18.rész - Veszekedés és veszekedés....

18.rész - Veszekedés és veszekedés....

*** Danielle szemszöge***

-Szállj ki!-parancsolt rám Liam.Nagy levegőt vettem, végig mértem arcát, amiről a csalódottság és a fájdalom tükröződött.Nagyon szíven szúrt amit mondott, de teljes mértékben megérdemeltem.Kinyitottam a kocsiajtót, szinte alig, hogy kiszálltam már el is hajtott.Nem tudom hogy mennyek így el a temetésre.Nem tudom hogy nézzek így bárkinek is a szemébe.Vesztem már össze Liam-mel, de úgy érzem most ennek a hibámnak mindennél nagyobb súlya lett.Mivel fogalmam sem volt, hogy hova kellene mennyek, így felhívtam Zayn-t ő biztosan értem jönne.Vagy legalább megmondaná, hogy hová mennyek.
-Igen?-szólt bele, egy ismerős hang a telefonba.
-Szia Zayn!Itt Danielle.
-Ohh, Danielle!Mi újság?
-Figyelj Zayn.Segítened kéne.Össze vesztem Liam-mel...illetve... mindegy.Itt vagyok a reptéren.Értem tudnál jönni?Vagy csak az is elég, ha megmondod, hogy hova mennyek.-zúdítottam rá, egyszerre minden mondani valómat.
-Az gáz.10 perc és ott vagyok.-ezzel az egyet értő mondattal letette a telefont.

***Zayn szemszöge***

Danielle felhívott, hogy mennyek érte a reptérre, ugyanis össze veszett Liam-mel.Én nagyon jóba vagyok mind kettőjükkel, így ha összezörrennek én nem állok egyik oldalt sem.Hallottam Elle hangján, hogy nagyon meg van ijedve, ezért, siettem ahogy tudtam.Amint oda értem, megláttam középhosszú göndör haját és megálltam előtte az autóval.Kiszálltam, mire ő rám pillantott és egy aprócska kényszer mosolyt küldött felém.Oda mentem és jó szorosan magamhoz öleltem, mire ő zokogni kezdett.Hosszas ölelgetés után végre elengedtük egymást.Kezéből kivettem csomagját, és a csomagtartóba tettem.Kinyitottam az ajtót, s beült az anyósülésre, majd én ugyan így a másik oldalról.
-Köszönöm.-mondta , miközben a szemeit törölgette.
-Ugyan már.Viszont, nem hiszem, hogy jó ötlet lenne most hozzánk menni.Szerintem már Liam is hazaért.-gondolkodtam , miközben a hatalmas épületből ki-be közlekedőket figyeltem.-Mennyünk el kávézni!-javasoltam, mire ő csak bólogatott.Nem nagyon ismertem ezt a környéket, de gondoltam hogy a belvárosban biztos van egy kávézó valahol.Egy park mellett leparkoltam és onnan gyalog mentünk tovább.
-Min vesztetek össze?-törtem meg a csendet.
-Én nem akartam.Csak.Annyira hiányzott és én annyira egyedül voltam...-ismét könnyek lepték el szemét.
-Megcsaltad?-mertem rá felhúzott szemöldökökkel.Még magam sem hittem amit kérdeztem.
-Nem akartam!Liam-et szeretem!Mindennél jobban.Csak...annyira rossz volt látni, ahogy más lányokkal van.De tudom, ez hozzá tartozik ahhoz hogy egy " tini lányok kedvencével " járok...soha többet nem fog hozzám szólni.-mondandójából csak annyi ragadt meg bennem, hogy mindennél jobban szereti Liam-et.Nagyon őszintének tűnt, és láttam rajta hogy megbánta a történteket.Rá találtunk egy egész nyugis kis kávézóra, ahová be is ültünk.Rendeltem egy kapucsínót és egy fekete kávét, majd leültünk az egyik asztalhoz.
-Szerintem, ha Liam lehiggad és átgondolja, akkor úgyis megkeres és megfogjátok beszélni.Ismerem őt.Nagyon szeret téged.-biztattam miközben a koffein bombámat kavargattam.
-Nem.Most nagyon nagyot hibáztam.-hajtotta le fejét és az asztalt kezdte nézegetni.
-Mennyi volt köztetek a sráccal?-kérdeztem.
-Csak egy csók.Amit Liam is látott.-mondta bűnbánóan és ajkára harapott, hogy most ne kezdjen el ismét sírni.
-Várj!Úgy érted, hogy az a srác, ott volt a reptéren?-fejemben kezdtek összeállni a történtek.
-Igen.Ben-nel Londonban ismerkedtem meg.-kezdett bele egy nagy levegő vétel után.-Sokat mesélt magáról.Mondta, hogy csak a húgához ment Londonba.Aztán elvitt ebédelni.Nem mondtam el neki,hogy van barátom.És tudom, hogy el kellett volna, de nagyon jól éreztem vele magam.Aztán Liam hívott egyik este, hogy itt vagytok és hogy szeretne velem találkozni.Akkor elmondta, hogy meghalt Loretta anyukája és, hogy engem is várnak a temetésen.Másnap vacsoráztunk Ben-nel amikor mondta, hogy haza kell jönnie.Miután elment egy napig nem beszéltünk.Küldött egy SMS-t amiben az állt, hogy szeretne újra látni.Megírtam neki, hogy mikor jövök és jöjjön értem a reptérre.Direkt nem kértem Liam-et , hogy jöjjön.De ő meglepetésből kijött értem...-elcsuklott a mondat végére a hangja és csak annyit láttam , hogy a könnyek egyre gyorsabban folynak le arcán.Kezemmel kezéért nyúltam és simogatni kezdtem.
-Majd én beszélek Liam-mel.-ajánlottam, mire ő felkapta rám a tekintetét.
-Megtennéd?-kérdezte, és láttam hogy megcsillan szemében a reménység.
-Persze.De most már mennyünk, ha nem akarunk végszóra betoppanni.Kifizettem a kávékat, majd vissza sétáltunk az autóhoz.Az őt többnyire csendesen telt, hallgattuk a rádiót.Le parkoltam a ház előtt és kiszálltunk.Csomagjait kivettem és elindultam befelé.
-Mi az nem jössz?-kérdeztem mikor már félig az előszobában voltam.
-De!Jövök...-mondta és miután nagyot lélegzett bejött utánam a házba.Mikor a nappaliba értem nyugodtan lélegeztem fel, hogy itt csak Lori és Hazza van.
-Liam?-kérdeztem miközben leültem az egyik fotelba.
-Fent van!-válaszolt unottan kérdésemre Harry.
-Danielle!-amint belépett az említett személy, Loretta a nyakába ugrott és szorosan megölelgette.
-Fogadd el őszinte részvétemet.Nagyon sajnálom és ha szükséged lenne valamire, nyugodtan szólj!-mondta kedvesen Elle miközben még mindig egymást ölelték.
-Köszönöm!-mondta Loretta és egy gyenge mosollyal az arcán vissza ült helyére, mire Harry felpattant mellőle és két puszi kíséretében ő is jól megölelgette Danielle-t.Éppen arról beszéltünk, hogy hová fogunk menni ha vissza megyünk turnézni amikor Liam jött le a lépcsőn.

***Liam szemszöge***

Iszonyú ideges és zavarodott voltam.Még mindig nem hiszem el, hogy Danielle meg.... mindegy....szóval, egyszerűen felfoghatatlan számomra.Próbáltam nem Rá gondolni, de sehogy sem ment.Hangokat hallottam a lentről ezért gondoltam inkább lemegyek, hátha kell valamiben segíteni.
-Igen, az is biztos szép hely, még sosem jártam ott, ti?-kérdezte a többieket, Harry.De vajon kik vannak még lent?!Szép lassan lepattogtam a lépcsőn és a nappali felé kanyarodtam, de akkor olyan érzés kapott el, mintha ezer tűrt szúrnának a szívembe.
-Liam!Na hol voltál?Gyere ülj le!-mondta vidáman Harry, de én még mindig csak egy valakit néztem.Bizony!Daniellet.Annyira gyönyörű volt, hogy legszívesebben megcsókoltam volna, de ha eszembe jut, az amit láttam a hányinger kerülget.Nem büntettem tovább magam sarkon fordultam és a konyhába mentem.Hallottam még néhány ' ennek meg mi baja?' mondatot, de teljesen nem érdekelt.Levettem a kedvenc bögrémet a szekrényből és kávé főzéshez kezdtem.
-Beszélhetnénk?-hallottam egy ismerős hangot magam mögött.Jajj csak ne Ő legyen, csak ne Ő.Megfordultam és csalódásomra Ő volt.
-Nincs miről.-mondtam úgy mintha halálosan higgadt lennék, de igen csak kínoztak a pillangók.
-Légy szíves.Csak hallgass meg.-győzködött, majd intettem a fejemmel, hogy kezdheti...