23.rész - Nem várt fogadtatás

*Loretta szemszöge**

Tegnap bevallom iszogattunk egy kicsit,így nem mindenre emlékszek.Például arra, hogy hogyan kerültünk haza...na arról fogalmam sincs.Örültem reggel, mivel fejfájás nélkül ébredtem.óvatosan felültem az ágyba, majd kinyitottam a szememet.Minden szekrényajtó tárva nyitva, és a zilált jobbra-balra ugráló és kapkodó Harry dobálta bele a füldön fekvő utazó táskába a szükséges dolgait, na meg úgy láttam az enyémeket is elkezdte.
-Mit csinálsz?-kérdeztem reggeli, rekedt hangomon.
-Jó reggelt, hercegnőm!-lépett az ágyhoz, majd közel hajolva hozzám, egy hosszú csókot lehet ajkaimra.
-Hová...-ekkor beugrott a tegnap este egy része.Boríték.Jegyek.Hawaii.Holnap reggel...-...vagyis ma...-mondtam ki hangosan gondolatom utolsó szavait.
-Mit ma?-nézett rám felvont szemöldökkel.
-Ma megyünk.Mért nem keltettél feeeeel?-nyafogtam, ami őszintén mondom nem a szokásom.
-Szerettem volna, ha kipihened magad.-mosolygott és összehúzta az egyik utazó cipzárját.
-De, azért megyünk Hawaii-ra, hogy pihenjünk, nem de?
-Az mindegy.Na viszont most már igyekezz Csipkerózsika.Egy óra múlva indul a gép.-hogy mi van?atom  erővel rohantam a fürdőbe.Gyors zuhany és tisztálkodás után, magamra kaptam egy farmer egy póló és fehérnemű kíséretében,aztán felvettem a kedvenc tornacsukám, és a szükséges dolgaimat bőröndömbe dobáltam.

*30 perc elteltével*

-Harry, ígérd meg, hogy nagyon vigyázol rá!-parancsolta neki az én egyetlen bátyuskám...Nick.Kicsit...kicsit nagyon aggódott.
-Mint a két szememre.-mosolygott Hazza, és megölelték egymást.Még egy utolsó ölelés adtam a bátyámnak, aztán "Lienelle" páros felé fordultam.
-Aztán nem megenni egymást, míg visszajövünk!-néztem rájuk szúrósan, majd arcvonalaim kisimultam és mosolyt dobtam feléjük, amit viszonoztak is.A hangosbemondón a Hawaii járatot jentették be, mi pedig szépen lassan elindultunk a repülőgépünk felé.

*7 óra elteltével*

-Kérem az öveket becsatolni.A telefonokat és egyéb mozdítható tárgyaikat, helyezzék biztonságba.A gép leszáll.-mondta egy gépies hang.A parancsnak megfelelően elraktam zsebembe a telefonom, és becsatoltam az övemet.Harry-re néztem aki, érdeklődve fürkészett engem.Közelebb hajoltam, és megcsókoltam.
-Köszönöm.-lihegtem elszakadva puha, lágy ajkaitól.
-Mit?-vonta fel jobb szemöldökét.
-Rám fér egy kis kikapcsolás.-magyaráztam ennyivel,tudtam hogy így is megérni.
-Szeretlek!-mosolyogva mondta e szavakat, és így még jobban estek.
-Én is Szeretlek!-nézett mélyen a szemembe, s most ő csókolt meg.Éreztem amint egész testem bizsereg, ám ezt egy másik érzés váltotta fel,ami hirtelen jött.A gép leszállt, s erősen csapódott a kifutó(befutó)pályához.Pár percen belül, kisebb-nagyobb bajlódások után, már a bérelt, saját autónkban ültünk.(igen, Harry ragaszkodott hozzá, hogy bérel egy autót, mivel nem akar két héten keresztül taxizni, ha távolabbi helyre vágyunk apartmanunknál.)A kilátás mesés volt, már a kocsiból is.Mivel a kocsi fedetlen volt, így élvezhettük a szellőt.10-15 perc kocsikázás után, leparkolt egy gyönyörű ház mellett.Na, ne, ne, ne.Komolyan?Itt fogunk "lakni" két hétig?...csak két hétig?Itt életem végéig ellennék.A csodás kilátás, a meseszép ház...Az udvarról a kilátás, eszméletlenül csodaszép volt.A fél tengerpartot be lehetett látni.Csak pár lépés és már az óceánban moshatom a lábam.

Miután kipakoltuk a csomagokat, és végig néztük a ház minden egyes szegletét, felkaptam a bikinimet, míg Harry egy fürdőnadrágot és kifeküdtünk élvezni a nap sugarait.Mivel már a délutáni órákban jártunk nem volt olyan magas az UV sugárzás, de a naptejet elbírtuk.
-Na, lenne kedved sétálni?-állt fel a napozószékből Harry, és napszemüvege mögül pislogott egy párat.Ige, kicsit szunyókált.Fárasztó volt a repülőút.
-Lenne.-nyögtem ki erőtlenül...vagy mégse lenne?..
-De ha gondolod rendelhetünk kaját, hozok ki egy pokrócot, és vacsizhatunk a holdfényben, a csillagokkal...aztán pedig csinálhatnánk még valamit.-vigyorgott sejtelmesen.Én is sejtettem mi jár a fejében...
-Rá ér a séta holnap.-mosolyogtam vissza Rá, majd felálltam és mellé léptem.-Lehet, hogy a "még valamihez" is kedvem támad.-most már én is ugyan olyan képet vághattam, mivel ugyan azok a gondolatok motoszkáltak fejemben, mint az Övében.
-Remek.-dörzsölgette tenyerét.Csak nevetni tudtam cselekedetén.Azon kaptam magam, hogy már mindketten csak mosolygunk és egymás arcát fürkésszük.Egyre és egyre közelebb egymáshoz.Homlokát rádönti egyémre, majd szorosan átöleli derekamat, s én tétlenkedésemet követően kezeimet nyaka köré fonom, majd gyengéden megcsókoltuk egymást.Egész testemben áramosságot éreztem.Amolyan feltöltődést.Miután "elszakadtunk" egymástól, még mindig derekamat karolva, a házba vezetett.

*Niall szemszöge*

-Na cső srácok.Itt a taxim.-majd mire befejeztem a mondatot, minden sráchoz odaléptem, és szorosan megölelgette, aztán Danielle-t és mivel nem rég megjött Amanda így őt is.
-Vigyázz magadra, haver.-köszönt el végül Liam.
-Ti meg egymásra!-kacsintottam a velem szemben álló társaságra, majd kivonszoltam csomagjaimat a taxihoz, s a kedves idős úr segítségével a csomagtartóba pakoltunk, aztán célba vettük a repteret.Alig várom, hogy újra láthassam a családomat, és a világ legaranyosabb unokahúgait.Abbie-t és Dena-t.

*Louis szemszöge*

Miután elment Niall, Liam és Danielle eltűntek az emeleten...na Louis!Csak semmi perverzség!-oktattam magamat agyban, hiszen hajlamos vagyok túlgondolni a dolgokon.Szóval, ott jártam, hogy Danielle és Liam felmentek a szobájukba...Nick és Amanda elmentek a temetőbe.Zany és én a nappaliban nyúltunk el, és élveztük a tétlenkedést.De nem sokáig.Valaki kopogott a bejárati ajtón, s mivel Zayn barátom elég lusta, így én méltóztattam az ajtóhoz fáradni, és beenged kedves vendégünket.
-Helló Louis.-üdvözölt menedzserünk, Lisbeth.
-Lisi.-örvendtem, majd két cuppanós puszit nyomtam arcára.
-Na, kik vannak még itt?-ment beljebb a lakásba, és közbe felrakta dzsekiét a fogasra, és kibújt cipőéből.
-Zayn, amint látod.Ja meg a gerlepár odafent.-vigyorogtam, persze hogy egyből rosszra gondoltam...De amint láttam Zayn is, jót nevetett kijelentésemen és Lish is jót mosolygott.
-Tomlinson, ezért még kapsz!-hallottam meg Liam hangját a hátam mögül, és sikítva ugrottam egyet.
-Azt hiszem ezzel 1-1.-kuncogott Tündérien Danielle.
-Na csüccs le ti is!Már ép szólni akartam, nektek is.-terelte a kanapéra a párocskát.
-Akkor, Liam és Danielle, ti hogy s mint tervezitek ezt a szabad két hetet?-tette fel előbb nekik kérdését.
-Danielle és én elmegyünk előbb, az Ő, majd az én családomhoz is egy-egy hétre.Pontosabban, ma késő délutánra tervezzük utunkat.-mosolygott a komoly és egyben érzékeny "szőke herceg".
-Rendben.Zayn?-váltott gyorsan Lisbeth.Sokszor nem bírom követni...bár én sok mindent nem tudok követni, de az most mellékes.
-Szint úgy délután megyek haza, Bradford-ba.-mondta unottan és egybe izgatottan is.
-Oké.És te?-fordította felém fejét, mire én feleszméltem elmélkedésemből.
-Ja, én?-pislogtam nagyokat, mintha ülne rajtam kívül még valaki a fotelban.-Én...hány óra van?-ráncoltam homlokom, és már jött is a válasz Liam-től.
-Fél 2.
-Ohh.Akkor sietek mondandómmal.Én, haza megyek Doncaster-be, a drága szeretett családomhoz, akik már nagyon hiányoznak, és velük töltöm a két szabad hetemet.Ja, és azt hiszem fél óra múlva indulok, kocsival, csak 5 óra, és már hiányzik a vezetés, szóval, ha nem haragszotok, megyek és összecuccolok.-vigyorogtam a csekély társaságra, majd felpattantam és célba vettem ideiglenes hálószobámat.Amint sikerült minden cuccomat beletömni 2 bőröndbe és 1 nagy utazóba, lehurcoltam őket a lépcsőn.Elköszöntem mindenkitől, és írtam egy SMS-t anyunak.

" Hamarosan indulok, és vacsira otthon leszek.Puszilom a kicsiket.Szeretlek<3 "

Beindítottam autómat, és örömmel vettem tudomásul, hogy végre vezethetek.Kicsit talán a megengedettnél jobban száguldtam az autópályán, de ha senki sem látja, akkor nem gáz.Három óra vezetés után beértem egy kis városba.Mivel ez az egyetlen, amiben átmegyek a belvároson, gondoltam megállok egy bevásárlóközpontnál.Leparkoltam, és amint beértem a hűvös üzletbe, elvettem egy kosarat, és abba pakoltam.Első és legfontosabb, egy nagy csomag répa.Aztán mivel gondoltam a drága húgaimra, vettem még egy csomó édességet.Kicsit őrültnek nézhetett a bevásárlós csaj, egy zacskó répával, meg egy csomó rózsaszín zacskós édességgel.De sebaj.Út közben elrágcsáltam pár répát, és énekelgettem az Up all night albumunkról.Egész gyorsan eltelt a maradék két óra, és azon kaptam magam, hogy elhaladok a "Doncaster" feliratú tábla mellett.A szívem hevesebben kezdett verni, alig vártam, hogy karjaim között érezhessem anyát, apát és a lányokat.Amint befordultam az utcánkba, lassítottam eddigi gyors tempómon, és szinte lépésben haladtam.Örömmel idéztem fel emlékeimet, melyeket sosem felejtek el.Amikor a haverokkal késő estig kint fociztunk.A nyári biciklizések.Amikor megtanítottam, a legnagyobbik húgomat focizni.A rengeteg gyönyörű emlék és meghatottságtól örömkönnyek gyűltek szemeimbe, de nem engedtem őket szabadjukra, ugyanis a négy szöszi húgocskám, akik nagy valószínűséggel kint várakoztak érkezésemre, észrevették a kocsit, és ugrándozni kezdtek.Amint leparkoltam a ház előtt mind odaszaladtak hozzám.Kiszálltam és az első ölelés Phoebe kapta, és a mellé járuló cuppanós puszikat.Aztán Daisy, Félicité és Lottie követte őt soron.Az ikrek kezemet szorítva rángattak be a házba, ahol elsőként a fél éves új jövevény Nelli szaglászott végig.(félre értés ne essék, Daisy és Phoebe kapták születésnapjukra a kiskutyát)Aztán beljebb haladva a nappliba megpillantottam anyát, apát és ... Eleanor?!