16.rész - Emlékek (2)

16.rész - Emlékek (2)

-Jó reggelt, fiatalok!-köszönt Nick amint a konyhába értünk.
-Nektek is!-mondtuk egyszerre Harry-vel.Leültünk az asztalhoz, ahol Liam kivételével mindenki ott volt.Síri csened állt be a konyhába.Mindenkinek csak a csámcsogását lehetett hallani ami már kissé idegesítő volt.
-Liam?-kérdezte, Hazza, s ezzel megtörte a hátborzongató, fülsiketítő csendet.-minden bizonnyal úgy látszik nem csak nekem tűnk fel, hogy ő nincs ott.-
-Danielle-vel van találkája.-mondta gúnyosan Lou.

Reggeli után, bármennyire is nem akartuk, muszáj volt elkezdeni megszervezni a temetést.Én a rokonokat értesítettem, míg Nick és Amanda elintézte a többit.Délutánra, szinte már mindennek készen lettünk.Négy óra után betoppant Liam is.Közös döntés alapján, város nézést szavaztak a fiúk, így mindannyian elindultunk sétálni.Elöl ment Nick és Am, őket követte, Lou,Liam és Niall és mi Hazza-val zártuk a sort.Elsőként a kedvenc éttermünket látogattuk meg, ugyanis Niall csak azzal a feltétellel jött, hogy ha elsőnek kajálunk valahol.Aztán elmentünk a dombhoz, ami egy kicsit kívül esett a városon, de jót buszoztunk.A domb mögött egy gyönyörű szép park volt, ami közepén egy hatalmas tó.Nyáron a bátyámmal és a haverjaival, rengeteget jártunk ide 'strandolni'.Nem bírtunk a csábításnak.Az enyhe tavaszi szellő és a naplemente, egyre jobban kényszerített minket arra, hogy cipőnket levetve a tóba ugorjunk.
-Na jó én nem bírom!-gyengült meg a báttyám, bajd hamar ledobta magáról felesleges cuccait és a tóba vetette magát.-Na mi az?Egyedül kell fürödnöm?-bátorította a többieket is.
-Azt nem engedem!-szólalt fel Lou majd ő is követe példáját, és agy sorba mindenki.
-Úristen!De régen fürödtünk már itt.-mosolyogtam a bátyámra.Mai nap először.
-Jé!-kiáltott fel Louis.
-Mi az?-néztünk rá mindannyian rémült arccal.
-Lori hercegnő mosolyra húzta ajkait.-gúnyolódott az imént említett Tomlinson fiú.
-Hercegnő?-lepődtem meg, majd elnyújtottam a szó végét.-Ez csak nekem új?-néztem körvóbe a srácokon és Amin.
-Nálam királylány vagy!-ölelt át szorosan hátulról Hazza.-Amúgy tetszik a pólód!-mosolygott gúnyosan, majd szemöldökét kezdte húzogatni.
-Mért?-kérdeztem ismét meglepettem.-Jézusom!-néztem le magamra.Igen.Nem a legjobb ötlet fehér pólóban vízbe menni, ugyanis ami alatta van, mind szépen kirajzolódik.
-Nyugi.Szerintem már mind láttunk olyat, és nem is olyan vészes.-nyomott egy hatalmas cuppanós puszit ajkaimra az én 'hercegem'.
-Már szerintem ideje lenne menni.A levegő is kezd hűlni, valamint már sötétedik is.-szólalt meg a bölcs Liam.
-Igen.Valóban jó ötlet!-mondta a bátyám majd néhány utolsó fröcskölés után kikászálódtunk a partra.Leültünk a tó partján lévő sziklákra és élveztük a nap még éppen látható sugarait.
-Nem akarlak elveszíteni!-suttogta fülembe éppen hallhatóan Harry.
-Sosem fogsz!-megnyugtattam, majd szépen lassan, mintha az első lenne, kissé szégyenlősen megcsókoltam ajkait, amit ő is viszonzott, aztán csókcsatába kezdtünk.

***Harry szemszöge:***

-Fujj!Muszáj ezt pont itt?-grimaszolt Louis.
-Na gyerünk szerelmi három szög, éhes vagyok!-nyavalygott ezúttal, furcsa módon Zayn.
-Akkor én?-húzta fel szemöldökét Niall, kidülledt szemekkel.Nem is ő lenne.
Elindultunk "haza".Már majdnem az utcába beérve egy ismerős arcot pillantottam meg.Pislogtam párat, majd egy hatalmasat nyeltem.Megdörzsöltem szemeimet, de jól láttam.Ő volt az.
-Minden rendben?-kérdezte Loretta.
-Pe-pe-persze.-nyögtem ki a szavak, kissé nehézkesen.Egyre jobban közeledtünk a lány felé, és a szívem egyre jobban kezdett verni.Lehetetlen.Ez nem ő.Biztosan nem ő.-mondogattam magamba de mind hiába.Ő is észre vett.Méregetett egy kicsit, majd amint odaértünk mellé, szúrós tekintetet vetett barátnőmre, akivel kezünk össze volt kulcsolva.
-Harry?Jajj, de örülök, hogy újra látlak.-ugrott nyakamba, én pedig rezzenéstelen arccal álltam , kővé dermedve és eszeveszetten kapkodtam a levegő iránt.

***Loretta szemszöge:***

Eléggé furcsán viselkedett Harry, miután be kanyarodtunk  az utcánkba.Megpillantottam Sophiát.Róla csak annyit kell tudni, hogy egy elkényeztetett liba.Van két csatlósa, Rose és Kristen.Ők ketten szőkék.Minden értelemben.Mert, hogy még Sophiánal volt valamennyi esze, az oké,de annak a másik kettőnek...Minden akkor kezdődött amikor elsősök voltunk.Azt hiszem kijelenthetem, hogy nagyon szép kislány voltam.Enyhén göndör, közép hosszú hajam, kicsi termetem, és szép nagy, zöldes szemeim mindig ragyogtak.Anyáék egyszer rávettek, hogy mennyek el egy szépségversenyre.Persze ezt Sophia sem, hagyhatta, ő is benevezett.Aztán végül én nyertem , ami neki nagyon nem tetszett, és az óta mindent elkövetett, hogy nekem keresztbe tegyen...Ahogy közeledtünk Harry tenyere egyre jobban kezdett izzadni.Rossz előérzetem volt.Hirtelen annyira lettem figyelmes, hogy egy szúrós szempár méregeti az arcomat, majd, hogy Hazza nyakában lóg, az én drága ősi ellenségem.
- Harry?Jajj, de örülök, hogy újra látlak.-mi van?" újra látlak " ezt meg hogy érti?már találkoztak?ohh biztos csak egy koncerten...-ledöbbentem.
-Sophia.Én is örülök.-mosolyogtak egymásra.Ki tudtam volna verni Miss.Hibátlanvagyok kisasszonynak az összes fogát.
-Szia, Loretta.Neked is örülök!-mért rám egy pillantás.
-Hát még én.-flegmáztam neki, amit a többiek érdekes arckifejezéssel fogadtak.
-Ismeritek egymást?-nézett ránk felváltva Göndörke.
-Igen.Ős idők óta el...-kezdtem volna bele, mondandómba, de a kisasszony félbeszakított.
-...barátnők vagyunk.-javította át NAGYON mondandómat.
-De hát...-majd ismét közbe vágott...esküszöm ezt még egyszer meg csinálja, eltorzult arccal fog haza menni.
-Ez, az igazság.Nem de?-nézett rám, forró tűzben égő, kidülledt hatalmas szemeivel.
-Lányok.Ez nagyon jó.Legalább több időt tölthetünk majd együtt.Ha már úgy is ismeritek egymást, az a rész ki van pipálva.-örvendezett Harry majd elengedte kezemet és még egyszer megölelte Őt.Kész!Ennyi!Nem bírom tovább.Könnyek szöktek szemembe.Nem láthatnak sírni.Elszaladtam.Már csak pár háznyira volt a miénk.Idegesen kutattam, a táskámban lakáskulcsom iránt, miközben halottam, hogy kiabálnak utánam, amire még jobban szaladni kezdtem.Kulcsomat kikotorva, az ajtóhoz siettem.Remegő kezekkel, sokadszorra végre beletaláltam a zárba.Kulcsomat, és cipőmet ledobva rohantam az emeletre.Szoba ajtómat hangosan becsaptam, majd kulcsra zártam.Az ágyra vetettem magamat s fejemet a párnámba vetve, sikítottam egy hatalmasat.Halottam becsapódni, a bejárati ajtót majd lépteket a szobám felé.
-Loretta!Még is mi bajod?Nyisd ki!Hallod?-őrjöngött az ajtó előtt Harry, feleslegesen.Egy szót sem szóltam.Még egy jó ideig hajtogatta, hogy " nyissam ki az ajtót"...de nem tettem.Mintha meg sem halottam volna.Laptopomért nyúltam, levettem töltőről, majd felnéztem Twitter-re.Semmi érdekeset nem láttam, lett pár új követőm, de azon kívül semmi.Elmentem lezuhanyozni, majd mielőtt ágyba feküdtem volna, megpróbáltam lelopózni a konyhába.Szépen halkan kinyitottam az ajtón a zárt.Lenyomtam a kilincset, majd kinyitottam azt.Elsőnek résnyire nyitottam, csak hogy biztos legyek benne, hogy senki nincs a folyosón.Kidugtam a fejem és szememmel is meggyőződtem róla.Miután 'tiszta volt a levegő' a lépcsőhöz mentem.Halk léptekkel mentem le fokonként, hogy még véletlenül se halljanak meg ha esetleg a nappaliban vannak.Sikeresen leértem a lépcsőn, majd a konyhába mentem.Beléptem félköríves nyitott ajtónkon, és a tervem fuccsba szállt.
-Loretta!-pattant fel a pultnál gubbasztó Harry.-Az ég szerelmére, mégis mért nem nyitottál nekem ajtót?-értetlenkedett.
-Csak.-szóltam.
-Ez nem válasz.
-Rendben.Honnan ismered Sophiát?-néztem rá, s mellem alatt keresztbe tettem kezeimet.Semmit sem szólt, csak egyik lábáról a másikra dőlt.
-Már, nagyon rég láttam.-sütötte le szemeit.
-Nem ezt kérdeztem.-emeltem fel hangomat.
-Jól van.Csak ne akadj ki!Két éve nyáron elmentünk egy strandra a srácokkal, ott találkoztam vele és bele szerettem.Jártunk aztán szakítottam vele, mert bekerültem az X-faktorba.Ennyi.-mondta, szemrehányóan.Egy szót sem mondtam, csak kikerültem ,majd a hűtőhöz léptem.Megfogtam egy joghurtot és kivettem a fiókból egy kanalat.Majd a szobám felé vettem, volna az irányt.
-És te?-tartott vissza, vállamnál fogva Harry.
-Legyen most annyi elég, hogy 7 évesen én nyertem egy szépségversenyt nem ő, ezért azóta bosszút akar rajtam állni.Mindig keresztbe akar tenni, és valahányszor sikerül neki, világgá kürtöli.Tönkre tette az Általános Iskolás- és a Gimis éveimet is.-meséltem.
-Értem.Tehát az a "barátnők vagyunk"-rajzolta levegőbe a jeleket-csak hazugság volt tőle, hogy a közelembe férkőzhessen?-nézett rám.
-Pontosan.Viszont most fáradt vagyok.Jó éjt.-köszöntem majd sarkon fordultam VOLNA.
-De azért nem haragszol igaz?-vetette rám kölyökkutya szemeit és szempilláit kezdte rebegtetni.
-Rád soha.-mondtam, majd csókot adtam ajkaira.Kicsit megkönnyebbültem, és a levegő is feloldódott ami az utóbbi pár percben eléggé feszült volt.
-Akkor együtt alszunk?-mosolygott.
-Várlak!-mondtam, majd végre sikeresen kimentem a konyhából, a lépcsőn felfelé tartottam , amikor valami puhába ütköztem.
-Liam.Bocs nem vettelek észre.-mondtam.
-Loretta, minden rendben?Amúgy semmi baj.AZ  EGY KANÁL?VIDD INNEN!!!-meredt rám, majd elfutott.
-Amúgy igen , jól vagyok!-kiabáltam utána.