17.rész - Lehetne rosszabb?

17.rész -Lehetne rosszabb?

Sötét van.Néhány házbók fények szűrődnek ki.Nem tudom hol vagyok.Eltévedtem?Lépteket hallok.Valaki követ.Árnyékok.Nincs egyedül.Befordulok a sarkon.Még mindig jönnek.Két erős kéz ragadja meg a vállam, majd hátra ránt.Hárman vannak.-Fuss Loretta!Fuss már!Mire vársz?Meg akarsz halni?-Szemeik szikrákat szórtak, és gúnyos vigyoruk szinte letörölhetetlen volt.Egyre jobban közelednek, s én hátrálok.Az egyik bele nyúl a kabátzsebébe és egy kést húz elő.Szívem egyre jobban kezdett verni, és lábaim is elindultak.Egyre jobban kapkodtam lábaimat egymás után.Nem tudom hová csak futottam.Bekerítettek.Most mit csináljak.Már nincs vissza út.Nem tudok el menekülni.Anya nevét kiabálom, de ő nem jön.Nem jön és nem ment meg.Már nem.Soha sem...Közelednek hozzám.Egyre jobban remegek.Le fognak mind a hárman.Próbálok kiszabadulni, de hiába.Leveszik rólam ruháimat.Karomra az éles késsel csíkokat vágnak.Folyik a vérem.Nincs erőm.Anya nem jön értem.Hiába kiabálok már semmi sem lesz...

-LORETTA!-csak álom volt.Felültem az ágyon és Harry nyakába kapaszkodtam.Olyan szorosan öleltem magamhoz amennyire csak tudtam.-Jól vagy?Már vagy 10 perce szólongatlak, de egyáltalán nem reagáltál...-elengedtem és szemeibe néztem.Láttam bennük az agoddalmat és a törődést.-Rosszat álmodtál?-kérdezte ártatlanul.
-Az enyhe kifejezés...-lélegeztem nagyokat, majd vissza dőltem párnámra.
-Mi volt benne?-érdeklődött.
-Három alak üldözött éjszaka.-könyökömre támaszkodva felé fordultam-Nem tudom pontosan hol lehettünk.Az egyik előkapott egy kést én pedig elkezdtem futni.Utol értek és levetkőztettek.A karomat a késsel meg vágták több helyen.Azt vártam, hogy anya megmentsen de nem.-elszorult a hangom.Az " anya " szót fájdalommal, csalódással és félve mondtam ki.
-Már értem mért kiabáltad anyukád nevét.-húzta apró mosolyra ajkait, majd lesütötte fejét és oda bújt hozzám.Haja az arcomat kezdte el csikizni, mire én felkuncogtam, ő pedig értetlenül nézett rám.Elmagyaráztam neki, hogy mi az oka hirtelen hangulat változásomnak mire, ő bevetette csábító mosolyát, majd átváltott gonoszra.Még jobban kezdett piszkálni hajával.Imádtam a göndör kis fürtjeit.Ujjai végig futottak oldalamon, a hideg kirázott tőle, majd csikizni kezdett.Forgolódtam jobbra barra, hátha le tudom magamról vakarni hatalmas testét, de ez nem sikerült.Szánk össze ért és a bohóckodásból heves csókcsata kezdődött.
-Nem akarom megzavarni a gerlepárt, de megyünk reggelizni, velünk tartotok?-toppant be Liam.
-Mindjárt megyünk!-sóhajtott fel Harold.

*  2 órával később

 Reggeli után délután két óráig mindenki azt csinált amit akart.Azért csak kettőig, mert fél háromkor kezdődik a temetés.Előre bekészítettem egy nagy csomag zsebkendőt.Délelőtt Zayn "vásárolni" ment.Niall és Lou a konyhában ügyeskedtek valamit.Mi csak illatokat valamint tányér és pohár töréseket hallottunk.Nick már reggel sem volt itthon és mivel Amanda dolgozik délelőtt, így nem tudom a bátyám hol lehet.Liam Danielle-vel találkozik.Mi pedig a drágaságommal kényelmesen lustálkodtunk a kanapén fekve.

***Liam szemszöge:***

 Mivel ma úgy döntöttünk, hogy a temetésig mindenki azt csinál amit akar, gondoltam ezt a kis időmet Danielle-val töltöm.A temetésre így is-úgy is el kellett volna jönnie, de így egy délelőtti járattal jött.Ki mentem érte a reptérre, bár ez nem volt megbeszélve, de úgy gondoltam meglepem.A gépe még nem szállt le ezért, gondoltam leülök és szépen ráérősen megvárom, bár belül már kínoztak a pillangók.Néhány rajongó felismert, és odajöttek autó grammért és fényképért.Miután a hangos bemondóban, egy női hang jelezte, hogy 2 perc múlva landol a Londoni járat, ott hagytam a lányokat és izgatottan nézelődtem.Megláttam a gyönyörű szép haját, aztán már az arcát is.Mosolyogva vártam hogy közeledjen, de nem tette.Észre sem vett.Nadrág zsebéből a telefonját csúsztatta elő, majd bepötyögött valamit, aztán gondolom telefontált.Hát ha nem vett észre, akkor majd én oda megyek.Elindultam felé, már éppen a nevét akartam kiáltani, amikor egy magas fekete hajú, kigyúrt alak lépett mellé.-Az meg ki a franc lehet?Mi?Az biztos, hogy Danielle?Persze,hogy az te nagy okos!A saját barátnődet nem ismered fel?A srác talán valami rokona.-Ezt az érdekes párbeszédet játszottam le magamban.A srác közelebb hajol és megcsókolta?! Ez lehetetlen...Minek kellett nekem ide jönnöm?Én idióta!Még is mit képzelnek mind a ketten?Őrület.-a vérnyomásom kezdett az egekben landolni, a szememet pedig könnyek lepték el.Nem bírtam tűrtőztetni magam.Gyorsan szedtem a lábaimat a célpont felé, és csak is az járt a fejemben, hogy vajon miféle hazugsággal fog elő állni Danielle.

-Sziasztok!-köszöntem nekik, mintha az elmúlt egy-két percen, semmit sem láttam volna.
-Liam!-lepődött meg a "barátnőm".-Te meg hogy kerülsz ide?-tette fel az első kérdését.
-Gondoltam megleplek és ki jövök érted.-mondtam neki az igazat.-Ő ki?-biccentettem a fejem az illető felé, aki szótlanul állt eddig.
-Ben Daniel Matter, de szólíts csak Ben-nek.-nyújtotta kezét, mire én is azt tettem.
-Liam Payne.-bemutatkoztam úgy ahogy ő.
-Na mehetünk, Kicsim?
-Pe...persze.Igen.-remegő hangja nem tűnt túl biztosnak.
-Kicsim?Várj!Ezt nem igazán értem, Danielle.Ő valami rokonod?-értetlenkedett a srác, legszívesebben bemostam volna neki egyet.
-Nem!-sütötte le a szemeit az előbb említett személy.
-Akkor?-kérdezte sürgetően és egyik lábáról a másikra helyezte testsúlyát.
-A barátja vagyok!-mordultam rá.
-Azt mondod, hogy te meg ő...?!-mutatott ránk.
-Igen.Mi olyan nehéz ebben?-szögeztem felé a kérdést.-Na most már mennyünk, mert még meg kéne ebédelni a szertartás előtt.-egyik kezemmel a bőröndjéért nyúltam, másikkal megragadtam csuklóját és magam után kezdtem vonszolni.Miután Ben látóhatárán kívülre estünk, letettem a bőröndöt és elengedtem a kezét.
-A szertartás fél háromkor kezdődik.-mondtam majd sarkon fordultam és elmentem.Nem szólt semmit, csak nézett utánam.Tekintetét éreztem magamon, s egy könnycsepp hagyta el szememet.Azt hittem csak engem szeret.Már a kocsimba ültem, és éppen elindítottam volna annak motorját, amikor valaki megkocogtatta az anyós ülés felőli ablaküveget.Fejemmel jeleztem, hogy üljön be a járműbe.Ki nyitotta az ajtót és beült mellém.Parfümének illata az egész autót ellepte.Szívembe erősen belenyilalt a fájdalom.
-Nem tudom, hogy ezt mégis, hogy képzelted.Hogy csókolhattad meg?Mégis mért teszed velem ezt?Mit okoztam én neked, amiért cserébe ezt kapom?...ordítottam vele, s ő szemrebbenés nélkül hallgatott végig.
-Én..én fogalmam sincs.-elcsuklott a hangja, majd arcát, kezébe temette és zokogni kezdett.-Olyan nehéz volt nélküled.Kellett valaki, akit átölelhetek és megcsókolhatok.Aki mellett elaludhattam, és ez most Ben volt.-fakadt ki belőle minden, vagyis még nem minden.-Tudod te milyen nehéz nekem?Végignézni, ahogy ölelgeted a lányokat, és ahogy körül zsonganak mindenhol...-hangja egyre jobban halkult el a mondat végére.
-De egyiket sem csókolom meg!És igen láttam, ahogy megcsókolt!De tudod mit, azt sem akarom tudni, hogy ő hogy kerül ide, mért jött érted, és hogy ki is valójában.Jobb ha el sem mondod!-ordítoztam vele.-Szállj ki!-parancsoltam rá, mire ő vetett rám egy hosszas pillantást, majd kiszállt.Amilyen gyorsan csak tudtam elhajtottam onnan.