16.rész - Emlékek (1)

16.rész - Emlékek (1)

-Kicsim.-éreztem, ahogy valaki meleg tenyerével simogatja hátamat.Nehézkesen, de végül erőt véve magamon a hang felé fordultam és kinyitottam szemeimet, mire Hazza arcával találtam szembe magam.Hirtelen fogalmam sem volt hol vagyunk.
-Hol vagyunk?-kérdeztem rá, mire ő csak elmosolyodott.Nem értettem mért, ezért felültem az agyban és körülnéztem.A szobámban voltunk.A velem szemben lévő és a mögöttem elhelyezkedő fal fehér volt.Jobb és bal oldalamon lévők pedig narancs sárgásak.Fehér bútoraimra a nap fényei sütöttek be, s azok kedvesen játszadoztak a fényekkel. A mellettem fekvő Harry még mindig mosolyogva figyelte, amint "felfedezem" a szobámat.
-Min mosolyogsz?-kérdezte, amikor hosszas nézelődésem után, hatalmas mosoly tükröződött arcomon.
-Emlékek.-válaszoltam, majd mielőtt kiszálltam volna ágyamból, egy puszit nyomtam a szájára.
-Az mi?-mutatott a szemben lévő ajtóra.
-Fürdőszoba.-válaszoltam.
-És ez?-nézett rám, miután kiszállt ő is az ágyból, és a szobámat kezdte nézegetni.-Gardrób?-érdeklődött.
-Nem...-válaszoltam.
-Megnézhetem?-villantotta 100 wattos mosolyát.

***Harry szemszöge***

-Megnézhetem?-villantottam rá 100 wattos mosolyom.
-Nyugodtan.-rántotta meg vállát.Az ajtóhoz léptem, majd lenyomtam a kilincset.Szépen lassan kinyitottam az ajtót, majd felkapcsolta a villanyt.Egy ici-pici szoba volt, körbe akváriummal, amibe kicsi aranyhalak úszkáltak.Volt két babzsák fotel és rengeteg kis párna, egy polc, amin néhány könyv és füzet pihent, valamint világító gyöngysorok lógtak a falakról.Gyönyörű volt.-Na?Hogy tetszik?-hirtelen megijedtem és arrébb ugrottam.
-Megijesztettél!-néztem rá morcosan.
-Nem állt szándékomban.-mosolygott rám.Jó volt őt végre újra őszinte mosollyal az arcán látni.Szemeiben forró könnyek csillogtak.Lélegzet elállítóan gyönyörű volt, ahogy a fény beragyogta selymes haját.Nehezen tudtam neki ellen állni, de végül csókot leheltem ajkaira.
-Nagyon szép kis szoba.-dicsérgettem.
-12 éves koromban csinálta nekem apukám.Emlékszem, mikor kitűnő bizonyítvánnyal a kezemben beléptem a házba.A szüleim azt mondták, ha év végén kitűnő leszek, kérhetek valamit.Ezt kértem.-mondta meghatottan, de bevallom kissé én is elérzékenyültem.De egy könnycseppnek sem engedtem szabad utat.Megfogta kezemet és a kis fotelekhez vezetett, ő leült a halvány rózsaszínbe én pedig a kékbe, majd tovább folytatta történetét.-Rengeteg időt töltöttem itt.Ha jó, ha rossz kedvem volt.Nicket sosem engedtem be ide, mert azok-mutatott a polcon levőkre-a naplóim, a rajzaim és a fénykém albumaim.Senkinek sem mutattam még meg.Anyáék sem jöhettek be ide, soha.Ez az egy dolog volt, ami csak az enyém.Amikor olyan kedvem volt, az aranyhalaimnak meséltem el mindent.Nekem nem volt macskám, kutyám és akkor még barátnőm se nagyon.Sammel a közép iskolába ismertem meg...Aztán egyik délután, hazafelé tartottam az iskolából.Az utcánkba beérve láttam, hogy rengeteg autó állt a házunk előtt.Nem gondoltam semmire.Mosolyogva, jó kedvvel léptem be a házba, de a gyászos hangulat elvette a jó kedvemet.Semmit sem értettem.Láttam Nicket, anyát, a nagyit és a többi családtagomat.Először nem mondták el mi történt.Anya felküldött a szobámba és én egyenesen ide jöttem.Apa általában éjszaka dolgozott, ezért feltűnt, hogy ő nem volt oda lent.Megijedtem.Csak a rosszra tudtam gondolni, csak arra, hogy valami baja esett.Később, anya feljött hozzám.Bekopogott ide.Beengedtem.El mondta, hogy apa mikor reggel, az éjszakai műszakból hazafelé tartott baleset érte.Egy kamionnal ütközött össze az autója és olyan súlyos sérülések érték, hogy a mentősök ott helyben kétszer újra élesztették, de már nem tudtak rajta segíteni.Anya, nagyon nehezen tudta feldolgozni a történteket.Egy híres divatlap fő szerkesztője volt, de otthagyta a munkáját, rengeteget ivott és sírt.Ez ment legalább 3 éven keresztül.Aztán rájöhetett, hogy ez az egész már nem old meg semmit.Visszatért az élet kedve és újra munkába állt, de csak itthon.A bátyámmal minden este bejártunk a közeli tánc stúdióba és tánccal oldottuk a stresszt és a feszültséget.Az életemmé vált és neki is.Versenyek, fellépések, előadások, háttértáncok.Bármi jöhetett.Végre megint kezdtünk egy család lenni...-ekkor egy könnycsepp hagyta el szemét.Közel húztam magamhoz, mire ő fejét mellkasomra helyezte.A nyakamban lévő nyakláncot kezdte el piszkálni, én pedig a haját.Arcára puszit nyomtam.Láttam amint szemeit egyre több és több könny hagyta el.
-Mennyünk, le a többiekhez, már hátha felkeltek.-felült ölemből és bólintott egyet.Ki sétáltunk a szobából és a fürdőszoba felé vette az irányt.Gondolom megmosta az arcát.Miután kijött megfogta kezemet, ujjait átkulcsolta enyéimmel.Szépen lesétáltunk a lépcsőn és a konyha felé mentünk.