-Tehát nem haragszol?-néztem szemibe, amit most már ő is viszonzott.Alig bírtam visszatartani könnyimet.
-Rád sosem haragudtam.Mindössze csalódtam.De kihevertem.Átgondoltam, és rájöttem, hogy ha elmész akkor...-nem bírta befejezni mondandóját, mivel megcsókoltam.Nem bírtam magam visszatartani.Meg kellett tennem.De nem bántam, mivel teljes mértékben viszonozta.Az eleinte csak lágy csókból, vad csókolózás lett.Hosszú percekig csak egymásnak voltunk.Amikor végre elváltak ajkain még csukva volt a szemem, de éreztem ahogy mosolyog.Erről meg is bizonyosodtam miután kinyitottam szemeimet.Erősen hagához szorított és hosszú percek után megszólalt:
-Szeretlek!
-Én is, szeretlek!-suttogtam.Miután elengedett, felkapta bőröndömet, átkarolta derekamat és EGYÜTT mentünk vissza a házba.Elég sok mosolygó szempár nézett minket, majd mindenki tapsolni kezdett.Hihetetlen.Olyan mint egy tündér mese.
-Gratulálok haver!-veregette meg Liam vállát, Niall, majd sorra jöttek oda mások is.Ami megnyugtatott, az az volt, amikor Louis azt mondta hogy nyugodtan megtarthatom a pólót.Ezen mindannyian jót nevettünk és végre Loretta is mosolygott.

*Harry szemszöge*

Nagyon örült mindenki, mikor meglátta, hogy Liam és Danielle sugárzó boldogsággal együtt léptek be az ajtón.Végre Liam ismét boldog volt.Már igazán rá fért.És ők aztán tényleg nagyon szeretik egymást.Miután kicsi javult a hangulat megszólalt a csengő és én nyitottam ki.